Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-02 / 10. szám
lyek e’ superintendentiában most keletkeztek. — Tudom, hogy a’ példák keserűn hatnak sokra ; de mivel tanulságosak, azért egyet. — Pesten két superint.gyűlésen volt szerencsém jelen lehetni—minden üléseik nyilványosak lévén a’ superintendentiáknak, — 's egy somogy- megyei egyház követei mindenkor megjelentek azon követelésükkel, hogy nekik volt káplánjokat rendeljék papul; de a’ reformátusoknál törvény az , hogy a’ ki hol káplán, ott 3 év előtt rendes pap nem lehet, — ezenkül még azon egyed erkölcse ellen is lévén kifogás, mindig egyenesen megtagadtatott kérelmük. —• Rendeltek ugyan nekik már két papot is , de egyiket sem fogadták el, ’s már két év óta inkább pap és isteni tisztelet nélkül Vainnak , mint sem a’ rendeltek közül egyiket elvinnék. — Másik gyűlésre ismét feljöttek követelésükkel ’s ekkor végeztetett hogy: a’ két magyar hazábul hívatnak magukhoz papot ’s mint tudtomra van — még sem hittak. — Mellesleg szabad legyen itt kérdenem, hogy a’ haza, melly minden vallásfelekezettül azt kívánja, hogy minél több jó erkölcsű ’s vallásos egyedet állítson az ő ’s felséges Fejdelmünk szolgálatjára, nem szenved e rövidséget az által, hogy egy helységben , az igazgató testület nagy engedékenysége’s talán a’ káplánt követelő egyház tagjainak még nagyobb engedetlensége miatt, két évig szűnik meg a’ vallásos nevelés ? ! Föltűnő vala, hogy ezen említett egyháznak egyik követe jól betanult beszéddel jelent meg a’ superint. gyűlésen , kinek erkölcse ellen azonban egy ifjú pap azon kifogást tévé,hogy igen rótt erkölcsiségük egy tisztán moralis ’s vallásos testületnek, miilyen az egyház, küldöttje vagy képviselője nem lehet.—Ezt értvén haragra gyúladtam , hogy még illyentül is függhet egy erkölcs- és vallástanitónak t.i. a’ papnak választatása! Inasom mint szemtanú beszélő, hogy Pesten egy sörcsapszékben írták ezen szóban forgó egyház követei folyamodásukat, hol több bajusztalan ifjú ember sörrel kinálgatta őket, gondolván hogy a’ kancsóban legtöbb ajánló erő van a’szájáért mindent tevő pórra nézve, — ’s fejcsóválva mondám legényemnek , hisz megyénkben még a’ tisztujitáskori vendéglés is, bármi szín alatt — a’ választási jog örökös elvesztése mellett meg van tiltva; hát egy vallástanitó választása megtörténhetikés illően sör és boros kancsók között? vagy talán finis sanctificat media?—Megvallom azt is, hogy ezen papválasztási szabadságuk protestáns atyánkfiainak korunkban , midőn a’ választási elvek meglehetősen kifejtve vannak — a’ legszokatlanabb tünemények egyike. — Ha illy tág utat nyitnak a’ választhatásnak, hogy mint a’ zsidók egyházai sokszor Cseh-vagy Lengyelországból is hozhatnak rabbit maguknak ’s a’ kérdéses egyház is egész Magyar-és Erdélyországban kereshet magának papot , úgy mi szükség van egyház- igazgató testületekre nálok, milylyek a’ tractus és superintendentia;—igy nincs szükség arra is , hogy a’ papokká leendő ifjakat a’ tudományokbul megvizsgálják , mert hisz a’ köznép tudományhoz úgy sem ért, hanem választ magának papot, ki őt megbecsüli ( szókat egy ref. pór szájábul hallám), —a’ pórázt lakomázás közben be is helyezi hivatalába, valamint el is bocsátja, hanem tetszik; — de majd megláthatjuk : hány tudományos ’s jó erkölcsű ifjú adja magát illy emberiséget , lelkiszabadságot’s becsületérzést lealacsonyító hivatalra? Utazásomban többször hallottam,hogy ez ’s ez lelkészt hallgatóji tovább nem szenvedik , ’s illyesek hallásakor mindig keserű fájdalom fogta el szivemet, hogy egy vallás- ’s erkölcstanító állása is lehet olly ingatag, mint barompásztoré, t.i.hogy minden sz. györgy napján a’ pór kiadhat— rajta. Némelly megyék a’ prot. lelkészeket ’s oktatókat érdemük szerint pártolják, szavazási joggal és táblabirósággal is megtisztelték nemtelen létükre, de, midőn a’prot. lelkész a’köznép önkényinek igy ki van tétetve, — élvezheti e a’ bimbózó szabadság ezen jótékonyságát? — mert a’ ref. per azt hiszi, hogy mivel papját, mesterét ő fizeti, tehát az e’ szerint vallása mintegy fölhatalmazza ezeken ottan ottan keserű felsőbbséget, kegy és kenguraságot gyakorlani;pedigha szorosan vesszük, édes hazánk földbirtokosai szinte annyit tulajdoníthatnának maguknak a’ haza nevelési fizetésükre nézve mint a’ gyülekezetek , — mert kevés helység lehet, mellyben a’ lelkészek és tanítók, minden valláskülönbség nélkül nagy mennyiségű földbirtokkal meg nem ajándékoztalak volna , — ’s tudok refor. lelkészt többet is, ki önvallomása szerint iskolamesterével, katholicus földesúrnél, sőt káptalanoktűl , püspököktül — szabadon — többet bir 80 hold földnél ’s tűzifát is ingyen ad nekik azon földesúr és még is legkisebb befolyása sincs a' lelkész és iskolatanitó változtatásra.— A’ prot. pór, dicséretire legyen mondva, általában igen örömest olvassa a’szent írást ’s a’ hol lehet még örömestebb alkalmazza’s idézi annak egyes helyeit ’s épen egy F. megyei helységen utazván keresztül, kocsisom, az ottani ref. templomatyja mondá, hogy papjokat már többé meg nem szenvedik ’s midőn dorgálva mondám, neki: miért bánnak úgy pap jókkal? azt felelte :„ tudja az ur, mi, van Sámuel próféta 1 könyve 2 része 35 versében? ,,És támasztok magamnak hivséges papot, ki az én kedvem 's akaratom szerint cselekszik.. . későbben kikerestem a’ szentirásban e’ helyet ’s fölötte elmélkedvén azon gondolatra jöttem , ha illy könnyen választhat a’ nép hív és kedve szerint cselekvő papot magának, majd meglássák prot. atyánkfiai, hogy e’ nagy fontosságú népnevelő hivatalra csak ollyanok adják magukat, kik faluról falura vándorolva nem szégyenük ezt mondogatni : „fogadj be kérlek engem is a' papok közé, hogy ehessem valami falatkenyeret. Lám. 12 : 36. Igen is válaszsza , maga válaszsza papját ezután is a’ protestáns köznép! kárhoztatnám azon embert, ki e’ szép jogot a’ néptül el akarná ragadni , — csakhogy az illető egyházi igazgatóság se bocsássa ki kezeiből a’ választhatók’ kijelölésit (candidatióit) , — máskint a’ despotismusnál sokkal veszélyesb anarchia álland elő. — Régen Cicero, újabban Montesquieu kimondák azon örök igazságu elvet, hogy minden társulat vagy álladalom’ élete, törvényei megtartásátul függ. Ez okból hasonlitá Kalauzában Pázmánunk a’ 17. században kötetlen kévékhöz a’ törvény nélküli vagy törvényeit meg nem tartó egyesületeket. Talán meszsze is tértem fölvett tárgyamtul ? — Én édes hazám minden fiait vallás- ’s még most nyelvkülönbség nélkül szeretettel ölelem, — mind egyik felől föltevén azt, hogy e’ közanyának hiv gyermeke igyekszik maradni —■ bár a’ nyelvegységet, mint a’ nemzet leendő nagyságának alapját tekintem is. — Mint értekezésem el nem fogatt olvasó előtt mutatja , szeretet vezérlé tollamat a’ protestánsok különösen ref. atyánkfiai egyházi igazgatásuk rajzolásában, — hibázásom lehető,— óhajtásom az, hogy azon nemes keblű emberbarátok, kik általában minden lelkészt, oktatót, iskolatanitót mint az országosan pártolt népnevelés közvetlen orgánumit tekintik: induljanak föl azoknak tettleges szeretetére. — Szabadítsák föl általában a’ nép neveléjit annak önkénye alól, — hiszen legkegyelmesb Fejedelmünk ’s törvényhozásunk már rég azon munkálkodnak, hogy a’ párt földesúri önkény alól fölszabadítsák ; hagyhatnák , tehát a’ haza nevelőit, a’ status illy hasznos tagjait a’ pór önkénye alatt? mentsék meg az iskolatanitót ’s lelkészt attól, hogy midőn legüdvösb munkájában, a’ nép erkölcsi és vallásos nevelésibe fárad, izzad, eröködik , ne legyen a’rátörő portál ezt hallani kénytelen :,,én fizetem a’ papot, mestert, ’s én ki is adok rajta“ — Nem lehet képzelni nagyobb kint, mint érzékeny miveit embernek a’ miveletlen ’s durva önkénye alatt görbedezni. Hazánk törvényhozó testületének, — melly a’ józan haladás és javítás elvét tűző törekvési czéljául — jutott azon üdvös hivatás, hogy a’ haza belsejében lappangó bajokat orvosolja, — legkegyelmesb Fejedelmünk bizonyosan örömmel pártolandja a’ törvényhozó testület azon bölcs indítványát: ,,állíttassanak föl protestáns Consistoriumok g