Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-02 / 10. szám

10. szám. Pest, február 2-án 1845.­ ­ A’ pisztoly időelőtti elsütéséről. Noha igen megfoghatnak látom gróf Széchenyi Ist­ván ur abbeli mentegetőzését, hogy az önkénti adó- el­vállalást, mint az most némellyek által életbe léptetett, d ő soha sem tanitotta , még is meglepő volt kárhoztatva hallani tőle olly elv életbe léptetését, mellynek törvény általi ki nem mondatása miatt többször sajnálkozott. Sajátságos állásunkban azon publicistái kötelesség, melly szerint mindenki vagyonához aránylag tartozik járulni a’ közös teher­­viseléshez , törvény által kimondva nem lé­vén—vagy legalább elég elhatározottan nem—csak etnikai parancs lehet ennélfogva, ha valaki nem önhasznára te­kintve kész áldozattal járulni kíván a’haza oltárához, vagy segitni kevésb vagyonú embertársain , az tiszteletet érde­mel ’s igy az elvet e’ szempontból gáncsolni nem lehet. Igaz ugyan , hogy a’ tisztelt gróf úr , mint tett embere, azt nem etnikai hanem politikai tekintetből roszalja , ’s eljárá­sát előbocsátott általán­os elvekből véli helyeselhetni; azon­ban megvallom , hogy a’ gáncsolt tény ’s a’ felvett elv kö­zött öszszefüggést nem látok. Azt állítja t. i. tisztelt gróf úr , hogy nem jók az olly cselekvények , mellyek viszsza­­hatást szülhetnek; de várjon hesmét várja a’ tisztelt gróf ur a’ viszszahatást’s ellenkezést ? felőliül ? én nem hiszem, sőt teljes meggyőződésem , hogy felőlrül szívesen látnák, ha a’ haza egész nemessége hasonlón cselekedvén a’job­bágy gyarapodása mellett ez képessé tétetnék adója rendes lerovására. Az alsóház leendhető tagjaitól sem félek e’ te­kintetben , mert rendem becsületére támaszkodva merem ál­lítani , hogy ollyanok, kik eddig az adó elvét pártolgatván ezen példák után véleményeiket megváltoztatnák, vagy épen nem , vagy olly kevesen lesznek , kik többséget bizo­nyosan nem képezendnek. A’ felsőház tagjaira illyest fogni szinte nem merek, ’s ha tisztelt gróf úr ezt teszi, ám lássa’s vegye a’ felelősséget magára. Attól tart a’tisztelt gróf úr, hogy újhuzás , nemzeti elágazás, meghasonlás, végre bel­lum nihil habentium contra habentes fog következni. Ezen utóbbi állítás jelen esetben a’ szavak helyes értelmével el­lenkezik , mert csak az adózván, kinek van és birtokol, a’ legroszabb esetben bellum plus habentium contra mi­nus habentes származhatnék. Ha az elv kárhoztatása ma­ga már kellemetlenül hatott, ezt még nagyobb mértékben eszközlötte azon modor , melly szerint hazánk egyik l ég­jél­esb ’s legemberszeretőbb tagja torz formában nevetségessé tétetett. Nem mondja ugyan saját véleményének az előadot­takat , hanem mástól hallottaknak; de kérdem a’ tisztelt gróf urat: helyes e elvvitatás alkalmakor ollyakat közönségnek átadni, mellyek valakiről barátságos vagy gúnyoló társa­ságban mintegy ,subrosan mondattak? ha ez elv gyanánt el­­fogadtatik , akkor a’ politikai journalismustól a’ jobb ember balra síllyedve fordul el. Illy modort illy egyed ellen fran­­czia Charivariféle lapban sem helyeslenék, politikai lapban pedig egyáltallán roszszab­k. Tetézi még ezt azon szeren­csétlenség említése , melly mélyen tisztelt­e. I. barátomat egyetlen szeretett magzatjától megfosztotta, ’s igy midőn ő politikai lapot vesz kezébe, felszaggattatnak szivének azon mély sebei, mellyek a’ csapás idejének rövidsége miatt is legkisebb részben sem voltak képesek behegedni. He­lyeselje ezt, a’ ki tudja, én részemről benne gyöngédte­­lenségen kívül egyebet látni nem tudok. Öszszehasonlittatik t. e. I. barátom Murat-val, kit Napoleon ész hi­ánya miatt nevetségessé tett. Nem is em­lítve, hogy Murat-val valakit öszszehasonlitni az öszsze­­hasonlitottra lealacsonyitás, mert ez egyszerű cahorsi korcs­­máros és mészáros fia volt, kit egykor mint fölserdülő ficzkót Cambacéres szakácsa rósz hús miatt fel is pofozott ’s ki Napóleont a’ sógorát, őtet koronára méltatót ’s igy jóte­vőjét elárulni ’s ellene fegyvert fogni alacsonyságnak nem tartotta. A’ hasonlatosság, deákosan szólva, sántikál, mert tisztelt barátom dicsőséget sem nem veszélyeztet, sem nem keres, hanem megelégszik azon megnyugtató öntudattal, hogy, nézete szerint, mint honpolgár kötelességét teljesí­tette , melly érzet olly édes és maradós , hogy attól őt gú­nyos czikk megfosztani nem képes. Martialis rósz kórjel­nek monda, ha az erény dicsértetik, de didereg, — dum virtus laudatur et alget, — mit mondjunk , ha az nevet­ségessé tétetik—mégpedig a’jobbak által? Igen helyesen hasonlította a’ tisztelt gróf úr a’magyar nemesi fizetés tárgyában a’ napolitán néphez, mellyről szem­­tanuktól hallottam , hogy a’ Carbonari időkben közötte igen sok szónok támadt, kik improvisálva és írásban honfitársaikat őseik­ és önmagokhoz illő lelkes tettekre buzdították; mi­dőn pedig cselekvésre került a’ dolog, elfutottak ’s nem so­kára satyrákat improvisáltak 's írtak azokra, kik a’ lelkese­dést utolsó pontig tettel bizonyaik ! A’ Budapesti Híradóban az adóelvállalási elv életbe léptetését kigunyoltatni kitűzött czélja­ elleninek nem tar­tom, mert igen sok példa után az nem más, mint majd min­den újnak, kor- és népszerűnek—csak azért, mert illyen —­­ostromlása , ’s annak a’ tiszt. Szerkesztő úr csípős elméncz­­kedéseivel csicsomázott előadása; de gróf Széchenyi István úrtól ez meglepő volt, ’s oka után kutatkozva csak akkor jöttem ebben világoságra, midőn czikkét másodszor olvas­ván azon vallomására akadtam, hogy vágásából kisodortat­ván most nincs magával tisztában; ennélfogva megvagyok győződve, hogyha vágásába ismét bejutván magával tisz­tában leend , a' kérdéses czikknek közrebocsátását töre­delmesen megbánandja. Rosty Zsigmond: Magyar’gazdasági Egyesületet érdeklő figyelmeztetés« A’ magyar Gazdasági Egyesületnek egyik főszabálya lévén, hogy nagygyűlését évenként kétszer, t. i. az elsőt Júniusban medárdusi, a’ másodikat pedig Novemberben leo­­poldi vásárkor tartsa, miszerint a’ meszszebb lakó egye­sületi tagok is —kik amuiy is a’ vásár kedviért Besten szá­mosabban szoktak öszszegyülni—a’ tanácskozásokban része­sülhessenek. Ez okból nem lehete sajnosan nem venni, hogy a’ tisztelt Egyesület a’legközelebb múlt novemberben tartatni kellett nagygyűlését, hihetőleg az akkor épen végére ha­nyatlott országgyűlés miatt, elmulasztván, azt szinte leg­közelebb múlt Január 2-án és 3kán épen olly időben tar­totta , melly a’ várostol távul lakó mezei gazdákra, külön­ben egyesületi tagokra nézve nemcsak a’ rész útak és sa­nyarú téli utazás, hanem az új esztendő miatt is, legal­kalmatlanabb ; és Most ismét a’ 8dik szám alatti Magyar Gazdában ’s egyéb lapokban február ha­ndikán délelőtti órákban tartandó rendkívüli közgyűlést hirdettet, mire kényelmesen csupán csak a’ Pesten lakó hivatalnélküli tagok jelenhetnek meg; ellenben mind azon érdemes budapesti egyesületi tagok, kik részint a’ n. m. k. H. Tanácsnál, és m. kir. udv. Kincs­tárnál, részint a’ n. m. hétszemélyes, és kir. ítélő-táblánál, váltótörvényszéknél, vagy a’ fek. vármegyénél és testvér két fővárosnál hivataloskodnak , és mint tisztviselők dél­előtti órákban el lévén foglalva sem az érintett rendkívüli, sem az utána következő délelőtti órákban tartandó gyűlési tanácskozásokban egy által­ában nem részesülhetnek, pedig némellyek legalább azért is adakoznak, hogy a­ gazda­sági tanácskozásokban részt vehessenek , minélfogva

Next