Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-01-26 / 4. szám
kinek anyja báró kisasszony volt, pénze ne legyen , azt nem akarta sem hinni sem mások altal még csak gyanittatni is, ’s mentől kevesebb pénze volt, annál gazdagabbnak akart láttatni, ’s a’ dús gazdagot játszódta. De a’ mint bölcs Salamon mondja , a’ minek kezdete volt, annak vége is van, ’s fájdalom az urfi pénzének ’s a’ hitelezők türelmének is csak hamar vége lett, senki sem akart többé kölcsönözni. Egyfelől a’ hitelezők , másfelől Rózsika ostromlottak, amazok executioval, ez házassággal fenyegette,—választani kellett,— de éppen ez volt a’ baj , mert noha a’ tordai mészárosként a’ kolbásznak két vége van , de a’ kolbász mind két vége savanyu volt, az uríi egyikbe sem akart harapni, így állottak a dolgok, midőn egy estve, szokás szerént a’ serházban, mellyet casinónak neveztek, több tisztekkel együtt kártyázván, az uríi ismét vesztett. Bosszúságát nem titkolhatta. A’ tiszt urak bosszantották Rózsikéval, ’s mit tudom én még mivel, elég az hozzá hogy az urfi mérgiben valami illetlen szót mondott Rózsikéról. A’ tiszt urak nevették, de egy magos száraz férfi, ki csak azelőtt kevéssel, észrevétellenül lépett volt be a serházba, félre hivta az urfit ’s húga megbántott becsületéért elégtételt kért. Az idegen Rózsika bátyja volt, huszár hadnagy, ki csak az nap délben érkezett volt haza szabadsággal. Én éppen akkor érkeztem oda egy levéllel, melly a’ postán jött, tudtam hogy az urfi rég vár hazulról levelet ’s pénzt, ’s gondoltam hogy örömet okozok neki, ha sietve kézhez szolgáltatom. A’ levél orom helyett csak uj bánatot hozott. A’ nagyságos urat a’ szél megütötte ’s az uríi parancsolatot kapott rögtön haza indulni. Az ezeredes csak a’ szomszéd városban szállásolt, alig négy órányira tőlünk. Az urfi megírta a’ hazulról kapott tudósítást ’s két holnapi szabadságot kért az én számomra is. Én még azon estve ellovagoltam; az ezeredes a’ szabadságot megadta, ’s másnap délelőtt jókor már állomásunkon voltam. Az urfit haloványan ’s felkötött karral találtam. A’ párviadal megtörtént; Rózsika bátyja egy kemény vágást tett az urfi karján, melly nem volt ugyan halálos, de a’ seborvos állítása szerént, a’ kar görbén fog maradni ’s igy az uríi a’ további szolgálatra alig ha nem alkalmatlan. Ez azonban ellent nem állván, egyóra múlva szekeren ültünk Árkos felé. Teremtő Isten! e néhány év alatt mekkora változás! minden arczon gond, fájdalom ’s csak nem kétségbeesés. Az előbbi fénynek némi töredéki megmaradtak ugyan , de "kirítt közülök a’ szegénység. A’ nagyságos ur életéhez kevés remény volt, a’ szél egész fél felét érte, magáról ’s a’ világról mit sem tudott. Szegény jó úr, ha bár akkor meghalni tudott volna, de még fen vala számára tartva az utolsó döfés, neki még élni kellett hogy a’ keserű poharat fenékig kiüritse. A’ cselédek mondották nekem, hogy már rég óta titkosba rágta szivét, sem evett sem aludt, ’s egy pár év alatt az erős férfiúból meggörbült ősz lett. A’ titok nem sokára kivilágosult. Árkost és a’ hozza tartozó jószágokat еду kolozsvári kereskedő elfoglalta, ’s a’ famíliának ki kellett onnan költözni. Minden el volt veszve, ’s még csak egy remény maradott fen ’s ez Lajos volt! De nem megváltozhatott e annyi idei távollét alatt szerelme Julia iránt? ’s ha szeme világát nem sikerülne visszaadnia, fogná-e a’ vakot nőül választani, ő, ki azóta annyi szépet látott, ’s lehet-e képzelni hogy egy ínség örvényébe sülyedt házhoz csatolja sorsát, kinek fényes kinézések között lehet választása ? Így hallottam gyakran tűnődni a’ nagyságos asszonyt ’s Károly urfit. Az egész ház szomorú volt, mint temetés napján , csak kettő nem látszott részt venni a’ közlevetettségben : a’ vak, ki a’ változásról mit sem tudott, ’s kinek hite Lajosban rendületlen volt, és az öreg ur, ki mint gyermek engedé magát kivitetni az ős apai házból, hová soha sem vala többé visszatérendő. M. Vásárhelyre költöztünk. A’ nagyságos asszony pénzzé tévé ékszereit, ezüstjét ’s egyéb portékáit, elbocsátá a’ cselédeket is, csak én és Kati követtük. Isten bocsássa meg bűnömet, de e’ változáson néha még örültem magamban , mert a’ papagályoknak ’s a’ vastag madámnak is úti laput kötöttek talpokra. Megvonva , de elég tisztességesen éltünk, sőt nekem úgy tetszett hogy még igen is másan a’ szűk erszényhez képest, melly a’ Károly urfi becsületbeli, azaz kártya-adósságainak kifizetése után még szűkebbre apadott. Lajos urfitól rég nem vettünk tudósítást. Az Árkosi úr esete után a’ felsőség másnak adta által a’ Durakfalvi jószág felügyelését, a’ számadás a’ tutor betegsége mian a’ Lajos urfi haza érkeztéig elhalasztatott. Károly urfi végbucsut vett