Nemzeti Társalkodó, 1840. január-június (1-26. szám)
1840-01-16 / 3. szám
denkor káros hatása, ama’ veszedelmes ellenségnek —* a’ szükségnek ••*—»legyőzése által, ezt magát is — az erkölcsiséget —’s a’ nála nélkül nem gondolható ’s fenn nem állható polgári bol- ,dogságot elé mozdítani törekedik. Ez a’ czél valójában a’ legemberibbek és nemesebbbek közzé tartozik, mellyeket gondolni lehet,kivált ha mindeneket, ’s még az alsóbb, legszámosabb, ’s a’ szükség’ és demoralisatio’ ostromainak leginkább kitételeit polgári ’s földmivesi classisokat is, hasonló jó érzeménynyel, hasonló gondoskodási rendszerrel béfoglalandja. Ezen czél’ elérésére az emberi munkásságnak leghatalmasb emeltyűjét — az érdeket — kell ingerelni, a’ leglehetségesebb, ’s az okosság és törvények által nem helyteleníthető játékkört mutatván neki, ’s helyes kivánatainak nem ellene szegülvén, hanem teljesedésit eszközölvén, melly által ama’ meggyőződésnek kell eszközöltetni, hogy az okos és az irt módon támogatott takaréki rendszer végre arány szerinti vagyonosságra vezérel. Melly szerint az érdeke annak , a’ ki Valamit abból, a’ mit a’ jelen pillantási szükség kivan, megsugorgat, az az: valamit takaréki módon megtart, azt kívánja: 1. Hogy az ő takarék fillére egy olly helyre, a’ hol azt semmi veszély ne érje, — tehát egészen biztosítva — letéve legyen. 2. Hogy ez, míg ott fekszik, ne halváfekü- ügyek,hanem a’ legnagyobb lehetségü hasznot hozza. 3. Hogy ezen nyugvó állapottal egyszersmind a’ legtehetősebb mozoghatóság legyen egybekötve, az az, hogy valamint a’ tőkepénz v úgy a’ kamatja is , egy meghatározott idő ponton túl, legrövidebb határnapon , csalhatatlan bizonyossággal , és mellék költségek nélkül vis- sza vétethessék. 4. Hogy egy illy nemű pénzszerkezetben, a’ megállított normák szerint kiszámítható, és mind ön maga, mind külső hozzájárulás által eszközöltethető örök nevekedésnek törvénye benne legyen. És végre 5. Hogy ezen kivánatok mindenre, ’s még a’ legcsekélyebb summára nézve is, valamint a’ legkevesebb akadályi nehézségekkel, úgy a’ legcsekélyebb, személyes vagy reális köteleztetésekkel egybekötve, teljesítessenek. Látjuk ezekből, hogy az eddigi gyakorlatban létezett pénzközlekedésben, mennyiben felelhettek meg a’ következmények ezen említett kivánatoknak. Az, a’ ki ezeket—ezen kivánatokat—elérni óhajtotta, keresett magának egy mást, a’ ki ezeknek betöltésére magát kötelezte, a’miből a’ hitelező és adós közötti csereviszonyosság származott a’ polgári szerkezetben.—Mindazáltal, ámbár mind ketten megegyeznek abban, hogy hasznot keresnek, még is az ő érdekök éppen ellentételei, minthogy a’ hitelező annyi hasznot, a’ mennyi csak lehetséges , egyesíteni, az az: a’ maga pénzét igen drágán kiadni;—az adós pedig olly kevéssé terhesítőleg, a’ mint csak lehet, az az: igen olcsón kinyerni — kívánják. Mivel ezen érdekek szüntelen küszködésben vagynak , ’s most egyik, majd a’ másik, a’ szerint a’mint a’szükség itt vagy amott erősebb, teszi meg a’ súlyegyenlenyomást, a’ törvényadásnak kell közbejárólag a’ kettő közé fellépni. Azonban mégis megszámlálhatatlan lépcsőfokok a’ kölcsönös megegyezésekre bizattatnak. Ennek következésében már most az, a’ ki a’ maga takarék fillérét a’ szokott régi mód szerint kiadni akarja, meg fogja ugyan találni a* helyet ( kölcsönvevő), a’ hová az a) bátorságoson, b) haszonhajtólag kiadathassák; de a’ harmadik pontnál, a’ mozoghatóság’ kivonatánál megbotlik ; ugyan is minden adós egy meghatározott idődarabot alkuszik ki magának a’ visszafizetésre, melly alatt a’ pénz a’ hitelezőre nézve nem rendelkezhető (disponibilis), ha szintén az ő szüksége a’ legnagyobb és legsürgetőbb volna is. Éppen olly kevéssé lehet meghatározott bizonyossággal a’ pénznek a’ kijelölt