Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-23 / 85. szám

lem czélszerűbb módja pedig erélyesen munkáltatván, közel sikerűlenb. A’ negyedik rend érdekében kormány és nemzet szót emelt, ’s a’ kiegyenlítés pillanata meszsze nincs. A’ te­herhordó nép viszonyai szabályoztatvák , ’s az alkotvány sán­­czai a’ nélkül, hogy végkép szétromboltassanak , alkalmas helyeken megnyittattak ; nemzeti hitelünk nevelésére előle­­ges intézkedések tétettek ’s részint már fenállanak; az a­­nyagi állapot javítása tekintetében okszerűbb gazdálkodást űzhetünk, a’ közlekedési eszközök előállítására pedig kitűnő figyelem fordittatik; a’ tudományok terén méltó előhaladást tapasztalunk; a’nemz.nyelv szent ügye diadalmaskodott! Hála a’ bölcs fejedelemnek, ki dicső erdőditől öröklött alkotvány­­iránti hű szeretete érzetében országlása terheit mindig a­­zokkal törekedett megosztani, kiknek üdvös szándéka irá­nyában a’ szükséges rokonszenv ingékony nem vala ! — buz­gó köszönet, méltányos elismerés hazafias fáradozásukért na­­gyainknak ! — De főmért, kormányszék, a’ jobblét most elő­sorolt eredményit kinek köszönje leginkább a’ méltányos ha­zafi? — im soraikban a’ kor hőse !! ! — Üdvözlégy félszázados kir. helytartó, cs. kir. főhg, is­mételve sokszor üdvözlégy !.... ez emlékezetes kor ötvene­dik évét e’ perczben végzi be cs. kir. fenséged ! Igen is, ma 50 éve foná egybe főhgséged hő keble húrjait a’ magyar al­kotvány szív­ ereivel; ma 50 éve, hogy cs. kir. fenséged er­­nyedetlen buzgalommal munkálva az ország boldogságát, őr­­angyalkintüli e’kormánytanács elnöki székét, mellyet a’di­csőültek sorába szállt fejedelem szerencsés tapintatu válasz­tása részire kijelölt, a’ nemzeti bizalom szilárdított ’s e’ tes­tület tagjai hódolatteljes tiszteletökkel körülöveznek. Cs. kir. fenséged hiv sorsosa volt azóta a’nemzetnek , aaellynek ma­radandó emlékű gyűléseit tizenegyszer bámulatos ügyesség­gel ’s hervadatlan eredménynyel vezette. Ezek folytán alkot­tattak legüdvösb törvényink; ott tisztitatott meg fattyúnövé­­seitől a’csemete, hogy a’ nemzeti boldogság kies kertjében mint ép fa az idők viharai ellen nagyra nőhessen. Fenséged csüggedetlen közremunkálása által értünk el mindent, mi nemzeti nagyság ’s jóllétre vezet. Az élő nemzedék kora na­­gyai érdemeit csak szivében szokta hálálni, hirdetni azokat a’ történetkönyvek hoszszu íveinek tartatik fen ’s ez helyesen van , mert az utókor az elődök becsülésében önléte fentartá­­sát eszközli.— Cs. kir. fenséged magasztos érdemeit a’ hon ismeri, tudja nagyságát, bámulja, ’s ezek hálás méltánylását naponkint növekedő bizalmában élénken nyilványitja , a’ kir. felség kegyelmes elismerése pedig nemes kebléről ragyog , a’nemzet elibe tündöklő fényében viszszaidézve a’ dicső ki­rály emlékét, ’s intve, hogy évezred előtt adta ajándékát tisz­teletben tartsuk , a’ nagyértékű emlék ragyogó fénye az ős alkotvány becsére emlékeztet. ’S mi főm. kir. helytartótanács, ennyi érdem kiáltó mél­tánylása közepett e’napot, melly törvényes elnökünk félszá­zados ünnepére hajnallott, meg ne ülljük? tekintsünk szét— ’s egy férfikoszoru tisztes emlékét zöldelni látjuk ez asztal felett. Erdődeink várakozása meg nem hiúsult, ’s ha azok, kik cs. kir. fenségedet fényes állása hajnalán ma 50 éve e’ helyen fogadák , a’ remény biztos hiedelmében még csak a’ jó szán­dék láttára örvendtenek : vájjon eltitkolhatjuk é örömérzel­minket mi? kiknek irigylendő szerencséül jura bizonyíthatni azt, hogy mi félszázad előtt a’ közjó érdekében még csak remény vala , im tulemelkedett valóvá testesült! Nem — ezt nem mulaszthatjuk el,mert eldődink felettünk lebegő szelleme megboszulná méltatlan utódai bűnös közönyösségét; egykori erdődink méltatlan utódai lenni nem akarnánk. Ők többé nin­csenek, fen az égben fesdenek ők az Istenség előtt fenséged fáradalmas élte napjai hoszszabbitásáért; azok pedig , kik a’ boldogultak terhes munkáinak már akkor ifjú részeseivé lévén, fáradozásaik jutalmául magasb állást víttanak magoknak , ’s máig fenmaradván , most jótékony nyugalom kiérdemlett pil­­lanatit élvezik — im ma azok is viszszatértek — ’s örömüket tanúsítják. — E’ nap ünnepélyessége aggott korukra varázs­erővel hat, mert a’ szív öröme lelki elégedésöket emelve, az agg testbe is újabb éltető erőt leheli. — E’ hűséges kormány­szék cs. kir. fenségednek sokszorozott hálával tartozik, mert valamint dicső, ép olly terhes is ennek törvényes feladása ’s bár ennek megfelelni emberi igyekezetét soha sem multa— a’ nehéz szak közepett — volt mégis idő , mellyben köteles­ségei elviselésére fenséged bölcsesége nélkül képes alig lett volna , hogy igy — ha eddigelé a’ kir. helytartótanács a’leg­­felsőbb várakozásnak ’s a’nemzet drága bizalmának megfe­lelt, ez érdemfény is fenségedtől ragyogott rá viszsza.a Cs. kir. fenséged élte napjaiban nincs óra, nincs perez , melly a’ közboldogság előmozdításának nem lett volna szentelve , ’s e’ közben országos,szaporodó gondjai sem valának képesek ma­gas figyelmét e’ kormányszéktől elvonni csak egy pillanatra is. Föherczegséged e’ kir. helytartótanács méltóságát ’s dí­szét folyton emelni igyekszik, mert rendithetlen törvénysze­rűségénél fogva bölcsen átlátja , hogy ez sülyedő állásban a’ törvények végrehajtásának hív­érje nem lehetne. —Mi már minket egyedileg illet, engedje meg cs. kir. főhgséged, hogy szivünk érzelmeit azon meztelen őszinteség színében tárjuk ki, melly hő keblünkben foganszott. E’testület minden ren­dű tagja cs. kir. főhgségedben gondos atyját tisztelve szere­ti; ezt én bővebben bizonyítgatni nem fogom , mert a’ hála­érzet árja elönti örömtől dagadozó keblemet ’s ki nem magya­rázható érzés leírása nincs hatalmamban. Fenséged irántunk minden időben tanúsított kegyelmes hajlandósága nem sza­vakban , de tényekben nyilatkozott; ’s csak kevés perez előtt ajándékoza meg minket cs. kir. főhgséged kegyessége továb­bi megbecsülhetlen bizodalmával: mi ezt működésünk gaz­dag jutalmául tekintjük ; ennél sem dusabb , sem kitünőbbre nem számíthatunk. — Fogadja azért cs. kir. fenséged is e’ kormányszék félszázados hálája ismételve megújított zálo­gául ezen őszinte vallomásunkat, fogadja azon kegyes meg­győződéssel, hogy e’kir. helytartótanács, fenséged most u­­jabban biztosított kegyeimet ’s őszinte tisztelt bizalmát bírni, fentartani és kiérdemelni óhajtja, ’s kötelességei legszebbi­­kének ismeri. Ti pedig főm. hg-primás’s többi tiszttársaim ! kiknek öszszes ’s mindenek felett drága bizalma, örömeitek ismétlendő hálás kifejezésére engem jelölt ki, ti bocsássatok meg, hogy azt — mit ma kebleitekben éreztek, kimagyarázni — ’s mit mondandónak véltetek­, kimondani elégtelen voltam. A’ pillanatok legszentebbikében egy bizonyos érzés hat a’ szívre , ’s a’ magyarázó szó elakad. — E’ mai ünnepély be­csét ennek bel érdeme teszi; külszinleg ezt megállni a’ leg­­csillogóbb fénnyel sem lehet.—E’nap jelentékeny emléké­ben egy nemzeti jobblét dús eredményét tiszteljük. Emléke­zetes e’ nap reátok is nagybecsű hallgatók ! e’ terem ajtaji ma nektek is megnyíltának, a’ fenséges elnök atyai kegyelme nem engedé , hogy ti, kik a’ munka terhének részesei vagytok , e’ mai örömünnep élvezetétől kirekesztessetek. Szolgáljon nek­tek ez alkalom serkentő például; a’ szeretett honnak közre­­munkálástokra szüksége van. — És most főmért. kir. helytar­tótanács ! vegyünk búcsút e’ nevezetes félszázad váló korá­tól , üdvözöljük a’ jövőbe lependő fenséges elnökünket hódo­ló tisztelettel. A’ múltak emlékében fenséged a’ nemzet alko­nyáig élni fog, de a’ hon szent érdekében, melly további siker ’s eredmény után vágyódik , főhgséged munkás életére király 's nemzetnek még sokáig szüksége van; ’s azért buzgó imá­val kérjük a’magyarok Istenét, hogy cs. bír, fenséged kora haladtával ifjúdé erőben lépvén át fényes állása félszázados sánczait, a’jövőnek folytán hason erő ’s egészségben , az emberi kor véghatáraig éljen !! 1. .,Tudnivalók a’ pestmegyei gazdasági fiókegyesületről.“ Folyt. (a’ sept. 16kai közgyűlés I.könyvéből.) 16. A’ legközelebb múlt tavasz, nyár és őszön majd pénzért sem lehetvén szántás locsolásra’s egyéb igásbalmi munkára alkalmatos erőt bérelni, miután hasonló vonó­erőre az egyesületnek mindinkább szüksége lesz, Ökrei pedig már

Next