Nemzeti Társalkodó, 1837. július-december (1-26. szám)

1837-09-12 / 11. szám

dott philosophus Socrates; a’ legczélarányosabb­­nak tetsző értelem-kertész pedig Kánt. Socrates úgy vélte, hogy a’ népet fényre, ’s igazságszeretetre kellene nevelni, nem pedig sophistákhoz iskolába küldeni. Minden embernek meg van a’ maga lovagló pálczája; az enyim egy erősen ellovaglott, az, t. i. miszerént az ifjúság nevelésére legeszesebben munkáljak. Az én revo­lution! egy Oeuvre posthume. Én minden alakí­tott nemzetséget száraz főldnek tartok, és min­dent, mi még gyerekségiben fekszik, a’ vetemé­­nyezés tulajdonképpeni főidének. Ez okból figyel­memet a’ tanítókra fordítottam, ’s ha törvény­adó volnék , a tanitói méltóságra csak a’ legböl­­csebb emberek juthatnának, ’s ezeket a’ legna­gyobb becsületre méltatnám. .. ellenben az ollyan tanítókat, kik nemcsak tudatlanok, hanem rossz tulajdonságokkal teljesek , ’s annálfogva az ifjú­ság előtt a’ gonoszság fáklyáját világoztatják, kik az ifjúság szivébe szeretet helyett irigységet, gyü­­lőlséget, barátság helyett, ellenségeskedést, hon­­fiság helyett, árulói indulatot; a’ szabadság sze­relem helyett szolgaság és hizelkedés lelkét; egy szóval a’ tény helyett bűnt — ha csak példaadás­­sal is — csepegtetnek , ’s így a’ honnak jöven­dőre szerencsétlenséget véleményeznek , — a’ mi fájdalom nem példa nélkül való — az ollyan ta­nítókat, mondom , az ország határain túl korbá­­csoltatnám ! “ Én Egyiptomban , Török-Görögországokban az érintett czélra talán nem hasztalan éltem. Eb­ben semmi vallásbeli különbséget sem esmérek, ’s a’ földteke egyik szegletéhez kapcsolt játszó szeretetem soha sem indítna arra, hogy egy hely­re mérget, más helyre orvosi szert szórjak. A’ fény és a’ helyes, a’ mesterség , a’ tudomány cély

Next