Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)

1844-10-18 / 42. szám

Tartalom. A’ mátkaünnep. Álmos emléke, hős költemény. Testgyakorlatokról. Hűtlen leány. METATVÁMIT, Sue nem­sokára megjelenendő Atar-Szu­ll cíimű tengeri regényéből. A* mátkaünnep. Boldog Tivadar!.... boldog Jenny!­­нзэ földerült a’ rég óhajtva várt mátkaünnep.... ne szögezd le szép szemeid Jenny.... hagyd tündökölni bennök boldogságod szép egét... hisz sugárzó vidám tekinteted magán kivül ra­gadja szerelmesed, ki amott, atyád roppant teremei egyik homályos szögletébe vissza­vonultan, egy perczig sem veszi le szemeit ró­lad. S ha tudnád, mint emelkedik keble, mint kéjeleg a’ hódolatokban, mikkel e’ szépséged ’s kellem­ed által elbűvölt sokaság— melly pe­dig mindig kígyó vagy igaztalan— most kö­rültömj­énez. „Jövőm örökre el van határozva!“ gon­dolja ő:— „vidám, örömdus napok hosszú lánczolata leend az. Ő és én, e’ két szóban áll egész éltem. Igen, én kimondhatlan boldog vagyok!“ ’s az elérzékenyült, szerelemittas sze­mek könybe lábbadtak. ’S az édes, üdvteljes érzet rokonszenvre talált.... a’ J­enny könyben úszó nagy sze­mei is e’ pillanatban nyugodtak meg rajta... De egy harmadik szemsugár is kétfelé lö­­velve ágazott ’s oszlott meg a’két jegyes közt ’s ez— Atar-Gus­é volt, ki miután négereinek kiosztá parancsait, egy ablakmélyedésbe vonult, ’s ajkai megtartván ismert stereotyp moso­lyukat, vidám arcczal tekinte Tivadar és Jen­­nyre. „Ah ! — gondolá — a mi elégü­lt, gazdag, szép ’s fiatal e’ pár.... és atyjok... igen, az is boldog bennök... atyjok.... ah ez atya!... mi gyöngéd barátja, jótevője ama fejérnek, ki­nek roppant kincseket, gazdag birtokot, rab­szolga-csoportot, ’s nőül szép leányt ad. ’S az enyém....­ az én atyám bitófán függő csontváz !.. . Elöltök az élet gyorsan tova tűnő per­­ezek.... mert ők örömek ’s nem órák szerint számlálják az időt... ’S mi előttem? szolgaság, veríték, korbá­csolás .... Oh de azért nekem is van egy örömem! a’ tudat, hogy mind ez emberek ragyogó, ígé­rő jövendője e’ rabszolgakézben egy késhe­gyen áll­ az erő, mihelyt akarom, koporsóvá dúlhatni a’ mennyasszonyi ág­yat, árvává tehet­ni a’ fiatal lánykát, özveggyé ez ifjút, ’s jajok­ká változtathatni át mind ez örömkaczajt... i- 1­gen, boldog vagyok hogy elmondhatom '• ez -*--- - -----------

Next