Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)

1844-08-02 / 31. szám

láik- és jelesebb koszorús költőinkből váloga­tott költeményeknek elszavalásából állott. Én valójában nem tudtam mellyiket bámultam in­kább , azon tiszta hibátlan magyarságot-e mely­­lyen szóltak; vagy azon lelkes bátorságot mellyel azt előadták; vagy azon érzést mely­­lyel a’ költő szellemét ’s érzetét elsajátiták , mert tudnod kell barátom, hogy ezen ifjú­ társalom egy negyede született zsidó, a’ töb­binek nagyobb része idegen ajkú, ’s csak ke­vés eredeti magyar van benne. Röviden, az egész ünnepélyen a’ szivet nemesitő, értelmet világító tanmodornak üdvös szelleme lebegett. Ezt csak azért irám meg hogy hasonlítsd ösz­­sze a’ honunkbeli iskolai tanmodorokat azzal, ’s meglátod milly nagy lesz a’ különbség. — Ezelőtt pár évvel egy iskolában, néhány ifjú barátom illyen társalomban egyesült volt; de mint jakobinusok inquiráltattak, és.... ’sa’t. Az örömünnepről kijőve, a’ gróf Belez­­nai kertbe mentem, a’ Clair testgyakorló in­tézetébe, mellyben tábori zene mellett, a’ mind két nemű számos növendékeknek előle­­ges próbájok volt, a’ nagy próbatét a’ követ­kező vasárnapra volt tűzve,—­azon is jelen vol­tam. A’ növendékek a’ testgyakorlatnak min­den nemeiben dicséretes, és közméltánylást nyert haladást ’s készséget tanúsítottak; a’ tetszés általános volt. A’ testgyakorlatnak illy szabályszerű tanitása előttem merőben esme­­retlen lévén, engemet a’ látvány nagyon meg­lepett. Rögtön, iskoláink jutának eszemben ’s kérdezem magamban: miért nincsenek mi nálunk is i­lyen intézetek? Kolozsvárit ugyan van egy vivó intézet, mellyben meglehet ta­nulni : miként lehessen valaki szemét kiszúrni, ujját levágni, hasát fölhasitni ’s a’ t, de mind­ezek becsületes embertől nem használható tu­dományok , ámbár némelly osztályban becsü­­­let-garantia gyanánt tartatnak. Én részemről, nem kívánom becsületemet egy megölt em­bertársam életén megvásárolni, vagy annak el­maradott árvái könnyein garantírozni. Az il­­­lyen testgyakorlatok kárára vannak a’ honnak jelen korunkban, annyiban hogy néha egy egy becsületes családatya, vagy derék pol­gár is kénytelen áldozatául esni. A’ ki becsü­letének alapjául egy szál kard hegyét, vagy egy golyó történetes sikerét tartja, legyen ö­­vé becsülete, nem irigylem. De visszatérve a’ fennebbiekre: valljon nem lehetne-e a’ neve­lésnek ezen nálunk elmellözött, ’s csak a­sorsra bizott factorát iskoláinkban is létrehoz­ni? gondolám magamban. Igen könnyen. Ke­vésbe kerülne valamellyik tehetősebb iskolá­nak egy tanítót tartani, ki aztán egyszersmind, több testgyakorlást tanítókat képezhetne; tes­ti és szellemi nevelés testvér képzelek, akár .m­ellyiket hanyagoljuk el növendékeink körül, csak félember leszen belőle, ’s az is gyenge. Hát azon nyelvmivelő, szívképző, érteleme­­rősitő tártalmakat nem lehetne-e honositni? sőt igen. A’ jelenkor szelleme kifejté az idő méhéből az eszmét, az iskolai ifjúságok olva­só társulatában; de némelly iskolákban mint revolutionalis syllogismus propositiója bezárat­tak ; másokban pedig az avatott felügyelet, ’s czélirányos vezérlet hiánya miatt, nem úgy léteznek, a’ hogy a’ tárgy eszméje igényli. Azon iskolák ifjaitól hol olvasó egyletek van­nak , nem hogy füzért, de még egy szellem­­virág szálacskát sem birunk, melly olvasottsá­­gukért kezeskednek. Mióta egy Medgyes, Al­­pár—Mentovich— iskoláikat végezték, azóta iskolás ifjútól nem olvashatni semmit. Mi jo­gosít azt hinnem, hogy a’ különben hasznos és iskolákban üdvös olvasó egyletek nincse­nek jó vezérlet alatt. Az olvasó egyleteknek iskoláinkban hasznos vagy káros voltáról, töb­bet mondani, sem időm, sem leveleim czél­­ja, sem e’ lapok köre nem engedik. Azért jelen soraimat bezárom azon haza­fiul óhajtással, hogy bár iskoláinkban mentői hamarább létesülnének , a’ lélekölő és testet gyötrő nevelési rendszerek, ’s tanmodorok helyett, a’ testet és lelket gyakorlók és erő­sítők. — Légy üdvöz! kívánja barátod. III. levél. Pest, nyárhó 15, 1844. Barátom! Azon találmányok ’s intézetek között, mellyeket a’ felledező szellem az emberiség anyagi és szellemi jóllétének előhozására, e­­rősitésére az idő sötét méhéből kihozva, a’ gyakorlati élet eddig sivatagon hevert pusz­táira át­ ültete : egy sincs fontosb, üdvösb, mint a’ kisdedóvó intézetek. Mindazon műhe­lyek, rendszerek, és modorok, mellyeken és mellyek által az isten képére teremtett lény, bölcsőjétől kezdve koporsójáig keresztül hur­­czoltatik, hogy vagy Örökre erkölcsileg ’s tes­tileg elrontassék-vagy testi- és szellemileg.

Next