Nemzeti Társalkodó, 1840. július-december (1-26. szám)
1840-10-23 / 17. szám
Második félév. Kolozsvár. October* 23 Пип. 1§Ю. 19. szám NEMZETI TÁRSALKODÓ. Tartalom: Herepei Ádám, (zeykfalvi idősb Zeyk János) 129. 1.‘ A’ kiroji savanyú víz és vashámor, (О) 131. 1. Megigazítás a’ csík sz. domokosi bányák’ feltalálójára nézve , ( N. N.) 132. 1. Mikes Kelemen’ levelei, (------s) 133. 1. Halál, ( Kőváry J. ) 135. 1. Szabadság, ( Kőváry J. ) 136. 1. Hajnal, (Medgyes Lajos) Kazinczyhoz,(Medgyes Lajos) 136. 1. Herepei Ádám. (Vége.) Ritka nevezetesebb, régibb módis nagy temetés vala, hol az ő beszédjei nem kísérek a’ halottat örök nyugodalmára, S a’pompás, költséges temetéseket, ’s a’ nagy temetések őt hozák divatba. Félországból tódulának össze illyenkor. Midőn megérkezik, ünnepélyesen fogadtaték a’ főrendtől kényelmére minden lehető alkalmazva Jön a’ nagy asztaloknál ő teve a’ főbb központot ’s szavai Pythia’ jóslatai valának ; végre, midőn ön helyére, a’ templom’ szent szónokszékére, vagy a’ számára kizöldágazott nagy színekben, csűrökben készített rostrumaira hajporozott fővel, fekete palástjával, lassú léptekkel fölálla , már akkor szemfüllé vált a’ nagy néptömeg, mély csend lepé meg a’halál’ ünnepét; minden tekintet a’ mennyei követre emelkedék ’s a’ figyelem a’ halál’ nagy papjára vala függesztve. Prendszerinte több ideig szótlan maradt ; komoly arczán mély bánat’ bús vonalai lebegtek; szomorú tekintetét komor hatalommal széthordozó, néma képén egy egész nagy játékszíni darab’ keservei valának elöntve; még nem vala hang, még csak mélyet sohajta , csak egy pár könny reszkete szemeiben, ’s már törlő kendők rebegének síró szemek fölött, ’s a’ keservesek’ falai zokogtak a’ néma felak között. Ez első szívrepesztő jelenetre rá zendült a’ mennyei hang, megdobbant a’ kebel, ’s a’ szónok ismét elfoglalá a’ figyelmet. Mindent feledve, az ékes beszédet egyszerre elnyelni készült a’ látott száj. A’ nagy gondolatok, kerek fejzetek , tűzelőadás’ szárnyain hallgatói’ lelkeit most menny’ küszöbére emelé, majd sír’ éjére lenyomasztá. Egy busongó rajzkép ’s már újra köz sírás; egy mosolygó elménetség, ’s reá köz nevetés; illy tarka tünemény közti játszék a’ gyülekezettel eme’ csuda szónoki varázs erői Mint jó szónok, jó színészként érzeteit a’ tárgyakba Horátzként: „Sicis me flere dolendum est priraum ipsi tibin belé tudá teremteni; valóban is néha elfogult. De mint lélektanos a’ kétségben csüggedező arczokat közben önkényt kideríté. Több nagy temetéseken hallgatom, mint fiatal. Egyik vérségében történt г egy öreg nyugalmazott fő őrmester, hadi ruhában hol megrikkantva, hol megnevettetve, morogva oda hagyta a’ gyülekezetet’s majd mondá a’szónoknak : „Tiszteleted belőlem misphl gyermeket csinála. Ezer holt testek közti förgék, ’s nem emlékszem hogy éltemben sírtam volna, ma én magam előtt nevetséges gúnytárgy levélt. Kerülni fogom, hogy többször illy eszelős szerepet velem , akaratom ellen, ne játszodtasson.“ Katonáson, ’s tán leghajósabban meg vala szónokunk nyájas nevetése közben dicsérve. Nagy jutalmakkal bocsáttatván rendesen haza, nem is mindenhova bátorkodónak fölszólítani. Nagy néptömeg, bá