Nemzeti Társalkodó, 1838. július-december (1-26. szám)
1838-07-10 / 2. szám
Teil, ’s a’ jövendölő álmok, éjjeli kápráztatok , a’ legtisztább valóság’ beljegyét fogják bitangolni. Amaz egyiptomi tudományos titkolódzás szűnt ugyan , a’ hieroglyphok ismeretlenek , ’s a’ tudományoknak népszerűsítése bizonyára e’ századoknak köszönendi kezdetet. Nem hiányzanak sikeres módok a’ hasznos ismeretek’ terjesztésére, mellyre főként nagy befolyással van a’ tudományok’ rendszerüsítése. De a’ jó’ határán túl a’ rossz kezdődik , ’s így történik az, hogy gyakran a’tiszta igazság rendszernek, külsőségnek van feláldozva. A’rendszer miatt való igen gondos elkülönözése az egymással lényeges viszonyban álló tárgyaknak , már ezreket vezérlett félre a’ czéltól, így tárgyunk közül egy a’ jogot, más a’ morált tette finormértékül; más időn kívül vagy helytelen irányban egyesíté ezeket, ’s ezen különzések ’s iránytalan vegyítésekből keletkeztek az annyira különböző elméletek, noha Welcher’ helyes megjegyzése szerint : ,, A’ jognak és erkölcsnek elkülönzése, hogy az csak külső, ez belső testben álljon, teljesen meg nem állható. Ezen elválasztás a’ jogot lélek nélküli testté, az erkölcsöt test nélküli lélekké tenné; holott egyik is magában nem valóban emberi; nem oliy valami, minek e’ világon állandósága lehetne. “ Továbbá egy régi mint újabb köztekintetet nyert munkákban , nem ritkán egymással merőben ellenkező állítások, kifejezések találtatnak, mellyek saját körülményeikben ollykor a’legtisztább igazság’ szavai; de elkülönözve mindig a’ tárgyhoz képest változtatják értelmüket. Hány halandó képes az illy örvényből menetkedni ? A' könnyen hivő minden valószioűt örömmel vészen, minden kis tündér fényben kelő napot lát, az elhitt, azokat, szive’ ’s a’ józan ész’ vesztése ezerenként halmozza össze, a’ zsarnok, undok lelkét rejtő álarezot készít belölök, a’ sokkal nagyobb rész örökség gyanánt leírt balvéleményein nyugszik meg voir fatigue leurs yeux, juger les importune. Valóban csak saját forrásában élhelhető többnyire az illy egyszerű mondás, állítás; vigyázatlanul merítve erejét veszti, ’s mindig az edény’ alakját ölti magára. Sokszor károsan használtattak az illyenek főelv vagy sarkigazság gyanánt, ’s ugyan azért nem lesz felesleges néhányat a’ felvett tárgy’ köréből megemlíteni . Gondolatjainak büntetését senki sem szenvedi. Ulpian. de Poenis. Ugyan is, mit ártott az igyekezet; midőn a’ bántalomnak semmi sükere nem lett. Idem. Nem árt a’ szándék , ha azt nem követte cselekvés. Jul. Paul. 1. 53. Csak a’ tettet kell számba venni és Ítélet alá idézni; de a’ puszta , sikeretlen akarat sem törvény , sem büntetés alá nem tartozik. ■Cato, Gél Húsnál. Az emberi középszer csak tettekről ítél; mert az akarat’ rejthelyeit nem képes megvizsgálni. Tértülián. Általános szokás szerint, nem büntettetik az indulat, igyekezet vagy elkisértés, ha csak nem követte cselekvés. Clarus. * * # Mindenkinek szándékát és nem tettét kell büntetni. Jul. Paul. 1. 5. Sententiar. Törvény a’ szándékát bünteti. Quint. A’ vétségek noha kivitelekben meggátoltattak, büntettessenek. Seneca. Valaki nékem mérget adott be, de az, életbe vegyülve erejét vesztette, mérget ad-