Nemzeti Társalkodó, 1844 (1-52. szám)
1844-11-22 / 47. szám
Tartalom Hölgyrabló. Legrenos báli. A’ párlok Angliában (végzet). Spanyol népdal. Szépember. Holmi. Ilölgyratosló Magyar regény-vázlat. I. A* nemes szenvedélyek. Hol az agg Maros emberi lelkekkel olly Öszhangzó furfangossággal merészel csavarogni, — ott, ama regényes völgyek egyikének ránczos homlokán, fekszik N. falu össze nem illő külsejű lakjaival. Nem kor, de elhagyottság szörny’a sanyarja mián roskadozó szentház agg tornya, meszsze kiríja kirét a’ parányi, de nagy hirü helységnek. Füstös, szama fedelü házak seregeinek itt ott; de mit szóljunk ezekről, hisz lakóik szegény napi munka-tevők, ’s majd 60 éves körbe idéztetnénk, Öszszevegyitvén olly fényes urakkal mint kikről regélni szándékunk. Galamb-fészkes kapuk, ősi dicsőség és nagyság büszke maradványi, állanak mohosait zsendes fedelű barna kő házak előtt, félig leszakadozva a’ harcz miatt, mellyel fáradalmasan küzdöttek az átkos jelenkor szellemével. A rothadt fa-darabokkal ’s zsíros trágyává ernyedt szalma és széna - törekkel gazdagon ekitett terjedelmes udvar hátrészén emelkedett lak rostává nyiladozott födele, legbiztosabb tanyája a’ szerény verebeknek, mig benn, az urilak kellős közepén , szú által czifrára kirágott asztal mellett fényes társaság, nemzeti játékba merülve, félig ürült üvegedények illy magas szerencse miatt elpirult nedvével keselgett. E’ felfordult világhoz illőleg viszszáson kezdve, megalól ült a’ barátságos háziúr—Karai Ferencz. Meszsze kiálló nagy fekete szemei fölött ében fekete szemölde simult el, huszonkét éves, szőrtelen ifiu arcza előtt, tompára ütött orr árnyalá röviden jobb arczának horpadozott gödreit, megtörve rajta a’ kelő nap szűz sugárt. — Karai urfi ez előtt három évvel hagyá el a’ tanoda küszöbét, hol oskolai éltében legtöbbet ácsorog vala ; csak fél évig diákoskodott, megragadtatva azon szélveszmétől, hogy mentői hamarább megjárva a’ királyi táblát megyei hivatalra jöhessen alispán vagy főbírónak; de a’ nagy világ higgadtabbsége, megváltoztatá szándékát, ’s micsoda, ha semmi sem leve belőle, midőn látta a’ sok viszszavonást, e’ szép hivatalok megszerzésénél, jámbor lélek pedig nem szokott tolakodni; meg azon fontos körülmény is járula hozzá, mert ama hires Werbőczy déd apját olly sokszor emlegetek, ő pedig csak hírben ballá, s bár három egész délig vala a’ királyi tábla környékén — a’ haza nagy szomorúságára, még