Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-08-02 / 31. szám
láik- és jelesebb koszorús költőinkből válogatott költeményeknek elszavalásából állott. Én valójában nem tudtam mellyiket bámultam inkább , azon tiszta hibátlan magyarságot-e melylyen szóltak; vagy azon lelkes bátorságot mellyel azt előadták; vagy azon érzést melylyel a’ költő szellemét ’s érzetét elsajátiták , mert tudnod kell barátom, hogy ezen ifjú társalom egy negyede született zsidó, a’ többinek nagyobb része idegen ajkú, ’s csak kevés eredeti magyar van benne. Röviden, az egész ünnepélyen a’ szivet nemesitő, értelmet világító tanmodornak üdvös szelleme lebegett. Ezt csak azért irám meg hogy hasonlítsd öszsze a’ honunkbeli iskolai tanmodorokat azzal, ’s meglátod milly nagy lesz a’ különbség. — Ezelőtt pár évvel egy iskolában, néhány ifjú barátom illyen társalomban egyesült volt; de mint jakobinusok inquiráltattak, és.... ’sa’t. Az örömünnepről kijőve, a’ gróf Beleznai kertbe mentem, a’ Clair testgyakorló intézetébe, mellyben tábori zene mellett, a’ mind két nemű számos növendékeknek előleges próbájok volt, a’ nagy próbatét a’ következő vasárnapra volt tűzve,—azon is jelen voltam. A’ növendékek a’ testgyakorlatnak minden nemeiben dicséretes, és közméltánylást nyert haladást ’s készséget tanúsítottak; a’ tetszés általános volt. A’ testgyakorlatnak illy szabályszerű tanitása előttem merőben esmeretlen lévén, engemet a’ látvány nagyon meglepett. Rögtön, iskoláink jutának eszemben ’s kérdezem magamban: miért nincsenek mi nálunk is ilyen intézetek? Kolozsvárit ugyan van egy vivó intézet, mellyben meglehet tanulni : miként lehessen valaki szemét kiszúrni, ujját levágni, hasát fölhasitni ’s a’ t, de mindezek becsületes embertől nem használható tudományok , ámbár némelly osztályban becsület-garantia gyanánt tartatnak. Én részemről, nem kívánom becsületemet egy megölt embertársam életén megvásárolni, vagy annak elmaradott árvái könnyein garantírozni. Az illyen testgyakorlatok kárára vannak a’ honnak jelen korunkban, annyiban hogy néha egy egy becsületes családatya, vagy derék polgár is kénytelen áldozatául esni. A’ ki becsületének alapjául egy szál kard hegyét, vagy egy golyó történetes sikerét tartja, legyen övé becsülete, nem irigylem. De visszatérve a’ fennebbiekre: valljon nem lehetne-e a’ nevelésnek ezen nálunk elmellözött, ’s csak asorsra bizott factorát iskoláinkban is létrehozni? gondolám magamban. Igen könnyen. Kevésbe kerülne valamellyik tehetősebb iskolának egy tanítót tartani, ki aztán egyszersmind, több testgyakorlást tanítókat képezhetne; testi és szellemi nevelés testvér képzelek, akár .mellyiket hanyagoljuk el növendékeink körül, csak félember leszen belőle, ’s az is gyenge. Hát azon nyelvmivelő, szívképző, értelemerősitő tártalmakat nem lehetne-e honositni? sőt igen. A’ jelenkor szelleme kifejté az idő méhéből az eszmét, az iskolai ifjúságok olvasó társulatában; de némelly iskolákban mint revolutionalis syllogismus propositiója bezárattak ; másokban pedig az avatott felügyelet, ’s czélirányos vezérlet hiánya miatt, nem úgy léteznek, a’ hogy a’ tárgy eszméje igényli. Azon iskolák ifjaitól hol olvasó egyletek vannak , nem hogy füzért, de még egy szellemvirág szálacskát sem birunk, melly olvasottságukért kezeskednek. Mióta egy Medgyes, Alpár—Mentovich— iskoláikat végezték, azóta iskolás ifjútól nem olvashatni semmit. Mi jogosít azt hinnem, hogy a’ különben hasznos és iskolákban üdvös olvasó egyletek nincsenek jó vezérlet alatt. Az olvasó egyleteknek iskoláinkban hasznos vagy káros voltáról, többet mondani, sem időm, sem leveleim czélja, sem e’ lapok köre nem engedik. Azért jelen soraimat bezárom azon hazafiul óhajtással, hogy bár iskoláinkban mentői hamarább létesülnének , a’ lélekölő és testet gyötrő nevelési rendszerek, ’s tanmodorok helyett, a’ testet és lelket gyakorlók és erősítők. — Légy üdvöz! kívánja barátod. III. levél. Pest, nyárhó 15, 1844. Barátom! Azon találmányok ’s intézetek között, mellyeket a’ felledező szellem az emberiség anyagi és szellemi jóllétének előhozására, erősitésére az idő sötét méhéből kihozva, a’ gyakorlati élet eddig sivatagon hevert pusztáira át ültete : egy sincs fontosb, üdvösb, mint a’ kisdedóvó intézetek. Mindazon műhelyek, rendszerek, és modorok, mellyeken és mellyek által az isten képére teremtett lény, bölcsőjétől kezdve koporsójáig keresztül hurczoltatik, hogy vagy Örökre erkölcsileg ’s testileg elrontassék-vagy testi- és szellemileg.