Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-23 / 85. szám
lem czélszerűbb módja pedig erélyesen munkáltatván, közel sikerűlenb. A’ negyedik rend érdekében kormány és nemzet szót emelt, ’s a’ kiegyenlítés pillanata meszsze nincs. A’ teherhordó nép viszonyai szabályoztatvák , ’s az alkotvány sánczai a’ nélkül, hogy végkép szétromboltassanak , alkalmas helyeken megnyittattak ; nemzeti hitelünk nevelésére előleges intézkedések tétettek ’s részint már fenállanak; az anyagi állapot javítása tekintetében okszerűbb gazdálkodást űzhetünk, a’ közlekedési eszközök előállítására pedig kitűnő figyelem fordittatik; a’ tudományok terén méltó előhaladást tapasztalunk; a’nemz.nyelv szent ügye diadalmaskodott! Hála a’ bölcs fejedelemnek, ki dicső erdőditől öröklött alkotványiránti hű szeretete érzetében országlása terheit mindig azokkal törekedett megosztani, kiknek üdvös szándéka irányában a’ szükséges rokonszenv ingékony nem vala ! — buzgó köszönet, méltányos elismerés hazafias fáradozásukért nagyainknak ! — De főmért, kormányszék, a’ jobblét most elősorolt eredményit kinek köszönje leginkább a’ méltányos hazafi? — im soraikban a’ kor hőse !! ! — Üdvözlégy félszázados kir. helytartó, cs. kir. főhg, ismételve sokszor üdvözlégy !.... ez emlékezetes kor ötvenedik évét e’ perczben végzi be cs. kir. fenséged ! Igen is, ma 50 éve foná egybe főhgséged hő keble húrjait a’ magyar alkotvány szív ereivel; ma 50 éve, hogy cs. kir. fenséged ernyedetlen buzgalommal munkálva az ország boldogságát, őrangyalkintüli e’kormánytanács elnöki székét, mellyet a’dicsőültek sorába szállt fejedelem szerencsés tapintatu választása részire kijelölt, a’ nemzeti bizalom szilárdított ’s e’ testület tagjai hódolatteljes tiszteletökkel körülöveznek. Cs. kir. fenséged hiv sorsosa volt azóta a’nemzetnek , aaellynek maradandó emlékű gyűléseit tizenegyszer bámulatos ügyességgel ’s hervadatlan eredménynyel vezette. Ezek folytán alkottattak legüdvösb törvényink; ott tisztitatott meg fattyúnövéseitől a’csemete, hogy a’ nemzeti boldogság kies kertjében mint ép fa az idők viharai ellen nagyra nőhessen. Fenséged csüggedetlen közremunkálása által értünk el mindent, mi nemzeti nagyság ’s jóllétre vezet. Az élő nemzedék kora nagyai érdemeit csak szivében szokta hálálni, hirdetni azokat a’ történetkönyvek hoszszu íveinek tartatik fen ’s ez helyesen van , mert az utókor az elődök becsülésében önléte fentartását eszközli.— Cs. kir. fenséged magasztos érdemeit a’ hon ismeri, tudja nagyságát, bámulja, ’s ezek hálás méltánylását naponkint növekedő bizalmában élénken nyilványitja , a’ kir. felség kegyelmes elismerése pedig nemes kebléről ragyog , a’nemzet elibe tündöklő fényében viszszaidézve a’ dicső király emlékét, ’s intve, hogy évezred előtt adta ajándékát tiszteletben tartsuk , a’ nagyértékű emlék ragyogó fénye az ős alkotvány becsére emlékeztet. ’S mi főm. kir. helytartótanács, ennyi érdem kiáltó méltánylása közepett e’napot, melly törvényes elnökünk félszázados ünnepére hajnallott, meg ne ülljük? tekintsünk szét— ’s egy férfikoszoru tisztes emlékét zöldelni látjuk ez asztal felett. Erdődeink várakozása meg nem hiúsult, ’s ha azok, kik cs. kir. fenségedet fényes állása hajnalán ma 50 éve e’ helyen fogadák , a’ remény biztos hiedelmében még csak a’ jó szándék láttára örvendtenek : vájjon eltitkolhatjuk é örömérzelminket mi? kiknek irigylendő szerencséül jura bizonyíthatni azt, hogy mi félszázad előtt a’ közjó érdekében még csak remény vala , im tulemelkedett valóvá testesült! Nem — ezt nem mulaszthatjuk el,mert eldődink felettünk lebegő szelleme megboszulná méltatlan utódai bűnös közönyösségét; egykori erdődink méltatlan utódai lenni nem akarnánk. Ők többé nincsenek, fen az égben fesdenek ők az Istenség előtt fenséged fáradalmas élte napjai hoszszabbitásáért; azok pedig , kik a’ boldogultak terhes munkáinak már akkor ifjú részeseivé lévén, fáradozásaik jutalmául magasb állást víttanak magoknak , ’s máig fenmaradván , most jótékony nyugalom kiérdemlett pillanatit élvezik — im ma azok is viszszatértek — ’s örömüket tanúsítják. — E’ nap ünnepélyessége aggott korukra varázserővel hat, mert a’ szív öröme lelki elégedésöket emelve, az agg testbe is újabb éltető erőt leheli. — E’ hűséges kormányszék cs. kir. fenségednek sokszorozott hálával tartozik, mert valamint dicső, ép olly terhes is ennek törvényes feladása ’s bár ennek megfelelni emberi igyekezetét soha sem multa— a’ nehéz szak közepett — volt mégis idő , mellyben kötelességei elviselésére fenséged bölcsesége nélkül képes alig lett volna , hogy igy — ha eddigelé a’ kir. helytartótanács a’legfelsőbb várakozásnak ’s a’nemzet drága bizalmának megfelelt, ez érdemfény is fenségedtől ragyogott rá viszsza.a Cs. kir. fenséged élte napjaiban nincs óra, nincs perez , melly a’ közboldogság előmozdításának nem lett volna szentelve , ’s e’ közben országos,szaporodó gondjai sem valának képesek magas figyelmét e’ kormányszéktől elvonni csak egy pillanatra is. Föherczegséged e’ kir. helytartótanács méltóságát ’s díszét folyton emelni igyekszik, mert rendithetlen törvényszerűségénél fogva bölcsen átlátja , hogy ez sülyedő állásban a’ törvények végrehajtásának hívérje nem lehetne. —Mi már minket egyedileg illet, engedje meg cs. kir. főhgséged, hogy szivünk érzelmeit azon meztelen őszinteség színében tárjuk ki, melly hő keblünkben foganszott. E’testület minden rendű tagja cs. kir. főhgségedben gondos atyját tisztelve szereti; ezt én bővebben bizonyítgatni nem fogom , mert a’ hálaérzet árja elönti örömtől dagadozó keblemet ’s ki nem magyarázható érzés leírása nincs hatalmamban. Fenséged irántunk minden időben tanúsított kegyelmes hajlandósága nem szavakban , de tényekben nyilatkozott; ’s csak kevés perez előtt ajándékoza meg minket cs. kir. főhgséged kegyessége további megbecsülhetlen bizodalmával: mi ezt működésünk gazdag jutalmául tekintjük ; ennél sem dusabb , sem kitünőbbre nem számíthatunk. — Fogadja azért cs. kir. fenséged is e’ kormányszék félszázados hálája ismételve megújított zálogául ezen őszinte vallomásunkat, fogadja azon kegyes meggyőződéssel, hogy e’kir. helytartótanács, fenséged most ujabban biztosított kegyeimet ’s őszinte tisztelt bizalmát bírni, fentartani és kiérdemelni óhajtja, ’s kötelességei legszebbikének ismeri. Ti pedig főm. hg-primás’s többi tiszttársaim ! kiknek öszszes ’s mindenek felett drága bizalma, örömeitek ismétlendő hálás kifejezésére engem jelölt ki, ti bocsássatok meg, hogy azt — mit ma kebleitekben éreztek, kimagyarázni — ’s mit mondandónak véltetek, kimondani elégtelen voltam. A’ pillanatok legszentebbikében egy bizonyos érzés hat a’ szívre , ’s a’ magyarázó szó elakad. — E’ mai ünnepély becsét ennek bel érdeme teszi; külszinleg ezt megállni a’ legcsillogóbb fénnyel sem lehet.—E’nap jelentékeny emlékében egy nemzeti jobblét dús eredményét tiszteljük. Emlékezetes e’ nap reátok is nagybecsű hallgatók ! e’ terem ajtaji ma nektek is megnyíltának, a’ fenséges elnök atyai kegyelme nem engedé , hogy ti, kik a’ munka terhének részesei vagytok , e’ mai örömünnep élvezetétől kirekesztessetek. Szolgáljon nektek ez alkalom serkentő például; a’ szeretett honnak közremunkálástokra szüksége van. — És most főmért. kir. helytartótanács ! vegyünk búcsút e’ nevezetes félszázad váló korától , üdvözöljük a’ jövőbe lependő fenséges elnökünket hódoló tisztelettel. A’ múltak emlékében fenséged a’ nemzet alkonyáig élni fog, de a’ hon szent érdekében, melly további siker ’s eredmény után vágyódik , főhgséged munkás életére király 's nemzetnek még sokáig szüksége van; ’s azért buzgó imával kérjük a’magyarok Istenét, hogy cs. bír, fenséged kora haladtával ifjúdé erőben lépvén át fényes állása félszázados sánczait, a’jövőnek folytán hason erő ’s egészségben , az emberi kor véghatáraig éljen !! 1. .,Tudnivalók a’ pestmegyei gazdasági fiókegyesületről.“ Folyt. (a’ sept. 16kai közgyűlés I.könyvéből.) 16. A’ legközelebb múlt tavasz, nyár és őszön majd pénzért sem lehetvén szántás locsolásra’s egyéb igásbalmi munkára alkalmatos erőt bérelni, miután hasonló vonóerőre az egyesületnek mindinkább szüksége lesz, Ökrei pedig már