Nemzeti Társalkodó, 1840. július-december (1-26. szám)
1840-09-18 / 12. szám
91 Hány hegyeken fekütt Róma, azt mindenki tudja, ’s nem tudni véteknek tartatnék; de egy ír papiros mennyibe kerül ’s hogy áll elő; egy csizmasarokra mennyi vas ’s hány szeg kell, a századik sem tudja. Valóban az emberi czimzetek köztt igen sok értelem ’s jelentés nélküli létezik , de egy sem olly nevetséges mint ez „tudós.“— Hány tudós úr kér kocsisától sok dolgokban tanácsot? hány tudós urat nem hordoz orránál fogva gazd’asszonya? ’s miért? mert tudománya csorba, ’s félszeg, és az egész tudós többnyire fél vagy egynegyedrész ember. Azt kötöm hát szivedre édes fiam, hogy ezen czikkelyben tekintésemet, ennek értelmét fogd fel lelkeddel, barátkozzál meg ezen eszmékkel, melylyeknek ha csak felét is lelkedben létesítni szerencsés lesz, áldani fogod idővel poraimat is. Sokat sirattam én ezen oldalról elvesztett napjaimat, de a’ múlt időt vissza hozni többé ember hatalmában nincsen. Te idődnek most ura vagy, ’s használd mig tenni hatalmadban van. Különben az én sorsom kerül rád is: bánat; siratod majd az elszalasztott órákat. Tested iránt való tartozásod ’s kötelességed még az, hogy testedet a’ legnagyobb tisztaságban tartsd. Az én időmben a’ testi piszkosság, meszes hát, tollas haj, valami mély tudományosság’ ismertető bélyegének tartatott. Úgy merülni el tudományos vizsgálódásokba, úgy mélyedni el ismeretek’ tengerébe, hogy teste’ miben létét sem tudja már, soknak volt igen kedvencz fogása. De én megvallom akkor is nevettem ezen tudós bohóczokat, ’s lelki szemfényvesztőket. Testünk olly hatalommal és sok tekintetekben olly felsőséggel bír rajtunk és felettünk, hogy arról senki büntetés nélkül meg nem feledkezhetik. Az okos testét, lelkét tisztán tartja. Távol legyen hogy ezen állításommal arra ingerelnélek, hogy nap estig öltöző asztal mellett ülj , hajad’ hullámával fodrászokat hagyj szégyenben, vagy pénzen szerezd meg arczod’ pirosságát; hanem azon tisztaságot ajánlom, melylyet a’ tiszta hideg víz eszközöl a’ testnek, a’ tiszta bel- ’s pecséttelen kilruha ad az embernek. Ki teste’ piszkában gyönyörködik, lelki eszonytől sem fog az nagyon irtózni. Tisztán, csinosan hordozni testét, magát, valóban első ajánló levele egy ifjunak. Hasztalan, keresett cziczomákkal, pillangó ruhákkal keresni elfogadtatást , minden esetre vétett számitás , ’s az illy ifiu igen hamar ajtót zár maga előtt. Én éltemben ritkán csalódtam mikor külsőről belsőre tettem következtetést. Egy ifiunak’s bár kinek is lelkülete külöltözetéböl megítélhető. Csinosságot és tisztaságot ennél fogva eléggé nem ajánlhatni. Következik már, hogy külmagadviseletéről és hordozásáról közöljem veled eszméimet. Az ember mihelyt születik, kültárgyakkal látja magát övedzve; egy világ nyilik fel körülre, mellynek középpontján ő áll. Kültárgyakkal , okos, oktalan valókkal vagyunk szüntelen érintkezésben. Ezekkel ’s ezekhez különböző viszonyok szerint hogy viseljük magunkat, kimeríthetetlen terjedelmű munka lenne. Csak a’nevezetesbeket veszem föl ’s azok iránt kívánlak figyelmeztetni. Elsőben is a’ kültárgyak közül fó figyelmet érdemel a’ pénz kezelés, ’s ezzel való okos bánás. A’ pénz egy közbecsü, terjedt értékű csuda valami. Ebben nem csak minden földi dolgok’ ’s kültárgyak’ becse szorítva van, hanem még a’ szabadságra született, ’s azzal dicsekedő ember’ tetteinek is többnyire rugója; és fájdalom az erény’ hajója is leghamarabb ezen szirten szenved törést. Sőt mit mondok ? , ezért árulják a’ tudományokat ’s még a’ síron túli boldogságot is. Az embereket örök mozgásban ez a’ rugó tartja és e’ készteti merész vállalatok’ próbálja. Ezért nyergeli meg a’ habok’ házát a’ kincsre vágyó kereskedő ; ezért talált sok dús, hullámsirban nyugodalmat. Az igaz, hogy a’ társasági élet’ mostani viszonyaiban, mikor az embereket boldogokká annyi mesé