Nemzeti Társalkodó, 1837. július-december (1-26. szám)
1837-09-12 / 11. szám
dott philosophus Socrates; a’ legczélarányosabbnak tetsző értelem-kertész pedig Kánt. Socrates úgy vélte, hogy a’ népet fényre, ’s igazságszeretetre kellene nevelni, nem pedig sophistákhoz iskolába küldeni. Minden embernek meg van a’ maga lovagló pálczája; az enyim egy erősen ellovaglott, az, t. i. miszerént az ifjúság nevelésére legeszesebben munkáljak. Az én revolution! egy Oeuvre posthume. Én minden alakított nemzetséget száraz főldnek tartok, és mindent, mi még gyerekségiben fekszik, a’ veteményezés tulajdonképpeni főidének. Ez okból figyelmemet a’ tanítókra fordítottam, ’s ha törvényadó volnék , a tanitói méltóságra csak a’ legbölcsebb emberek juthatnának, ’s ezeket a’ legnagyobb becsületre méltatnám. .. ellenben az ollyan tanítókat, kik nemcsak tudatlanok, hanem rossz tulajdonságokkal teljesek , ’s annálfogva az ifjúság előtt a’ gonoszság fáklyáját világoztatják, kik az ifjúság szivébe szeretet helyett irigységet, gyülőlséget, barátság helyett, ellenségeskedést, honfiság helyett, árulói indulatot; a’ szabadság szerelem helyett szolgaság és hizelkedés lelkét; egy szóval a’ tény helyett bűnt — ha csak példaadással is — csepegtetnek , ’s így a’ honnak jövendőre szerencsétlenséget véleményeznek , — a’ mi fájdalom nem példa nélkül való — az ollyan tanítókat, mondom , az ország határain túl korbácsoltatnám ! “ Én Egyiptomban , Török-Görögországokban az érintett czélra talán nem hasztalan éltem. Ebben semmi vallásbeli különbséget sem esmérek, ’s a’ földteke egyik szegletéhez kapcsolt játszó szeretetem soha sem indítna arra, hogy egy helyre mérget, más helyre orvosi szert szórjak. A’ fény és a’ helyes, a’ mesterség , a’ tudomány cély