Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-02-23 / 8. szám
tükrözik; az én hajam fekete mint éj, szemem hollószin , ’s szemeldeim közt egy komor redőről egész világ mogorva jellememet olvassa.... pedig simább vagyok a’ sikámló lidércznél! Bianka még is engemet szeretett. Engem szeretett ’s Torához ment nejül. Ne szeretett volna, én nem kénszeritem; ha csalt, bűnhődjék. De még is fájlalom őt, őrült lángom túl ragadt az emberérzet végkorlátain is, pedig milly könnyű lett volna őt felednem; mi volt más egész szerelmem, mint sértett büszkeségem? Hah, jobb óráimban mint át tudom ismerni e förtelem kebelt ’s még sincs erőm az indulat részei közt. Igen! én eltudtam volna könnyen feledni őt, hisz még párolog vére a’ tőrön, ’s már új szerelmekkel álmodozom. Egy szelid angyal jött felém , én lesújtva jajongtam kínom rabbilincsei alatt , ’s a’ lányka bűvös csókjára lehulltak tánczaim, ’s boldog valók... igen én nem éltem’ ördögeivel, én angyallal álmodám. Arczára még jól emlékszem : illy bájmosolyuaik felett derül Vilma arczának rózsahajnala. Egykor Vilmával édes perczeim telének , akkor még olly ábrándos valók... ’s ő nem mutatkozott idegennek, de nagy hézagot véltem köztünk, ’s visszaléptem. Ha ha ha melly botor egy ábrándos ifjú, hézagot teremt maga, ’s lények közé, kik rajta főleg is négy ronda betűvel, vagy egy két sor arannyal állanak felül,s nem gondolja el egy Bonaparte miként lehetett király ? ’s miért ne toldhatnám ki én is nevem néhány betűvel? Avagy miért ne válthatnám fel rézzel lakom zsinder födelét? nincse elég tudományom hogy bókra bókot halmozzak? elég simaságom hogy ellenimnek is mindig mutassam vagy tiz fogam? Nincs-e kalapom hogy belekaczagjam gúnymosolyimat, ’s nincs borbély ki megfosszon all ’s ajkszőreimtől hogy ágyául vethessem arczomat csába nők csókjainak? ha ha hal milly könnyű kiemelkedni, ki letudja nevetni a’ vilagbabaságait! Jövőm kezd derülni, Vilmavali öszszeköttetésem éltemre fényt deritene, s utat nyitna pályateremül. Vilmának enyimnek kell lenni. Most Biánkát kell meglátogatnom. Had mint megdöbbenék. Gyáva szív! mellybe a’ nevelés kiirthatatlanul öltá a’ becsület ábrándos képzetét.... ’s boldogtalan emberek, kik erényt ’s bűnt szabtok ’s egymással mint szénát szalmával összehányva oda dobjátok hogy kérődzék rajta az ostoba világ. Csaknem kész valók már, midőn Bianka férje lépék lakomba. Arcza sápadt volt, ’s össze dúlva a' fájdalomtól; én szint olly bús képet csináltam, hogy arczomról a’ részvét kínait olvassa. Tom tompa fájdalommal csapá magát kerevetemre , ’s kezére hajtva fejét némán néze rám. Toni, szólok, még mind néma szegény Bianka ? Elveszitem őt, Emil, hanyatlik éltem napja ’s nem fogom többé látni őt. Toni szavaira egy titkos kéj, s mély fájdalom egyszerre vonult végig, agyamba sűrűn kezdének tolulni gondolataim, s nem volt erőm egy szót kitisztázni, mellyel az ifjat vigasztaljam. Édes Emil, szólt Toni, Bianka látni vágy. Megdöbbenék. „Ő tehát ki tudja jelenteni akaratát; ő eszmei, ő tán szólani is tud ?” Ezen kérdések scorpioként mérgezék fásult nyugalmomat. Arczom zavart jön, ’s zavarom malán még inkább összezavarodtam, valamit szólani vágytam, hangom fent akadt. Emil, szóla végre Toni, ne zavarjon kérésem , ne tagadd meg Bianka akaratját, ő olly szerencsétlen. Későn tudám meg, hogy új szerelmet váltott, egykor csak engem boldogitanak lángjai, de szerelme változott, ’s szülei is ő is eltitkolák tőlem e’ változást—és nyomorulttá tettem őt, azzá magamat—most ha ollykor feltör erőtlen hangja, a’ te neved rebegik ajkai, szerezd azon örömet neki láthasson.. Terhes-e még sebe? kérdem. Nincs az orvosnak többé reménye! szólt busán Toni. A’ gyilkosra nincs gyanútok? Ez elfogott, pór, jobbágya Biánka nagybátyjának, ki e’ házzal mindég ellenséges viszonyban állt, úgy lehet ő béké fel, neki sok gyermekei vannak, ’s meglehet Biánka javaira számított. Biánka testvére is e’ férfi ármányából jön kicsapongások áldozatja. Vette volna minden javait, csak Biánka maradjon nekem! Még birhatod őt, isten kezében a’ jövő. Megkell halnia! szolt feltörő könnyel Toni. Мецке11 halnia? о Toni! e’ rettentő szó. Olly ifjаи-olly szépen megkell halnia! halt el