Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-02 / 10. szám
38 Igen igen kívánatos a’ február 8kára hirdetett rendkívüli közgyűlést a’ szokott martiusi pesti vásárra halasztani , ’s az ekkorig délelőtt tartatni szokott gyűléseket délutáni órákra változtatni, különben megtörténhetik, hogy a’ tisztelt Egyesület gyarapodás helyett nem egyebet, mint csökkenést várhat, sőt még attól is tarthat, hogy tagjai közül majd ollyanok is találkoznak , kik a’ fent érdeklett okoknál fogva, mint a’ gyűlésekből indirecte kizárattak, tartozásuk fizetésit elvonandják, mások pedig kitervén a’ 6. év adakozásuk folytatását megszüntetendik. —Egy gazdasági, egyesületi tag. Állítások és czáfolatok. Rupp Jakab ur az Életképek folyó évaedik számában Magyarhon egykori pénzviszonyairól értekezvén állítja , hogy egy ezüst gira, melly Ulászló királyunk alatt négy aranyforinttal egyértékü vala, mostani pénzfolyam szerint 16 pengő forintot tenne. De, R. úr engedelmével mondva, ezen állítás merő alaptalan. Tudni lehet ugyanis törvényeinkből, hogy a fenforgó gira (márka) 8 lat tisztaságú ezüst dénárokból állott; illy tisztaságú ezüstből pedig, mellynek fele vegyiték és csak fele szinezüst, egy bécsi márka mostani pénzfolyam szerint 12 pgo frtot ér. De minekutána a’ bécsi márka a’ magyar giránál jóval nagyobb , ’s ez annak csak 0,882 részét teszi, következik, hogy 12 forint helyett aránylagosan csak 10 ft 35kr. leend a’ fenforgó girának értéke , nem pedig 16 ft, mint Értekezőnek állítani tetszik. Más részről azon négy aranyforint, mellyek a’ fenforgó girával egyértékűek valának, miután azok mostani aranypénzeinkkel nemcsak súlyra, de vegyületre is jóformán egyeznek, folyópénzünkben nemi, de 41., fortjával számítandók, következőleg nem 16 hanem 18 pontot tesznek. Látjuk ezen példából, hogy bizonyos arany és ezüst mennyiség , mellynek értéke Ulászló király idejében tökéletesen egyenlő vala , időnkben egymástól már lényegesen különbözik, éspedig azon egyszerű okból, mert az arany és ezüst közti arány azóta töménytelent változott; azon arány, mellynek ismerete és tekintetbe vétele nélkül egy vagy máskorbeli pénzértékeket pontosan kiszámítani nem lehet. Állíttatik R. úr értekezésében továbbá, hogy egy római dénár (kis pénz) tiz assist tett legyen , és ez igazság. De ugyan miért ragasztatik a’ dénár után zárjel közé a’ kispénz nevezet? A’ római dénár körülbelül 3/10 bécsi latot nyom , ’s értéke mostani pénzfolyam szerint 14—16 p.kr.; illy súly- és értékkel biró pénzdarabot pedig nem szokás már kispénznek nevezni. Vagy talán kispénznek mondandjuk azon tallér és féltallér darabokat is , mellyeket a г ed eroda Brandenburgban vertek a’ 16dik század közepén illy fölirattal , az előlapon : „Ferdinandus romanor. imperator semper augustus ; és a’ hátlapon: denarius novus trisivita (v. 15) stuferorum ?“ Ne feledjük hát, soha hogy ,,denarius“ tágabb értelemben, ép mint numus, mindennemű pénzdarabokat, az alakra és értékre csekélyebbeket pedig csak szorosb értelemben jelöli; ’s magyarul ezért kispénznek , ha nevetségest mondani nem akarunk, csak ez utóbbi esetben fordittathatik. Állittatik továbbá , hogy a’ régi korbeli magyar kispénzek , mellyek közül I. Béla idejében 40 darab ért egy bizanczi aranyat, mostani pénzünk szerint 7*/^ p.krt tennének. És ezen állítást legkönnyebben megczáfolhatni magának az Értekezőnek 1841ben kijött becses munkájából, mellyben I. Béla legnagyobb osztályzatú denárainak súlya 12. aranyszemerre létetik. Tudva tehát, hogy egy bécsi márka 4824 Шуей szemére oszlik; valamint azt is, hogy egy bécsi márka szinezüst, mellyen mostani pénzlábunk alapszik, 24 ftot ér, csekély számítás után V 4824 kihozhatni, hogy a’ kérdésben levő kispénzek darabonkénti értéke, mellyet a’ zárjel közé helyzett egyenletben x. fejez ki, 3, 6 p.krnál többre nem hág; sőt szorosan véve , valamicskével még kevésbre, mert ezen dénárok ugyan jeles tisztaságú , de korántsem szinezüstből verették. És most ha kérdi valaki, hogy R. ur számításai miért nem sikerültek ? egyszerűen csak azt felelem : nem sikerültek azért, mivel R. ur folyó pénzünkben akarván számítani, alapjául számításainak aranyforintokat vett föl, holott mostani pénzlábunk, mint előbb is említém , csupán ezüstre van alapítva ; és továbbá azért, mivel a’ fölvett aranyforintoknak , mellőzve az arany és ezüst közt létező mostani arányt, olly értéket tulajdonított, mellyel azok még a’múlt század első felében bírtak. Befejezéséül a mondottaknak azt kívánom még megemlíteni , hogy aranyainknak ,,ducat“ nevezetét legkisebb szükség sincs ,,dogé“ vagy„dux“tól származtatni; mivel legvalóbb színű eddig azon vélemény, hogy nevüket azon fölirattól vették , melly II. Roger apuliai herczegnek üdvvezitőnk képével díszített első aranyain vala olvasható, u. m. Sit tibi Christe datus , quem tu regis iste ducatus. Miskolczy: Protestánsok egyházi igazgatása. „Consistoriurnok állíttassanak föl a’ protestansoknál“—hazánk több lekés követei szájábul hallám e’ szavakat 1840 ki országgyűlésünkön, mikor a’ vallás ügye tárgyaltatott. Szégyen ’s boszszúság foglalák el bennem, hogy protestáns atyánkfiai egyházi igazgatásukról eddig olly keveset tudtam; azonban megnyugtatott az, hogy iskoláimat ezelőtt nem rég hagyám el ’s hogy én nem a’ mondott egyházhoz tartozom. — A’tudásvágy tanulni, tapasztalásokat gyűjteni késztt az embert. Én is tehát 1840diki eredménydús országgyűlésünk végeztivel, főkép e’ kettőt tüzöm ki magamnak vizsgálódási tárgyakul:a)honunk jobbágy helységeinek belszerkezetét ’s a’ pórnép anyagi és szellemi állását b) protestáns atyánkfiai egyházi igazgatásukat. — E’ két tárgyrali észrevételimet hírlapok utján véltem közlendőknek , különben is századunk múlt és folyó tizedében majd minden jót a’ hírlapi sajtótul várunk. A’ hírlapokat én jóltevő folyamokul tekintem, ezek a’ növényi, amazok a’ szellemi világot termékenyítik áldásvivő árjaikkal. Hírlapjaink azok az értelmi világban , mik a’ villanyerőművek a’ természetiben ; egyszerre közlik olvasóikkal az eszméket ’s egyszerre hatnak a’ gondolkozni szerető honfiak sziveikre. Három milliót haladó protestáns honfiaink egyházi igazgatásuk csak azért is közfigyelmet érdemel, hogy ők hazánk népességé Уз teszik, ’s országgyűlésinken 1522. év óta mindig feljött ügyök, ’s hogy mostan a’ reformátusok négy egyházkerületei közül egynek keblében olly események kezdenek napirendre jöni, — mellyek a’ honfiak erkölcseire ’s vallásosságára ’s az egész hazára kimondhatlan veszélyes hatással lennének, ha azon köztiszteletü férfiak , kik a’fő tanácsban ülnek, e’veszélyt nem orvoslandják. Honunkban 1734. óta mind az evangelicusoknak mind reformátusoknak , egyházkerületeik vannak , mindenikben egy superintendens és egy világi főgondviselő elnökségük alatt, több világi é s egyházi tanácsnok jelenlétükben tartatnak gyűlések, mellyekben az illető egyházak, papok, tanítók ’s iskolák ügyei elintéztetnek , — itt vizsgáltatnak meg az illető tudományokbul a’papságra menendő ifjak,még pedig mint értém igen szorosan. — Az egyházkerületek több egyházvidéket foglalnak magukban , ’s ezekben esperes és világi segédgondviselő viszi az elnökséget,— ezen egyházvidékek (tractus) az első folyamodási hatóság a’ reformátusoknál ’s innét vagy fölebbvitelben (appellatában) mennek az ügyek a’ superint. tanács elibe, vagy csak tudomásul (pro statu notitiae) jelentetnek föl. — Mind az esperességi, mind a’ superint. tanács rendelhet a’megürült egyházakba papot , ’s mennyire kitanulhattam , a’ pesti reform, egyházkerületben legkevésbbé sincs a’tractusok és superintendentia e’tárgy körüli intézkedési köre kijelölve ’s talán ez lehet egyrik oka azon , futólag tekintve csekélyeknek látszó , de valóban magukban sok roszszat rejtő korunkbeli eseményeknek, mely