Nemzeti Társalkodó, 1837. január-június (1-26. szám)
1837-02-14 / 7. szám
szűnő ingerrel feszíti roskadozó inait. Csodálkoztok rajta? Nincs miért, mert nem am a’ rémlet táplálja szenvedélyét hanem a’ kergetés; nem a’ csap elérése teszi őt boldoggá , hanem a' hágás. És a’ játékost nem a’ nyereség kiszteti, nem a' kinél ez a’ fő, az nem szenvedélyes játékos és éppen nem kellemes játszótárs. Ama’ hamburgi kereskedő ki temérdek vagyonát kártya asztal mellett veszté el, miután maga nem játszhaték, legalább kártyások háta megé állott, ’s szenvedélyes részvéttel kisérve a’ mások szerencséje változásait, tőlté-el hátralévő éltét; egyszersmind erősité hogy ha még egyszer vagyonához juthatna, nem bírhatná ,’s költhetné nagyobb gyönyörrel , mint a’ melyet elvesztésekor érze ’s másodszor is azt tenné. Itt is tehát az izgás és elcsillapulás szüntelen hullámzásában találjuk fel a’ gyönyör legfelfoghatóbb charakterét. Óvakodj egy szenvedélyes muzsikatanulóval egy fedél alatt lakni tanulása első időszakaiban , mert muzsika ellenség leszel mint az északi németországi divatozó széplelkek , inkább ajánlanám gourmandnak , hogy vágó híd mellé költözzék , mert a’leölt passage-ok száma töméntelenszer feljül múlja a’leütött barmokét, d e tanulónk, midőn első duettjét lehúzza, nem cserébe Paganinival. Másfelől, éppen ezen mesterségben miért állanak meg oly sokan az alig ért középszerűség fokán , mit rendszerint gyakorlásának abban hagyása is követ, ámbár ez a’ mesterség az , mely legtöbb érzéki ingerrel bír? Az hogy az első nehézségek legyőzése után energiájok kifogy ,’s a’feljebbieken diadal nem adván újabb újabb szellemi gyönyört, az egyhangú sima út unalmassá válik. Sokszor csakugyan a’ tudás hirtelen kétsége, a’ fennebbi czél nem ismerése is okozza törekvésünk ’s ezzel gyö-