Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-09 / 12. szám

sokkal ismeretes)), h­ogysem tartanunk kellene, miszerint itt a’ német mondat nem valósul: ,, Das Werk soll den Meis­ter leben“ — ugyanazért az egészre nézve csak azt jegy­­zük meg, miszerint annak egyes helyei olly annyira elka­­pák közben közben a’ hallgatókat, hogy kikitörő fölkiáltá­sokban nyilványulna az elragadtatás szülte közhelyeslés. Székács satyrát (saját műve) olvasott e’ thema fölött: „mi­kép gazdagodhatni meg ? — ’s mind kedélyes előadása mind a’ tárgy sajátszerű , meglepő fordulatokban gazdag kidol­gozása villanyszerü hatással áraszták el a’ legélénkebb vi­­dorságot a’ hallgatók tömött sorai közt. Váltóüzlet, uzso­ra, csőd, megannyi fajai a’ becsületes (?) utáni gazda­­gulásnak; — hiszszük, hogy e’ sikerült mű, melly korunk egyik nagy betegségét kíméletlenül veszi ostorozás általi or­voslás alá, minél előbb sajtó alá ’s innen közönség elé jutand. A’ jutalmat nyert pályamunkákról­ jelentés, ’s az uj jutalom kérdések kihirdetése után — Vörösmartynak ez alkalomra készült: „Hymnusza“ szavaltaték el Székács által (lásd följebb); e’ hymnuszra vonatkozólag nem találhatnánk tárgy­hoz illőbb szavakat, mint mellyekben segédtitoknok ur sa­ját meggyőződését fejezé ki, midőn igy szólt : e’ hymnusz legyen ezentúl mindennapi imádságunk. — ’S e’ meggyőző­désben velünk együtt úgy hiszszük minden igaz és értel­mes magyar édes örömest osztozik. Szeszgyárak a’ Bánságban *) A’ derék Jelenkor folyvást korszerű kérdések orgá­numa. Körébe vonta az a’ népnevelés ügyét, ’s hála a’ nyilványosságnak , fontos szózatok emelkedtek már e’ tárgy­ban , de mellyek, fájdalom, az önzés sziklakeblén meg­törve, többnyire sivatagban enyésztek el. — A’ pálinkahá­zak egyre szaporodnak, ’s az iszákosság-------boldog isten ! a’ század és kor ez elidült szörnyetege nálunk nem vén­­hedik , folyvást új fejeket terem, ’s már a’ serdülő ivadék­ban kijegyzi szerencsétlen martalékit. Vannak’s pedig nem kis számmal vannak e’ vidéken pálinkaházak, hol a’ fokon­­kint növekedő fogyasztás sikeréhez képest naponkint tömér­dek mennyiségű méreg készíttetik a’ nép számára , ’s van példa, hogy a’ roppant méreggyár , melly a’ népszorgalom mezején hellyel-közzel fölzsendült egykét reményvirágot is lesorvasztja dögleletes bűzével. — „Industria“ czimet fitogtat homlokán ’s hírlapok hasábjai telnek­ meg a'derék ’s mint mondatik , a’ honi kereskedés ’s népjóllét előmoz­dítására czélzó nagyszerű intézet leírásával. —Mi félszeg felfogása emberi és polgári rendeltetésünk magas eszmé­jének !... hisz uraim: „minden országnak támasza, talp­­köve a’ tiszta erkölcs“ — földi boldogságunk alapja , sőt mellőzhetlen föltétele az erkölcsiség,—korunk a’ haladás kora, midőn tehát még olly nagyszerű, de a’ nép erkölcsi ’s anyagi életére dögmirigyként ható intézetek számát sza­porítani nem egyéb , mint a’ józan polgárisodás ellenében a’ „ne plus ultra“ megannyi óriási csóváit ütni­ fel, és — — de kérdem én : meddig e’ kárhozatos törekvés ’s ama bűnös hanyagság, miszerint, mig roppant pálinkagyárak építésire százezreket nem kimél alacsony bőkezűségünk, kebelbeli iskoláink jobb karba emeltetésére sajnálunk néhány forintocs­kát szentelni?! Ám vessünk egy pillanatot a’ külföldre: Éjszakamerika például, hogy a’ statusnak munkabíró ’s egészséges testben ép lelkű józan polgárokat neveljen , a’ terjedő iszákosságnak mértékletességi egyesületek létreho­zásával igyekezett elejét venni, ’s mi bámulatos sikerrel? tudva van ; ellenben mi — nyúljunk kebleinkbe uraim , ’s valljuk meg őszintén : mi az álladalom kiszámithatlan kárá­val , mintegy vetélkedve törekszünk a’ herék számát sza­porítani , ’s a’ helyett, hogy a’ gyomot irtanók ’s a’ vas­tag értelmi sötétségben tévedező nép előtt vezérszövét­­neket gyújtanánk, pazar kezekkel hintegetjü­k az erkölcs­telenség magvait közöttük, elannyira, hogy józan erköl­csiség tekintetében, nem mondom Amerika, hanem még a’ többi civilisált világtól elzárkózott China ellenében is pi­rulva állhatunk meg. Igazolják ezt hazánk több helyütt fuladásig tömött börtönei. ’S én nem akarok bővebb idéz­­getésekbe bocsátkozni, hol a’ tények ’s közvetlen tapasz­talás szólanak , nincs szükség statistikai adatokra; de mi­előtt port hintenék e’ sorokra, engedjék önök egy, még nem olly régi kebel-rázó alkalomra emlékezetüket fölhív­nom: nemde tanú­­i valánk egy pálinka-mámor következté­ben borzasztó nőgyilkolásra vetemfilt m.... ezer polgártár­sunk hóhér- pallos általi kivégeztetésének ? — én jelen vol­tam az execution , láttam az életoltó vasat megvillanni a’ boldogtalan martalék fölött, mint hamvadt oda legszebb vi­rágában szüleinek egyetlen öröme — ’s a’ jelenet iszonya­tossága villámkint járta keresztül lelkemet. Földult kebel­lel hagyom el a’ halál’s rettenet mezejét, és mentem vagy inkább tántorogtam — mit tudom én, hova? — merre erőm ’s inaim vihettek. Ott nyugszik ő a’ kiszenvedett rész sze­­rint mindüneink áldozatja , egy magányosan emelkedő sö­vény-domb ormán, testvértelen sírját titkos bánat- sóhaj le­begi körül..’s az emlék, melly szendergő porai fölött őr­ködik, — akasztófa! —Eléggé megrázó példa ’s tanulsá­gos intés arra, hogy a’ népnevelés elhanyagolt ügyét va­­lahára komolyabb fi­yelemre méltassuk.— Fidicinis János. Utazás a’ poliorellai és városhői Vasgyár ■ telepekbe fl.44d. második felében. (V­é­g­e.) Váczon a’ domonkosiak volt egyháza most alsó városi plébániai imaház , épületjök pedig az aggpapok menhelye, úgy a’ kegyes iskolai szerzet temploma is csínnal fogadják az ájtatos híveket. A’ székes­­egyház „Migazzi“ rendkívüli adakozását ’s magasztos ízlését hirdeti — az oltárok — és két sekrestyéiben létező képek szint annyi művészi remek­let. A’ templom alatti sírboltban, hol szinte oltár létezik , misézhetésre, a’ boltrétegek közt több jeles főpap hamvai­nak szende nyugalmat ohajtánk, úgy a’ nem régiben el­hunyt Tiller kanonok hamvadó tetemeit is áldók, ki a’szen­vedő emberiség oltárára 18 ezer ftot alapitványozott egy kórház- építésre ; de fájdalom! ez még mindeddig létre nem jutott. Egyébiránt az alapítványi öszszeg a’ sgyámoldat pénztárához van kapcsolva. Igen emelné a’ le irt egyház csarnokát, ha előtere lánczczal lenne környezve ’s fótlén és gödretlenül tartat­nék. — Valamint díszt ad a’ ,Gasparik‘ kanonok által sa­ját költségin létrehozott templom- házi tár ’s a’ közbe jövő utcza kiburkoltatása , úgy e’ folyamatban­ „Paradicsom“ utczának kiköveztetése ’s fákkali elláttatása, és a' két szögletre emeltetett nagyszerű lámpa- világítás. A’ szent ferencziek temploma aggsági bélyeget visel, mind a’ mol- *) E' derék czikket következő sorok kíséretében kaptuk a’ tisz­telt szerzőtül. Szárcsa január 19kén 18'(.r). Tisztelt szerkesztő úr ! A Jelenkor hasáb­ait vidéki híreink szükségképeni hátra szorításával a t . érdekes po­ltikai czikkek és megyei tudósítások tartalmasitják; minélfogva jelen sorokkal örö­mest nem terhelném a' t. szerkesztőséget, ha t. i. az e’ vi­déken mindsürűbben támadozó roppant szeszgyárak 's innen eredő iszákosság szoros erkölcsi kötelességeinül nem ten­nék a' fölszólalást. ’S részemről csupán e’ tekintetből in­dulva bátorkodom „Szeszgyárak“ czimű­ czikkem id. csato­lása mellett t. szerkesztő urat alázattal megkérni, miszerint azt — a’ mennyiben közölhetőnek találtatnék — becses lap­jaiban nevem , "s igy kezességem alatt fölvenni méltóztas­­sék ,­­ meglehetvén győződve az iránt, hogy e'sorok író­ja — megye­ gyülésink székhelyétől távol, "s e’ szerint vaj­mi meddő helyzeténél fogva lapjainak szivesebb szolgála­tot alig tehetett. Ki egyébiránt 's a t.­­) ,’ vidéki hireket ilyen örömest közöljük ’s (“kivált országgyűlés mersziinte óta épen nem szorítjuk­­hátra , mihez képest mint tisztelt beküldő urat mind vidéki nagyérdemű levelezőinket szives bir­o­dalommal kérjük vidé­kükön előforduló minden nevezetes!; mozgalom, történet vagy vállalat ’atef. minél kimerítőbb ’s ban агнЬЬ közlése végett. A’ szerk.

Next