Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-26 / 8. szám
gos naplókat, üzeneteket, és fölirásokat olly megjegyzésem mellett mutatok be, hogy a’ sajtó alól még ki nem került irományok is annak idejében le fognak küldetni. Végre meg kell említenem , hogy az országos közadó a’ szokott föltételek és ovások mellett az eddigi summában 4,395,244 frtban 38/2 krban , úgy ezen fölül a’ katona -szedés segedelmezésére szükséges 75.000 p.ft 1844dik évi november 10től 1847ikévi november 10eig megajánltattak. Ezek valának tehát az elenyészett országgyűlésnek főbb vonásai, mellyeket követi állásomnál fogva a’ t.nemes tanács és nemes választott hites közönség előtt előterjeszteni kötelességemnek ismertem ; részt vettem és vettünk időközileg lelépett érdemteljes követtársammal az országgyűlési tanácskozásokban , fölszólaltunk ott , hol és midőn czélszerűnek tartottuk a’ fejedelem, közhaza, és e’ város közönsége öszszekapcsolt érdekében , — főfeladatunk és feladatom volt, polgártársainknak hasznát erőnk és erőm csekélységéhez képest előmozdíthatni; szóval, teljes erővel megfelelni azon birodalomnak , melly a’ még akkor előttem ismeretlen ’s nem mindenkor tövis nélküli követi pályára olly véletlenül felhívott. Most már hoszszú 18 hónap leforgása után, viszszatérve az általam soha nem felejthetett kis hazámba, viszszatérve az általam igen tisztelt polgártársaim rokon körébe, lelépve követpályámról, mint egyes polgár pártfogásukba , kedvezésükbe és bizodalmukba magamat tisztelettel ajánlom. F51ezélitási !) Még a’ múlt júniusi Pesti Hírlapban (362 szám) nagyon megrovatott az , hogy honfiaink néhányai Angolhonból honunkba száz vadászebet hozzanak. Én ezen czikket helytelennek ’s kárt is okozhatónak tartván, mindjárt felelni akartam. De a’ Pesti Hírlap azután csak hamar más kezekre jutván , el és akkorra halasztottam feleletemet, midőn a’ czikk írójával az előbbi téren fogok újra találkozhatni. Azonban e’ reményem mindeddig nem valósult; — másfelől pedig alább kifejtendő okok egy olly fölszólitás ’s nyilatkozat tételére bírtak , melly az említett czikkben megrótt tárgygyal öszszefüggésben van, azért felszólításomat ’s nyilatkozatomat ama czikkrel némi észrevételeimmel kötöm öszsze. A’ fővárosi újdonságok írója mondott czikkében elmésen és furcsán, de éles gúnynyal sorolja elé, hogy élményén e’ hon hatalmas fiainak néhányai a’ dicső Albionba, onnan miket nem hoztak; hanem hogy hoztak 100 vadászebet , mellyeket ő ,foxhuntereknek“ róka-vadászkutyáknak nevez. Sok vita sok harcz folyt már hírlapokban a’ mondottaknak hol modora hol elvei fölött. Én ez úttal a’ nevezett czikknek nem modorát, nem elvét, hanem ezeknek alkalmazását hibáztatom. A’ mondottak elmés és mulattató modora ellen semmi kifogásom; keblének érzetében ’s elveiben is osztozom ; de az alkalmazást szerfölött elvetettnek tartom. Gúnyolva szólal föl az ellen , ’s megrója azon nem tudom kiket , kik száz vadászebet hoztak nagy költséggel Angolhonból. Ezen sem alapos sem helyes megrovás kútfejének azt tartom , mi a’ legtöbb nem alapos és nem helyes állításoknak szokott kútfeje lenni, t. i. hogy gyakran mondatik helyeslő vagy megrovó ítélet ollyanról, mihez a’ helyeslő vagy megrovó nem ért. Nem vizsgálom, hogy mihez illő, mihez nem illő érteni vagy nem érteni; sok tárgy van , mihez különböző helyzetbelieknek épen nem szégyen ’s igen természetes is nem érteniük; azonban illy tárgyról nemcsak jó, de szükséges is az illy ahoz nem értőnek nem szólan . Angol róka-vadászatról , vadászokról, lovakról és ebekről, ha tud sem árt, de ha nem tud is nemcsak igen tiszteletre méltó ember, de érdemdús honfi, ’s derékió is lehet valaki ; azonban ha valaki azokról írni akar, még pedig mint szigorú biró palczát törve, ’s a’ gúny csípős ostorát suhogtatva szólal föl, annak mind azt nemcsak fölülegesen , hanem gyökerében ’s egész valójában kell ismerni. Az említett gúny és megrovás iránti további nyilatkozatom előtt még meg kell jegyeznem, hogy fox-hunter akár uj akár régi nyelvén a’ vérivó magyarnak róka- vadászkutyát alig teszen, hanem teszen vagy róka- vadászatra jól használható vadászlovat, vagy pedig vadászt, mi kettő közül ha az elsőből hoztak ’s hozhattak volna azon megrótt egyedek száz darabot, szintúgy lehetne nekik szerencsét kívánni , mint a’ honnak, ha a’második feléből lehetne száz példányt magunkhoz hozni ’s magunkévá tenni; mert Angolhonból lehetne száz olly kijelölt róka- vadászt kiszemelni, kikkel legalább fél annyi millió mellett még sok szép olly tudományos ismeret jőne hazánk által, melyeknek bőviben nem vagyunk. A’ hatszoros ,sok nemzet is szintolly kevéssé találom bizonyosnak, mint szépen hangzónak; mert sem abból, hogy valaki száz vadászebet hozott , nem következik a’ hatszoros kivánatok közül egyet vagy többet hozott Angliából, ne hozhatna száz vadászebet is. Ezeket nem azért ’s nem arra alapítva mondom, hogy már többen hoztak és hoztunk Angolhonból egyszer is másszor is lovakat ’s ebeket, kik vagy már magunkkal vive , vagy ott szerezve , a’ hatszorosan elénekelt kivonatok ’s kellékekből is hoztunk haza egyet- mást. Lehet, hogy valaki ebből vagy eb nélkül de ebül tér Angolhonból viszsza , az az a’ honi jó pénzt otthagyva, ’s pótlékául semmi hasznost sem, vagy legalább az ott hagyott pénzzel föl nem érőt hozva, így tértek-é a’ kérdéses urak viszsza, nem tudom; reménytem ’sóhajtom, hogy nem. Azonban bátran merem állítani, hogy azon száz ebnek honunkba hozatala köszönetét érdemlő ’s hasznos dolog. A’róka-’s általában a’ lóvasi vadászatokról sem lehet koránt is azt mondani, a’mit a’Daguerreotyp különben igen elmés és helyes itéletű Írója a’ lóversenyről épen nem helyesen mond, hogy t. i. .,a’ lófuttatás : lófuttatás.“ Sok dolog van, mi czimjénél jóval kevesebbet, de van ollyan is , mi annál sokkal többet rejt. Hogy a’ róka- ’s más illy nemű lóvak vadászat minő hatalmas tényezője közvetlen a’ bátorságnak, ügyességnek ’s férfiasságnak, közvetve pedig a’ lótenyésztésnek; valamint, hogy azon tulajdonok minden nemzetnél hasznos , nálunk pedig ritka vagy ritkuló létükért is mennyire kívánatosak , az utóbbi pedig a’ nemzeti gazdaságnak minő nevezetes és buzgó részvétet igénylő ága: mindezt könyvbölsl könyv nélkül tudhatja minden, ki ha külföldi könyveket nem, legalább gróf Széchenyinek, és szegrólvégről nekem is e tárgy körüli iratainkat olvasta , vagy ki Angolhont, ’s más nemzeteket nemcsak gőzösről vagy postakocsiról vizsgálta , vagy valami szobatudós félszeg irataiból, hanem igazán ismeri; de mindazt könyvnélkül is tudhatja vagy legalább tudhatná minden , ki a’ dolog felől elfogulatlan ’s annak felső kérgén keresztül hatva túl is akar gondolni. Valamint a’ lóverseny, úgy lovasi vadászat létrehozatala körül is gróf Széchényi István volt az, ki honunkban legelőbb ’s legtöbbet fáradott, és hogy ezen fáradozásiban ha egyebe nem is, de ha napszámosa lehettem ’s voltam , nem kevésbbé szolgál örömemre, mint büszkeségemre; mert valamint ő mindazt, sokak viz- vagy mocsár-egyénen (niveau) fölül és sokkal fölül álló szép és szent czélból tette, úgy én is ugyanazon ösztönből működtem mellette ; ’s mert e’ működéseinknek lett ’s van több oldalú ’s ha nem gyorsan növekedő , de folytonosan öregbüló foganatja. Kik azóta egyik vagy másik tárgyat sükerrel mozdították elő, mind annyi érdemet szereztek magoknak; mert mind annyi szolgálatot tettek a’honnak. A’ tett szolgálat kétségkivüli,hogy az érdem erkölcsileg is mi !) Minthogy e’jeles Felszólítás testvérkét hazánk állattenyésztési egy kitűnő ágának előmozdítására czéloz , szerfölött hasznos és korszerűnek véltük azt, az Érd. Híradó után Társalkodónkba fölvenni annál inkább , mivel az olly hazafi kedélytől származik , ki mind a’két hazának köztisztelet tárgya. A’ szerk. 30