Nemzeti Társalkodó, 1841. július-december (1-27. szám)
1841-11-26 / 22. szám
gyanazon törvényből szabad- északelvű, alkotmányszerű és absolutistai nézeteket ki okoskodhatni , honnan utoljára is csak annyit vonhatni ki bizonost, hogy ,,a’ per kimenetele bizonytalan“, és a' szegény' peresnek, ha egész ,,Corpus Juris“unk fejében van is, lehessen előre kitalálni ugye jövendőjét,s következve , hogy nem fogja e rokonát, barátját méltatlanul hurczolni vagy bona fide napfény tisztának vélt ügye mellett ingyen költséget fáradságot tenni és azt is elveszteni per útján , mi per nélkül tisztán kezében volt. A szokásra nézve ismét egy nagy elv kérdés van: valljon miután Verbőczi szokásos törvényeinket írottá változtatá , ’s különösen miután az 1791. 7. kimondá, hogy „leges ferendi, abrogandi, et authentice interpretandi potestas in M. «gno Principatu Transylvania«. IVincisii, statibus et ordinibus ad comitia legitime confluentibus communis est“, tehet-e már sokásra alajutani iteletet ? Mellőzve ezen inkább elméleti, mint gyakorlati haszonra vezethető kérdést, maradjunk a" tapasztalás terén. 1ehet-e szokás után biztos ítéletet remelni? A szokás szintolly bizonytalan, mint a’ törvény szellemébőli és a szintolly határozatlan zavaros, mint a szavaibóli kiindulás. Minden tárgyra már az esetek különbségénél fogva különböző szokások lehetnek, de gyakorlatilag még különbözőbbek vagynak , úgy hogy a’ kérdések nagyobb részére „vemhest és nem vemhest“ egyforma igazsággal lehet mondani,’s mindenikre adatot találni a * levéltár portengerében. Mem példatlan , hogy befolyásos bírák jó előre árkot készítenek kezdett vagy kezdeni czélzott pereiknek. Különben is Verbőczi J. prof* czimje szerint a bírónak „ex allegatis et probat is“ kell ítélni, s ha már egy peres elmulatta ügyét kellőleg támogatni, igazságos-e hogy a hozott itélet sinoriierlekül szolgáljon egy tán hasonló esetű , de más szempontból felfogott és védett ügyben? „Minden pernek van korszaka“ mond a’ közbeszéd, ’s a’ miilyen igaz ez, olly igaz, shtgy a szokást tenni törvénykezés alapjául nem sokkal jobb, mint lotteriára bízni a’ peresek ügyét. A’ felsőbb rendeletek vagy a’ meglevő tör ,vény viszhangjai ’s legfelebb azok teljesülését szorgalmazók, vagy törvényi magyarázók és pótlók , vagy törvény hiányában rendszabályul szolgálandók , vagy végre lehetnének törvényellenesek. Az első esetben áll az, mi a’ törvény szavairól mondatott; másodikban áll azidézett 1791. 8. törvényczikk; harmadik és negyedik esetre azt mondja az 1791. 8. „Edicta seu sic dictae patentales in nullis unquam regni judiciis acceptari possint.“ Máre ha a’ sieres ügyét felsőbb rendeletekhez alkalmazza, egy-egy lelkes ’s tán szájas táblabiró buktatja meg, ellenesetben megtörténhetik , hogy felsőbb bírák előtt bukik , mindenik esetben a’„ki utoljára nevet az nevet jól,“ csak hogy a’ szegény izeres nem tudhatja, mit késip lehessen utoljára nevelni ? ill . bizonytalanságban valóban magyar perlekedési kedv kell, hogy a’„törvény útja“ tömkelegéhez merjünk folyamodni személyünk és vagyonunk bátorságosítására. De kísérjük tovább kétes urain a’ vakmerészt. A per küszöbén először ,a’ fibrek természete ölük elünkbe. Tudjuk, hogy pereink hoszszú , rövid vagy rendes, és legrövidebb folyamnak , a’ mint t. i. négy, kettő vagy egy tervévi szakon kellene lefölyniok. Ezenkívül vannak még a’ legrövidebbnél is rövidebb folyamnak, mellyek t. i. ott kezdődnek, hol végződniük kellene (elégvételen ) ’s tán ott végződnék , hol kezdődniük kellene, l. i. egy sereg jobban kifejlett jeles kérdésén, mellyekért rejtői talió mellett tovább trlekedhetni , vagy 52 évig mindig új siert kezdhetni, ’s igy végződnek legalább is félszázadra kiható kit bizonytalanságon. A törvényszakot (periodus) törvényeink minden következtetésből kivonhatólag szó szerint értik, de mivel ez gyakorlatban kivihetlen, a’ szokás más nagyon eltérő magyarázatot adott, s ma valóban a legrövidebb jiernél is rövidebb folyamú jier lenne, melly minden törvény szakon legalább egyszer látná nem mondom a’ki-