Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-26 / 8. szám

31 becsű­, — az más kérdés ; arra csalhatlanul csak a’ veséket vizsgáló ’s értő felelhet. D­e az erkölcsi becs ezen bizony­talan’s kényes mérlegébe tenni az emberek tetteit nem min­dig szükség ’s ritkán is tanácsos. Hány tett nincs irodalom, közélet, ipar, gazdaság’s más nemzeti jóllét előmozdítása mezején, magasztalt ’s dicsőített, melly azon mérlegben, hiúság , nagyravágyás, divatkórság , haszonvágy , vagy más erkölcsileg becs- és sulynélküli indulatok által nagyon is könnyűvé válva polyvakint billenne föl. Azonban a’ honnaki szolgálatra nézve az indokok ’s abból következő érdem léte vagy nem léte jórészt mind egy; sőt az anyagi dolgok túl­súlya által jellemzett e’ korban ’s körülmények közt egy dús, ki milliókat adna a’ hasznos teendők czélszerű lét­esi­­tésére ,— és ezt merő hiúságból, ’s könnyelműségből ten­né , — honunkra nézve , tizenkét, vérével is áldozni kész bárminő erkölcsi becseset biró, de sem észben sem értékben nem dús vagy talán épen szegény vitéznél többet érne. Ennyit ama megrovásra , — megkésett ugyan , de még is talán nem szükség­ fölötti észrevételül. ’S most e’ sorok­hoz tettleges czáfolat vagy viszonzás helyett is szolgálható e’ következő felszólítást ’s nyilatkozatot teszem , a melly különben is e’ czikkemnek főoka ’s czélja. Fölszólítom ugyan is honom ’s jelesen Erdély minden lótenyésztőit, alakítsanak illő részvény ’s aláírás mellett ’s utján egyletet Erdély központján Kolozsvárott, egy, lóvasi vadászat megalapítására. Az erre kellő egy vagy legfölebb két ember, két vagy három ló, ’s elegendő kutyák meg­szerzését , ’s tartását részvények ’s aláírás által födözvén. Főként azt kell szem előtt tartani, hogy most kezdetben min­dent— mennyire a’czéllal t. i. a’ bátor, ’s elhatározott lo­vaglás divatba hozatalával ’s lovaink kipróbálásával megfér — lehető olcsón állítsunk ’s tartsunk fen, ezért lovak ’s ku­­tyákhonnak használtassanak; mi annyival inkább lehető, mivel már nem kis számban létező nemesitett lovaink az illy nemű vadászatra alkalmasok. Ez, valamint, hogy honi kutyáink is e’ czélra jól használhatók, teljesen be van bizonyítva an­golok ’s más a’ dologhoz értők ítélete szerint azon vadá­szatok által is , mellyek valóban érdemdús uj honfiunk Pa­get János ur eszközlése következtében , ’s az általa ’s if­jabb báró Wesselényi Ferenc­, által szerzett és tartott honi , kutyákkal már két télen át folytának. És e’ fölszólitás ’s egy illy egylethez örömest leendő járulás iránti­’ nyilatkozatot én teszem, ki—fájdalom! — mint vak a’ lovasi vadászatnak egykor annyira kedvelt gyö­nyöreiben legkisebb részt sem vehetek; ki a’ lótenyésztés örömeit is nem élvezhetem, ’s ki mind anglomania­ mind minden más divatkórságból — hogy ha azokban valaha szen­vedtem volna is — bizonynyal ki lehetett ’s kellett már rég ábrándulnom; most pedig örök sötétségem körében illyes­minek csillogása rám nem hatván, az által kísértetbe sem hozathatom , de teszem ezen felszólítást mint honfi , meg lévén győződve , miszerint bajosan van vérünket illetőleg több szégyent, ’s kárt okozó , mint azon puhulásra mutató irány , mi — fájdalom ! — ifjúságunk közt terjedni kezdett; ’s azért inakat edző , ügyességre vezető, ’s bátorságot fej­tő ’s alapító időtöltés ’s gyakorlatok divatbahozása polgári kötelesség. ’S teszem, mivel szintúgy meg vagyok győződ­ve , miszerint a’ lótenyésztésnek Angolhon ’s több más országnak régibb ’s naponkénti példája szerint a’ lovasi vadá­szatnál a’ lótenyésztésnek egyegy sikeresb emeltyűje nincs ; és hogy viszont a’ lótenyésztés , kivált honunkban, ’s leg­­több mint Erdélyben a’ nemzeti gazdagodásnak egy legtöbb jövendőt ígérő ága. És teszem másfelől e’ felszólítást ’s nyilatkozatot mint gazda , józan és higgadt számításból ; nem tehetvén nemcsak olly kicsi pénzmennyiséget , mennyi e’ tervezett aláírásra szükséges leend , hanem annál jóval többet is , dúsabb hasznot hajtandó helyre , mint midőn ezen néhány forinttal lovaim árát, ha nem mind járt is , de később bizonyosan sokkal emelem ’s keleteket biztosítom. Zsibó, nov. tökén 1844. Wesselényi Miklós. Sámli Évek óta küzd Oroszország Kaukaz szabad népeivel, ’s az óriás birodalom mostanig sem hódithatá meg a’ ma­roknyi cserkesz népet. A’ cserkeszek elszánt harczosak,sze­retett vezéreik zászlaja után lelkesülve rohannak ellensé­geikre ’s hol legnagyobb a’ vész, a’ szabadhegyi nép ott fejt ki legnagyobb bátorságot. Legdicsöbb vezéreik egyike Samil, ki Kaukaz hegyormairól sasként csap ellenségeire, ’s az oroszoknak több ízben tetemes veszteséget okozott. — 1829 ben — igy adják elő Samil élettörténetét — az oroszok csoda hőstetteikkel nemcsak az emberek, hanem úgy szól­ván a’ természet fölött is diadalmat vittak ki . — Kasimula egy sötét sziklaüregben fekvék testét húsz golyó furdalta át, mellette egy tizennégy éves gyermek megsebesítve, kit Kasi Mula v­ódjául tűzött ki. Az oroszok magokkal ví­vák a’ gyermeket, ’s ezen gyermek Samil volt. E’fiatal fej­delem nem sokára Pétervárra küldetek , hol a’ nemes kato­nák nevelő- intézetében növekedett föl, S csak hamar a’ növendékek legjobbika lett. Mihelyt tisztté neveztetett, a­ kaukázusi hadsereg előcsapatjához csatlakozott ’s honk­ai ellen kitüntetett vitézsége által az oroszok féltékenységét ’s főnökei gyanúját ébreszté föl. Mert ezek véleménye sze­rint — egy előtte egészen idegen ügybeni bátorsága csupán hízelgésre volt számítva , ’s ezredese elég vigyázatlan volt ajkain jelenlétében egykor az ,áruló* szót kiejteni. Más napon Samilt nem látták többé a’ moszka tábor­ban. Az oroszok szemei elől egészen eltűnt; de e’ percz­­től kezdve veszteségeik száma szüntelen növekedett, az el­lenség gondosan kémlé ki legkisebb mozdulatjokat is, ’s legcsekélyebb hibájokat azonnal hasznára forditá, mig vég­re az oroszok füleiben Samil—a’ ,boszn­ó* neve zendült meg*. Samil harczra szólitá a’ hegyi szabad népet, vakbuzgósá­got , ravaszságot , erőt és aranyat nem hagyott használat­lanul czéljai létesítésére, hogy ha Kaukázust nem lehetne is megmenteni az orosz rabigától , de legalább ezeken be­­szálhassa meg hazája elestét. Seregét napról napra szapo­­ritá, angolok, lengyelek, francziák, sőt oroszokból is 4 ezer főre menő európai csapatot gyűjte maga körül, ’s en­nek közremunkálásával a’ békét ’s engedelmességet hely­­reállitá a’ cserkeszek közt. Egy nap B. . . orosz tiszt 500 emberrel a’ lovak szá­mára szükséges takarmányért a’ hegyek közé kül­detett, de alig távozott néhány mérföldnyire, midőn a­ hegynyiladékból előbukkant cserkeszek megrohanák. A’ tiszt karja meg lón sebesitve , de azért folyvást hősileg védel­mezé magát. Egyszerre egy szép vitéz vágtat elő, ki né­hány lépésnyire tőle megsebesített lovát viszszatartóztatá. ,B. . . . kiáltott ez az említett tiszthez — ismersz é engem : „Te vagy az Samil*, felelt az orosz , ki Samilban leg­jobb barátjára ismert. A’ csata megszűnt, ’s a’ két vezér a’ bámuló harczosak szeme láttára forrón ölelé meg egy­mást. —­,Én még mindig szeretem az oroszokat — mond Sa­mil, — ’s nem örömest harczolok ellenük , de bárki más jelen helyzetemben ugyanezt tenné , mit én.* — ,,De mikép merészelsz te a’ hatalmas czár ellen küz­deni ?** válaszolt­amaz. ,Én itt nem rettegem hatalmát.* ,,Te erősbnek hiszed magad, mint valóban vagy, eljó még az idő .... igen, emlékezzél Kasi Mulára.** Samil e’ név hallatára elhalványult, de csak hamar öszszeszedvén magát következőleg válaszolt: ,Ő dicsőn esett el * Az orosz tiszt most elkezdhető újólag a’ harezot, és hazáját legfélelmesb ellenétől szabadithatá meg; de a’ gon­dolatra : Samilt, — ki az ő sebeit beköthetni engedő—meg­ölni , öszszeborzadt, ’s csupán tanácsadólag igy szól­ta meg volt barátját:

Next