Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)
1838-10-18 / 16. szám
123 tani a’ kormányzó, parancsa vala a’ küldöttnek, ravaszság vagy erőszak által elébb állítni láb alól a’ helytartót ’s mindenek felett minden vagyonát elfoglalni. Illy oktalan rendszer más következéseket nem szűrhet, mint pártütéseket és lázadásokat. Minden baja, kinek drága volt élete, hatalmát a’ lehetőségig erősíteni törekedett, hogy midőn léte veszélybe kerülend, ellent állhasson ’s függetlenségét kivíhassa. Ezért Törökország’ története azon pillantattól kezdve, mióta a’ török megszűnt hódoltató nép lenni, nem áll egyébből mint az alattvalóknak pártütési próbáikból ’s a’ Portának ezek’ elnyomására intézett törekvéseiből. A’ széles terjedelmű Ozmán birodalom minden tartományai közt főként Egyiptom vala az minden időben , melly a’ szultán’ hatalmát legkevésbbé ismeré el, ’s hol a’ Porta’ felsősége csak névszerinti vala. — Midőn Szelim szultán ez előtt három száz évekkel Egyiptomot meghódító , nem csak el nem vontá a’ mamelukok’ hatalmát, melylyet ott meggyökerezve talált, sőt a’ legfontosabb elsőségeket engedé nékiek. A’ helytartó előtt a’ lázadás’ lehetségét is elzárni kívánván, huszonnégy mameluk begekből álló divánt rendelő oldala mellé , mellynek oszves szózatja a’ basa’ határozatainak ellensúlyt tarthatott. Ez által elérte ugyan Szelim maga czélját , mert a’ helytartó’ hatalma minden lehető módon korlátoltatott, ellenben a’ mamelukok’ béfolyása annyira növekedett, hogy csak hamar ők lettek tulajdonképpeni urai Egyiptomnak. A’ szultán’ tekintete semmivé sülyedt, a’ török basa Kairóban csak árnyék képpé változott,, a’ mamelukok elzáratták őtet, önkényök szerént letették hivatalából, sőt meg is ölték, ’s mi a’ konstantinápolyi divánra nézve legfájdalmasabb vala, a’ mérsékleti adót is ritkán vagy éppen soha sem fizették. Méltán mondhatni tehát, hogy Egyiptom már régi idő óta elveszett tartomány volt Törökországra nézve. Ollyan jól tudták ez állapotot Konstantinápolyban, és annyira nem bírtak eszközökkel, mellyek által a’rosszat orvoslanák , hogy egy egyiptomi basai kineveztetés mindég kegyelembéli kiesés’ jele és némileg büntetés’ neme volt. Egyetlen egy mód, melly által a’ mamelukok’ teljes függetlenségét akadályozók ’s mit tehettek , a’ közöttöki visszavonás’ gerjesztése ’s fentartása volt. Mind ezek mellett még sem akadályozhatták meg, hogy a’ híres Ali Bey, ha csak rövid ideig is, magát függetlennek ne nyilatkoztassa, a’ Portáról semmit tudni ne akarjon,, és az adó’ fizetését meg ne tagadja. A’ francziáknak Bonaparte alatt rövid ideig tartott beütésök, bolygó tűz gyanánt, hirtelen feltűnve és legkisebb nyomot sem hagyva maga után, elenyészett, mert alig távozónak el a’ francziák , a’ mamelukok’ kényurasága még gonoszabbul kezdődők mint valaha. Ez idő körül jelent meg Egyiptomban egy olly férfiú, kit a’ sors azért látszott küldeni, hogy a’ dolgoknak új rendjét hozza elő, és ez volt Mehemed Ali. Mehemed Ali úgy jőve Egyiptomba mint bimbasi (1000 ember ezredese), egy csapat albániaiaknak, vagy mint Törökországban nevezik , arnautáknak volt parancsnoka ’s az első években alkalmasint csendesen viselte magát, a’ nélkül hogy a’ mamelukoknak egy más közt és hasával szakadatlan folyt háborgásiban egyenesen részesült volna.. Mindazáltal okos magaviselete által lassan lassan ismeretessé tudta magát tenni, rá hallgattak tanácsosira , ’s mivel egyik párttal sem jött ellenségeskedésbe , hanem mindenkor úgy állt elő mint látszólag közbenjáró, befolyása nem sokára fontos lett. De alig hogy kitanulta a’pártok’gyenge oldalait, legottan elhatározta magát Egyipt .