Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-02 / 10. szám

lyek e’ superintendentiában most keletkeztek. — Tudom, hogy a’ példák keserűn hatnak sokra ; de mivel tanulságo­sak, azért egyet. — Pesten két superint.­gyűlésen volt sze­rencsém jelen lehetni—minden üléseik nyilványosak lévén a’ superintendentiáknak, — 's egy somogy- megyei egyház követei mindenkor megjelentek azon követelésükkel, hogy nekik volt káplánjokat rendeljék papul; de a’ reformátusok­nál törvény az , hogy a’ ki hol káplán, ott 3 év előtt rendes pap nem lehet, — ezenkül még azon egyed erkölcse ellen is lévén kifogás, mindig egyenesen megtagadtatott kérelmük. —• Rendeltek ugyan nekik már két papot is , de egyiket sem fogadták el, ’s már két év óta inkább pap és isteni tisztelet nélkül Vainnak , mint sem­ a’ rendeltek közül egyiket elvin­nék. — Másik gyűlésre ismét feljöttek követelésükkel ’s ek­kor végeztetett hogy: a’ két magyar h­azábul hívatnak ma­gukhoz papot ’s mint tudtomra van — még sem hittak. — Mellesleg­ szabad legyen itt kérdenem, hogy a’ haza, melly minden vallásfelekezettül azt kívánja, hogy minél több jó erkölcsű ’s vallásos egyedet állítson az ő ’s felséges Fej­­delm­ünk szolgálatjára, nem szenved e rövidséget az által, hogy egy helységben , az igazgató testület nagy engedé­kenysége’s talán a’ káplánt követelő egyház tagjainak még nagyobb engedetlensége miatt, két évig szűnik meg a’ val­lásos nevelés ? ! Föltűnő vala, hogy ezen említett egyház­nak egyik követe jól betanult beszéddel jelent meg a’ su­perint. gyűlésen , kinek erkölcse ellen azonban egy ifjú pap azon kifogást tévé,hogy igen rótt erkölcsiségük egy tisztán moralis ’s vallásos testületnek, miilyen az egyház, küldött­je vagy képviselője nem lehet.—Ezt értvén haragra gyú­­ladtam , hogy még illyentül is függhet egy erkölcs- és val­­lástanitónak t.i. a’ papnak választatása! Inasom mint szemtanú beszélő, hogy Pesten egy sörcsapszékben írták ezen szóban forgó egyház követei folyamodásukat, hol több bajusztalan ifjú ember sörrel kinálgatta őket, gondolván hogy a’ kan­­csóban legtöbb ajánló erő van a’szájáért mindent tevő pór­ra nézve, — ’s fejcsóválva mondám legényemnek , hisz me­gyénkben még a’ tisztujitáskori vendéglés is, bármi szín alatt — a’ választási jog örökös elvesztése mellett meg van tiltva; hát egy vallástanitó választása megtörténhetiké­s il­lően sör és boros kancsók között? vagy talán finis sancti­ficat media?—Megvallom azt is, hogy ezen papválasztási szabadságuk protestáns atyánkfiainak korunkban , midőn a’ választási elvek meglehetősen kifejtve vannak — a’ legszo­katlanabb tünemények egyike. — Ha illy tág utat nyitnak a’ választhatásnak, hogy mint a’ zsidók egyházai sokszor Cseh-vagy Lengyelországból is hozhatnak rabbit maguknak ’s a’ kérdéses egyház is egész Magyar-és Erdélyországban kereshet magának papot , úgy mi szükség van egyház- igazgató testületekre nálok, mily­­lyek a’ tractus és superintendentia;—igy nincs szükség ar­ra is , hogy a’ papokká leendő ifjakat a’ tudományokbul meg­vizsgálják , mert hisz a’ köznép tudományhoz úgy sem ért, hanem választ magának papot, ki őt megbecsüli (­ szókat egy ref. pór szájábul hallám), —a’ pórázt lakomázás köz­ben be is helyezi hivatalába, valamint el is bocsátja, hanem tetszik; — de majd megláthatjuk : hány tudományos ’s jó er­kölcsű ifjú adja magát illy emberiséget , lelkiszabadságot’s becsületérzést lealacsonyító hivatalra? Utazásomban többször hallottam,hogy ez ’s ez lelkészt hallgatóji tovább nem szen­vedik , ’s illyesek hallásakor mindig keserű fájdalom fogta el szivemet, hogy egy vallás- ’s erkölcstanító állása is lehet olly ingatag, mint barompásztoré, t.i.hogy minden sz. györgy napján a’ pór kiadhat— rajta. Némelly megyék a’ prot. lelkészeket ’s oktatókat érdemük szerint pártolják, szava­zási joggal és táblabirósággal is megtisztelték nemtelen létükre, de, midőn a’prot. lelkész a’köznép önkényinek igy ki van tétetve, — élvezheti e a’ bimbózó szabadság ezen jótékonyságát? — mert a’ ref. per azt hiszi, hogy mivel papját, mesterét ő fizeti, tehát az e’ szerint vallása mint­egy fölhatalmazza ezeken ottan ottan keserű felsőbbséget, kegy és kenguraságot gyakorlani;pedigha szorosan vesszük, édes hazánk földbirtokosai szinte annyit tulajdoníthatnának m­aguknak a’ haza nevelési fizetésükre nézve mint a’ gyü­lekezetek , — mert kevés helység lehet, mellyben a’ lel­készek és tanítók, minden valláskülönbség nélkül nagy mennyiségű földbirtokkal meg nem ajándékoztalak volna , — ’s tudok refor. lelkészt többet is, ki önvallomása szerint iskolamesterével, katholicus földesúrnél, sőt káptalanoktűl , püspököktül — szabadon — többet bir 80 hold földnél ’s tűzifát is ingyen ad nekik azon földesúr és még is legki­sebb befolyása sincs a' lelkész és iskolatanitó változtatásra.— A’ prot. pór, dicséretire legyen mondva, általában igen örömest olvassa a’szent írást ’s a’ hol lehet még örö­­mestebb alkalmazza’s idézi annak egyes helyeit ’s épen egy F. megyei helységen utazván keresztül, kocsisom, az ot­tani ref. templomatyja mondá, hogy papjokat már többé meg nem szenvedik ’s midőn dorgálva mondám, neki: miért bánnak úgy pap jókkal? azt felel­te :„ tudja az ur, mi, van Sámuel próféta 1 könyve 2 ré­sze 35 versében? ,,És támasztok magamnak hivséges pa­pot, ki az én kedvem 's akaratom szerint cselekszik.. . későbben kikerestem a’ szentirásban e’ helyet ’s fölötte el­mélkedvén azon gondolatra jöttem , ha illy könnyen választ­hat a’ nép hív és kedve szerint cselekvő papot magának, majd meglássák prot. atyánkfiai, hogy e’ nagy fontossá­gú népnevelő hivatalra csak ollyanok adják magukat, kik faluról falura vándorolva nem szégyenük ezt mondogatni : „fogadj be kérlek engem is a' papok közé, hogy ehessem va­lami falatkenyeret. Lám. 1­2 : 36. Igen is válaszsza , maga­ válaszsza papját ezután is a’ protestáns köznép! kárhoz­tatnám azon embert, ki e’ szép jogot a’ néptül el akarná ragadni , — csakhogy az illető egyházi igazgatóság se bocsássa ki kezeiből a’ választhatók’ kijelölésit (candida­­tióit) , — máskint a’ despotismusnál sokkal veszélyesb a­­narchia álland elő. — Régen Cicero, újabban Montesquieu kimondák azon örök igazságu elvet, hogy minden társu­lat vagy álladalom’ élete, törvényei megtartásátul függ. Ez okból hasonlitá Kalauzában Pázmánunk a’ 17­. szá­zadban kötetlen kévékhöz a’ törvény nélküli vagy törvé­nyeit meg nem tartó egyesületeket. Talán meszsze is tértem fölvett tárgyamtul ? — Én édes hazám minden fiait vallás- ’s még most nyelvkü­lönbség nélkül szeretettel ölelem, — mind egyik felől föltevén azt, hogy e’ közanyának hiv gyermeke igyekszik maradni —■ bár a’ nyelvegységet, mint a’ nemzet leendő nagyságának alapját tekintem is. — Mint értekezésem el nem fogatt olvasó előtt mutatja , szeretet vezérlé tollamat a’ protestánsok különösen ref. atyánkfiai egyházi igazga­tásuk rajzolásában, — hibázásom lehető,­­— óhajtásom az, hogy azon nemes keblű emberbarátok, kik általában min­den lelkészt, oktatót, iskolatanitót mint az országosan pár­tolt népnevelés közvetlen orgánumit tekintik: induljanak föl azoknak tettleges szeretetére. — Szabadítsák föl általában a’ nép neveléjit annak önkénye alól, — hiszen legkegyel­­mesb Fejedelmünk ’s törvényhozásunk már rég azon mun­kálkodnak, hogy a’ párt földesúri önkény alól fölszaba­dítsák ; hagyhatnák , tehát a’ haza nevelőit, a’ status illy hasznos tagjait a’ pór önkénye alatt? mentsék meg az is­kolatanitót ’s lelkészt attól, hogy midőn legüdvösb mun­kájában, a’ nép erkölcsi és vallásos nevelésibe fárad, izzad, eröködik , ne legyen a’rátörő portál ezt hallani kénytelen :,,én fizetem a’ papot, mestert, ’s én ki is adok rajta“ — Nem lehet képzelni nagyobb kint, mint érzékeny miveit ember­nek a’ miveletlen ’s durva önkénye alatt görbedezni. Hazánk törvényhozó­ testületének, — melly a’ józan haladás és javítás elvét tűző törekvési czéljául — jutott azon üdvös hivatás, hogy a’ haza belsejében lappangó ba­jokat orvosolja, — legkegyelmesb Fejedelmünk bizonyo­san örömmel pártolandja a’ törvényhozó testület azon bölcs indítványát: ,,állíttassanak föl protestáns Consistoriumok g

Next