Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-13 / 13. szám
13. szám, 1845 Pest, feb гu úr 13kán Honezeretet ée polgárság. Van egy hely, mellyen kívül költőnk szerint nincs más hely e’ nagy világon, mellynek csak neve is titkos hiterő ihleteként dobogtatja föl kedélyünket, hely , az indulatok legistenibbjének rózsalánczával magához vonzó , kedves a’ szivnek , becsben álló a’ lélek előtt ’s mintegy vágyaink és érzelmeink megszentelt helyéül tekinthető. ’S neve ezen helynek : — Haza. Van egy érzelem , vesztatüzként öröklángu, alapérzelmink egyike , varázskevével lelkünket és szivünket egykint melegítő , egy imádandó eszméből szülemlő ’s abban viszont egészen átolvadó. Neve ezen érzelemnek: —honszerelem. — És ezen magasztos hevü érzelem szikráját maga a’ természet gyűjtá föl a’kebelben, és ezen, mondhatnék ösztönszerü indulatot maga a’ természet allá a' szívbe. Kérdezd meg az irokézt vagy hattentottát, ha érez é illyesmit rideg ’s természettől mostoha kézzel ellátott szültehelyéhez? vagy az egyenlítő izzadó lakóját, ha van é keblében vonzalom azon helyhez, mellynek izzó napja feketére füsté? — ’S ő neked fölhangolt lelkesültségében igennel válaszoland ’s ha nem hiszed, ihletteljesen csókolandja meg annak kedves földét, érzelme tanujeléül. — És ennek oka — mert ott született ’s növekedett. Ott áll a’ szülei lak, hol először pillanjá meg a’ nap szelíd fényét ; ott állanak minden színhelyei gyermeki ’s ifjúi boldogságának , mellyeken lejátszá az arkadiai évek játékát — mikor még az elfogulatlan kedély ’s vidám érzetek távol üzék a’ gondokat ’s az élet minden napja úgy szólván ünnep volt ezernyi örömek ’s késektől besugározva, mint mikor a’ biborágyából keleti fejdelemként felkelő nap tündéri derűvel áraszt el eget és földet. Ott vannak mindazon helyek, mellyekhez annyi kedves emlék tapad, hol mintegy mesmeri álomvarázsú képletekben ölelkeznek előtte a’ mondhatlan üdv óráji, mellyeket a’ természet ’s érzelemegyezvény által vele öszszerokonitott szülők, kedvesek ’s barátok körében tölte ; kiknek szivszövetségében a’ föld édenné, az élet mennyországgá alakul, nélküle pedig amaz pusztatelekké imez sárga ínséggé. — Vedd hozzá még igen hatályos természeti mozzanatul a’ szülőföld iránti ösztönszerü szeretetnek az egy lakhelyet, egy nyelvet, ama nagy füzért, melly az embereket honi társaival olly bensőleg öszszekapcsolja’s gondolati és érzelmi közöltetését lehetővé teszi, az egyforma szokásokat ’s erkölcsöket ’s még tudja isten mennyi más körülményt, festve leend előtted , miért csügg az ember ollyannyira hazáján ’s fejtve a’ latin költő : ,,nescio qua natale solum dulcedine cunctos detinet, immemores nec sinit esse sui“ja. Ámde még az ezekből eredő , úgy szólván , testhez nőtt vonzalom koránsem meriti ki a’ honszeretetnek egész fogalmát, ’s hogy erkölcsi becsű legyen, észszerű elveken szükség alapulnia, gyakorlati honszeretetté nemesülnie. Az ember , mint már Aristoteles is megjegyzé , polgári állat (Zmov nohnxorm) ’s észszerűleg másként nem élhet , mint bizonyos társadalomban , minő a’ polgárzat. Ama Rousseau féle regrediendum est in statum naturalem tan, tévtan , azon hibás és semmiképen nem igazolható előfeltételen alapulván , mintha a’ polgárzat volna minden emberi nyomor kutforrása — holott csak ebben van üdv, ebben valósítható a’jog eszméje, legalább mennyire ember-lények közt lehetséges , ennek kell részeltetnie bennünket mindazon lelki és testi, szellemi és anyagi javadalmak öszletében, mik az igaz emberféihez tartoznak. ’S már e’ szempontból véve föl a’ dolgot, a’ hazát én a’ legmagasb eszmék közé sorozom, ’s annak sokszerü és magas jótéteményeiért az ész által is parancsolt nem csupán ösztön-hanem kötelességszerü szeretetet, sőt imádással határos tiszteletet is igényiek; de csupán akkor , ha a’ tökély eszméjéhez lehetőleg közelités a’ szeretetet ’s tiszteletet megérdemlő tulajdonságokkal van fölruházva.Ezen hatályra kell emelkednie bennünk a’ honszeretetnek. Igenis mert csak ezen természeti alapokon nyugvó , de a’ hazának imént kifejtett eszméjéből szülemlő kötelesség által is szentesített honszeretettől lelkesülő hazafiak lesznek már az igazi honpolgárok , kik tisztelettel viseltetnek a’ polgárzat törvényei ’s fenálló intézményei iránt; a’ társas viszonyokból eredő társas kötelességet—felülemelkedve a’ magányérdek szükkeblísségén, teljesitik, azok maximáit tényleg elősegélik, terheit szívesen és készen hordozzák , nem úgy mint honunk szabaditékos néposztályából legtöbben , kik ama hires neves szűzvállaskodást a’ gyalázat ’s igaztalanság körére állítva sem szégyenük , sőt inkább a’ lelkesbektől meleg lélekkel fölkarolt ’s hintegetett közadu magasztos eszméjét leólmosozták, lebicskázták ’s tudja az jó isten, mi mást nem csináltak még vele— habár jól látják is, miként árvahonunk fölvirágozhatására aránylagos teherviselésük volna egyedüli eszköz. És ezen utolsó értelemben vett honszeretetnek — habár némellyek csak a’ szülőföldet nevezik is hazának , ez csak egy mozzanat ’s nem is olly lényegesen szükséges lévén , tárgya más is lehet azonbal. Nem vagyok az ubi bene, ibi patria elvüek sorábul , kik a hon fogalmat a’ puszta jóléttől függesztik föl. De az ellenkező zászlóaljiak közé sem esküszöm, kiknek jelűszavak : ubi patria, ibi bene. Mert hol a’ joguralom magasztos eszméje lehetőleg valósítva nincs; hol a’törvények nem szentek ’s az indulatok féketlenűl dühönghetnek; hol az értelem fejletlen marad ’s az ember akárminő okból nem ember; hol a’ polgári ’s vallásos szabadság csak álomkép csak az emberiség világinak kelyheibül lehullt ábrándcsöp; hol a’ fermánok, ukázok’s dragnádok szabadon fizik zsarnok-játékukat, ott nincs haza , ott csak sardonicus mosolylyal kiálthatod : heu , quam bene mihi est ! Ez esetben — bármi hatályosan működjenek is bennünk az eszmetársitás, a'kedves reminiscentiák, a’szokás, meg valamennyi mozzanati a’pathologicus honszeretetnek г erőt vehetünk rajtok ’s bár szivérdekink sérülnek is — emberjogaink a’ polgárzat által lényeges követelményeiben gázoltatván , hogy emberségünket, minden polgárzat eredeti föltételét, megmenthessük , születésünk földét azaz első és eredeti honunkat kötelességsértés nélkül odahagyhatjuk, a’ jelenések világában levő különböző alakzatu polgárzatok közt az ész postulatuminak leginkább megfelelőt választandók , mint egy német bölcs nagyhelyesen megjegyzé. Mert mint már fönebb is megjegyzém , hol a’ polgárjogok élvezete tiltva van , hol a’ nép nem csekély töredékének a’ társadalom sánczain kívül kell ácsorogni megváltóra várván , hol létezésünkre szükséges eszközöket ’s ereinkhez mért hatáskört a’ polgárzat nem adott haza, legalább szerintem értelmezett nincs. Pedig ne feledjétek, miszerint nem vagyunk dolgok, göröngyökként ez vagy amaz országhoz vagy tartományhoz tartozók. — Vájjon honunk megérdemli é ezen utolsó értelemben vett szeretetet ? vájjon a’ haza eszméjéhez meszsze járó , annak vizsgálását ezúttal abban hagyom. Végül csak azt jegyzem meg, miszerint az az átalakulás korát éli; mindenfelől törekvés és buzgalom egy új fejleményi pálya megkezdésére és egy honnak dicsőnek és nagynak , ollyannak , mint a képzemény előállítani bír, teremtésére.