Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-19 / 84. szám
nyilványos üléseiben, bármi neműek legyenek is azok, csak az vehet részt, ki belépti jegyet mutat elő. Innen van aztán,hogy p. o. a’ franczia akadémia nagygyűléseiben a’roppant főváros legdiszesb, legkiválogatottabb lakóji, a’ királyi herczeket sem vevén ki, szoktak megjelenni, mint ez a’ mait januariusi nagygyűlésen is történt, hol a’ Journal des Débats szavai szerint, „tout ce qu’il y a charmant et d’illustre á Paris, s’était donné rendez-vous.“ Mi másként van ez minálunk, hol a’ korlátlan nyilványosság paizsa alatt, mint mindenüvé , úgy az akadémia közgyűléseibe is mindennek különbség nélkül szabad belépni! A’ magyar tudóstársaság közgyűléseiben megjelenni szokott publicumnak legalább felét, de bizonyosan kétharmad részét is, csupán kandiság és ujlátvány- kergetés vezeti oda , kiknek ezen intézet czéljáról ’s hivatásáról fogalmok is alig van’s kik korántsem azért mennek oda, hogy valamivel gazdagítsák szűk ismereteik tárházát, hanem hogy dolce far niente-jöknek némi változatosságot szerezzenek.Innen a’ hamar unatkozás, részvétlenség és zaj. ’S a’ magyar akadémia közgyűlési publicumának ezen rész szokásaiban , fájdalom ezen sorok írójának is bőven volt része közelebb múlt közgyűlés alkamakor, midőn ott a’ rurnai csontbarlangokról irt értekezését felolvasá. — Senki sem tudja nálamnál jobban, mi szerfölött hátra van a’ magyar nemzet a’tudományokban; mi nyomorult lábon állnak majd minden tanító és tudományos intézeteink; mi szerfölött csekély azok száma, kik kenyérstudiumokon kívül, még más nemű ismeretekben is gyönyört keresnek és találnak ; mi szerfölött csekély végre nálunk azon publicum , amellyet a’ német, „gebildete Stände“ ’s a’ franczia „gens du monde“ czimmel illet; és épen ez okból reményiem , hogy előadásom tárgya földgolyónk őskori történetének egy szakasza, olly tárgy, melly iránt, minden mivelt nemzetnél a' legelevenebb érdeket találod, ’s rmellyhez — bátran el merem mondani — hasonló érdekű, akadémiai közgyülésinkben még nem fordult elő, talán publicumunknál is érdeket gerjesztend ’s némi szellemi élvezetet nyujtand. Előadásomhoz ős és újvilági csontvázak szerfölött nagy érdekű ’s ritka példányait — mellyeket nem egy hamar állíthatni többé öszsze a) mellékeltem , hogy igy annál több élvezetben részesüljenek a’tudnivágyók. Igyekeztem e’mellett olly nyelven írni értekezésemet, melly a’képzelődésnek is némi táplálatot nyújtson’s mindenki által könnyen megértethessék. Mindezen készület ’s igyekezetnek mi lett eredménye ? Az, hogy csendet már az olvasás kezdeténél is hasztalan várva , értekezésemet a’ folyton tartó zugás és hangos beszélgetés ’s az ekként nyilván tanúsított részvétlenség miatt, csak helyenként, a’ legnagyobb érdekű fejtegetések kihagytával olvashatom fel. ’S ezen feltűnő részvétlenség hazánkban a’ tudományok iránt, valóban fájdalommal tölthetné el az azokkal foglalkozó keblet ’s megcsökkenthetné a’ leglángolóbb kedvet is a’ munkálkodás iránt, ha a’ tudományok olly varázserővel nem bírnának a’velők foglalkozókra nézve. A’ budapesti Híradó szerkesztősége azt nyilatkoztatá, hogy ezen értekezés az akadémiai közgyűlésre (!) nem czélszerűen (?) volt választva ’s hogy az hoszszadalmasb volt, semhogy egy illy vegyes közönség figyelmét folyton lebilincselhette volna. Egy különben lelkes szerkesztőség ezen véleménye , a’ magyar tudományszeretetre nézve még szomoritóbb. Azonkívül,hogy ezen értekezést nem küldöttség, hanem az egész akadémiai kisgyűlés , amellyben az először olvastatott fel, tüzéri közgyűlésben felolvasásra, épen nem igazságos a’ tisztelt szerkesztőség annak hoszszadalmasságára nézve sem. Értekezésem, mellynek csak kikapkodott részeit olvashatom fel , mellynek értékéről tehát ítélni lehetetlen volt, csak három negyedóráig tartott, mig a’gróf Teleki család tudományos genealógiája öt negyedórát ’s báró Eötvös beszéde egy órát foglalt el. És igy a’ budapesti Híradó véleménye szerint három negyedóra sok, egy tudóstársasági közgyűlésbeni komolyabb előadásra még olly tárgyról is, melly minden mivelt ember figyelmét legnagyobb mértékben igényli! De miről tartsunk hát előadásokat a’ tudós társaság közgyűléseiben? Eddig az volt a’ panasz , hogy a’ felolvasott tárgyak érdektelenek voltak , most a’ tudományok legérdekesbjeböl tartatott az ’s ime ez sem tetszik. A’ Honderű szerkesztősége sem pártolá a’tudományos előadást’s azt jegyzé meg, hogy kár volt annyira hátra szorítani b. Eötvös beszédét ’s ha női világnak némi irántai figyelemre még tudósaink előtt is van igénye, — ’s hogy ne volna — ez irántoki figyelem , a’ szorosan tudományos értekezések hátrábbtétele által fogott volna bebizonyittathatni.“ Részemről sajnálom , hogy nem lehetek egy értelemben a’ Honderű igen tisztelt szerkesztőségével, melly retteg — mint már néhányszor bebizonyitá — hogy szép olvasó nőit valahogy el ne ijeszsze, ha történetből komolyabb, bármi nagy érdekű tárgyról kell szólnia. Mi engem illet, régi forró óhajtásim egyike : bár a’ magyar női világ azon örökös novellák, csömörig untató szerelmi dalok, a’ női kecsek ezer meg ezer alakban elmondott magasztalgatásai, a’ halvány hold és szerelmi kinok megéneklései, a’ sok izetlen újdonság ’s mulattató de nagy részt üres olvasványok tengeréből emancipáltatnék ’s komolyabb elméletekhez is szoktattatnék. A’ civilisatio magasztos pályáján nemcsak elmaradást, de készakaratos viszszatartóztatást tanúsít az, ha nőinket örökké csak mulattatni, de érzelmek kimivelését teljesen elhanyagolni kívánjuk. Egy, fiatal éveit csupa novellák , regények és szerelmes versek közt leélt nőből, kinek fogalma sincs arról, hogy a’ román hősöknél meg fenségesb ideálok , ’s a’ beszélyek bonyolitványinál nemesb, nagyobbszerü ’s hasznosb lelki élvezetek is léteznek , sem lelkes ’s hasznos honleány, sem lelkes honfiakat nevelő anya nem válhatik. És ez felledező hazánkra nézve véghetetlen fontosságú! Nőinktől függ nagy részt egy jelesbeszélyesb nemesi nemzedék kiképeztetése. Lelkes és mivelt nőknek polgárisodásunk nagy munkájában ’s a’ társadalmi élet ezen forradalmi szakában nem csekély szerep juta. ’S ennek mély érzése’s méltatása indított engem előadásomban következendő sorok elmondására : „És ez árva honban,hol a’ zongora-művész királyi dicsőítésben részesül; hol a’bárteljes tánczosnő az elragadtatás örömhangjai ’s a’tetszés viharos tapsaiközt istenesitve , a’ természet legbájosb gyermekeiből fűzött koszorúk tengerével halmoztatik el; de a’hol fájdalom! a’mennyei eredetű múza komoly, de lélekemelő és szivnemesitő hangjai alig találnak viszhangra ;mi szép pálya kínálkozik lelkesb nőinknek is, a’ hon emelkedésére olly lényeges szökségű értelmi miveltség előmozdításában meleg részvét ’s buzgó pártolás nyilatkoztatása, a’miveltség ’s észtenség minden más tulajdon feletti kitüntetése’s méltatása által. Egy buzdító szó hóditó ajkaikról sok kebelben lángra gyulasztaná a’ tudományos haladás lankadni kezdő szikráját ’s a’ keletkező nemzedék , reménye ez elmaradt honnak , méltatni tanulná a’ menny legnemesb ajándéka, az értelmi tehetségek becsét, ha azok kimivelésére lelkes anyák buzdító szavai által serkentetnének.“ És ezen, mégis valami figyelmet érdemlő ’s nem is szorosan tudományos szavak, a’ zajban egészen elhangzanak ! Jól tudom hogy a’jelen volt női koszorúban többen voltak, kik a’ magasb lelki miveltség ’s tudományok iránt legnagyobb rokonszenvvel viseltetnek , kik szavaimat méltatni tudák ’s kik örömest hallgatták volna végig előadásomat, melly noha szorosan tudományos adatok nyomán volt dolgozva, de minden, némi miveltséget igénylő, nő által is érthető ’s a’ még olly csekély gondolkodó tehetséggel biró lélekre is maradandó benyomást okozható vala. Azonban azt is jól tudom, hogy ezen női koszorú legnagyobb része ollyan volt, kiket tudományos előadások semmi alakban ’s legkevésbbé sem érdekelnek ’s kik inkább szerettek volna a’ tudós a) Ezen érdekes csontok legnagyobb része dr. Mihálkának, hazánk egyik kitűnő mineralogusának gyűjteményéből való volt, ki azok megvételével híjába kinálá meg legnevezetesb tanító intézetinket ’s tehetősb mágnásainkat ’s innen kénytelen volt azokat egy külföldi egyetem számára adni el, hazai természettudományi kincseink nem csekély kárával.