Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-19 / 6. szám

I 6. szám. Pest, január 19kén EB 1845. p .’ mag­yar Gyermekbarát. (Korunk ismertetései­l.) Néhány nap előtt színházban valánk , ’s a’ darab foly­tán többi közt 10. legföljebb 12. éves lyányka is lépe föl, olly gyermeklyányt ábrázolva, ki noha még csak 13 esz­tendős már is be van avatva a’ divatvilág napi renden levő kellékedbe. Midőn a’ szende gyermek előtte térdelő imádó­jának keztyű­ takarta kacsóját csókra nyujtá , majd aztán a’ hallott szerelmi vallomás iránt kijelentett tetszését nyilvá­­nyitván epedó kedvesének megengedé, hogy fölkelhessen , a’ szinházi közönség öröme rivalgó tapsban tört ki, ’s a’ kisded coquette a’ fönirt jelenet ismétlésére zajos kihívás közt unszoltaték. Tagadhatlanul — igaz , miként a’ kis szereplő annyira kedves tünemény — mióta nemzeti szín­padunk merő próbák színhelyévé alakult, hogy első pilla­natban magunk is elkapatva illy közhelyeslés által már már tapsra készítők tenyereinket , midőn egyszerre sajnálkozás fogott el ’s mi a’ tisztelt közönségre bíztuk méltánylása további nyilványitását. N­y tükrét láttuk e’ jelenetben ko­runk műveltségi irányának, ’s láttuk, hogy az , mi itt köz­­lelkesültséggel fogad­tatik, kinn az élet nagy színpadán is helyesnek tartatik, ’s épen azért nagy gonddal ápoltatik. Mit adunk a’ fejlő szűz kebelnek ama titok teljes sejtelmek di­jául , miket fonák nevelés által szentségtelen kezekkel tép­tünk ’s Űztünk ki ártatlan lakhelyökbül, a’ gondnélküli gyer­mek szív igényt nem ismerő mélyéről? mit hagyunk megfej­tésül az érett nőnek, ha első kötelességül tekintettük a’zaj nélküli ártatlanságot szelíd nyugalmából fölriasztva, csalé­­kony árnyak utáni kapkodásra ébreszteni ? Valóban nagy terhe nehezül vállainkra a’ felelősségnek , ha komolyan elgon­doljuk, mennyire könnyelműek tudunk lenni még azokat illetőleg is, mik társas létünk’s földi boldogságunknak nem egyedül fűszerei, hanem nélkülözhetlen alap-biztosítékai is! Nem neveljük a’gyermeket úgy mint szülei legszentebb kötelességünk, gyermekink egykori üdve, a’ haza’s em­beriség legmagasb követelései szükségkép megkívánnák ; csudálkozhatunk , aztán ha száz család ajtaján is kopog­hatunk , mig egyre bukkanunk , mellynek körében elégült­­ség honol ? Ez oka , hogy mint egyik polit, lapban érintve volt — korcsanyák nemcsak versenyt lejtnek serdülő lyán­­káikkal, hanem még túl is tesznek rajtok ; ez oka hogy az ifjúság viruló szakában az élet eleven színe helyett min­denütt sárgás halványsággal találkozunk , ’s redekbe látjuk indulni az arcz bőrét még mielőtt a’ fejlés fél fokát elérte volna. — Vallás és erkölcstan szabályszerűleg tanultatnak el­­annyira , hogy még e’ részben sincs a’ divat egészen kizár­va; ellenben elöntjük regényekkel különben szegény irodal­munkat’s nemzeti nyelv terjesztés ürügye alatt becsempész­­szük a’ külföld dögvészes állatait. Mit várhatunk az illy, testben lélekben elhanyagolt, sőt mi több mesterkélten el­ferdített nemzedéktől ? lehet e csak reményünk is bekövet­kező erőteljes utódok iránt ? — valóban szerfölött kevés , mert sorvadásnak indult fa egészséges gyümölcsöt ritkán terem. — Azt hiszi valaki, hogy az úgy nevezett erősebb nem, a’ férfi sarjadék iránt másként van gondoskodva? — boldogok, kik hisznek, mondá legközelebb a’ fővárosi újdon­ságok írója , ’s mi ezen nézetét commentar nélkül hagyjuk. Nem akarjuk olvasóinkat füst-lepte kártya-házak ’s egyéb lakhelyekre figyelmeztetni, hol az ifju óriások, kiktől sokan nemzetünk újjá teremtetését várják, de regula főszerepvi­­vők — ez által csak sok jó szülő keserű könyvit idéznek elő , de annyit még is kimondunk , miszerint olly nemzedék­től , mellynek anyagi tekintetben két nélkülözhetlen kelléke van : élvezés meg gyógyszertár, szellemi és értelmi képzett­sége pedig ehez aránylag áll, szebb jövőt még reményleni is alig merünk. Isten adja, hogy csalatkozzunk. Ez untató bevezetés után, melly mindenesetre korán­­sem olly ízletes, mint azon csemegeszerű étkek , mikhez már annyira szoktunk, hogy mi fűszerrel nem csikland , azt ízlelni sem vagyunk képesek—kimondjuk, miként lapunk multévi egyik számában nyilványitott szomorú sejtésünk még szomorúbban valósult------- a’ „Magyar gyermekbarát“ a’ letűnt év végével megszűnt. Nem mondhatnánk igazságot , mellyért pirulnunk inkább kellene , mintha az érdemes szerk. Szilágyi Ferencz prof. búcsúszavát (miért úgy hiszszük a’ távollakó nemzetrokon megbocsát) ide iktatjuk ; legalább azok, kik nem csupán magokról gondoskodnak szellem él­vezeteknél , hanem kedves övéiket is édes örömest része­sítik illyesmiben—közölhetik azt jó gyermekeikkel, ha Isten, őket illyenekkel megáldotta. — Búcsúszó. Kedves gyer­mekek ! Midőn két évvel ezelőtt e' folyóírást, melly maga nemében a’ magyar irodalom mezején még egyedül van , kiadni kezdettük, remélh­eik, hogy magyar szülők , gyer­mekeik értelme fejtésére és szivük nemesítésére szánt ezen vállalatot, a’ gyenge kor legjobb , leghívebb barátját, ha egyébért nem is , csak a’ czél szentségét tekintve pártolni fogják; ’s azért az utolsó évben annak árát jóval lejebb szállítottuk. Reményünkben csalatkoztunk , sőt az árleszál­lítással szülötteken tett könnyebbítés súlya ránk nehezedett. Ezért is, de más ennél nem kisebb akadályért most leg­alább ideiglen­es Gyermekbarátot félben szakasztani kény­telenek vagyunk : ha módunk lesz , kivált az érintett aka­dályt elbárintani, hozzátok újra viszszatérendünk. Búcsút véve tehát e’ hanyatló év végével kedves ifjú barátink tőle­tek , ha netán várakozástoknak meg nem felelhettünk, bo­csássatok meg: a’ jó Isten uralma legyen veletek az uj év­ben ’s gyenge korotok egész idejében ; legyetek vallásosak, jámborok, jóerkölcsüek , szorgalmatosak ; igyekezzetek szü­léiteknek vagy azoknak, kik rátok gondot viselnek, örömet , magatoknak becsületet keresni; így kedves gyermekek az Isten áldása fog titeket kisérni, mit szivünkből óhajtunk. Sopron.'*megye követeinek számoló jelentése. (V­é­g­e.) Vannak még tek. Rendek­­ ezeken kívül azon roppant tömegből, mellynek tarka vegyülete az országos tanács­kozás anyagát tévé, némelly nagy fontosságú tárgyak, mellyeket meg nem említeni nem lehet, jelesen : a’ nemzeti kereskedés elnyomott állapotja iránt azon felírásra, melly­­ben az ország Rendei panaszosan felszólalván , az orvos­lásra adatokat kértek, megérkezett ő Felségének kegy. kir. válasza, mellyben az utabbi kedvezőbb intézkedésekre hi­vatkozva, annak, hogy tovább nem mehetett, okát nem a’ szándék , hanem tőle nem függő körülmények hatalmának tulajdonítja; azonban valamint Magyarországnak és az ausz­triai örökös tartományoknak lehető legnagyobb felvirágzá­sát az anyagi legszorosb kapcsolatban találja , a’jövő or­szággyűlésen olly adatok és módok előterjesztését ígéri, hogy a’ kívánt siker szerencsésen eléressék.c­íme tek. Rendek ! ki van jegyezve azon it, mellyet a’ tek. Rendek bölcsesége az anyautasitásban már előre ki­talált, politikai állásunk viszonyai, kereskedési kapcsolatunk­­ezen egyet mutatják czélirányosnak, az egész birodalom anyagi érdekének egysége magában foglalja a’ tökéletes viszonosságot,tehát nemzeti érdekűik háttérbe szorit­atása el­len a’ biztosítékot. — Igaz, hogy kereskedésünk helyzete most szomoritó, ’s hogy az örökös tartományok határin­fen-

Next