Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-20 / 15. szám

15. szám. 1845.­­ Аш®А&ж.®вё Pest, február 20-án A’ nemzeti színház ügyében. (Egy szó BARTAY mellett.) * Non quis? séd quid? Pár hét óta egymást érik a’ hazai hírlapokban a’ nem­zeti színház- igazgatóság viszonyait érdeklő különféle czik­­kek, mellyek Bartay Endre urnak a’ n. szinházigazgató­­ságróli lemondását , olly tett dolgok kíséretében hozzák a’ közönség tudomására , mikből — állítólag — az világlik ki: „hogy Bartay úr azon legvilágosb nyereség 's legnagyobb jövedelmek (?) mellett is , miket igazgatósága alatt a’ szín­ház hozott, roppant adósságokat csinálva ’s magát az in­tézetet anyagilag megkárosítva, erkölcsileg pedig com­­promittálva, nagyszerű bukással (még pedig bundaszerű bukással!) fejezte be igazgatói pályáját. (?) Jelesen, az „Életképek“ -dik számában bizonyos X. ur nagyszerű szin­­házbérlői bukásról értesíti a’ közönséget ’s teljes hitelű kútfő után mondja, hogy,,B. ur színház­ haszonbérlésének örökre vége , hogy ő , a’ közvélemény által üdvözölt igaz­gató , kinek kormányzása alatt a’ nemzeti színház legszebb haladásnak ’s virágzásnak örvendett, kinek igazgatása alatt a’ körülmények a’ legszebb sikerrel mutatkoztak igazgató és közönségre nézve, roppant adósságoktól terhelve, mel­lyek fölszedésére a’ színház pénzviszonyai­­t bizonyosan nem kényszeritették, ’s magát az intézetet érzékenyen com­­promittálva , vonul viszsza igazgatói tisztétől“ ; annálfogva „lehetlenségnek tartja, hogy B. ur a’ történtek után a’ bér­lésre viszszatérhessen , sőt indignatióba jó azon keringő hit fölött, mintha B. ur csak ideiglen hagyván fel a’ szín­ház­ bérlésével, ha majd hitelezőivel kiegyezendett, a’bér­lésre ismét viszszatérend, vagy legalább a’ magokat jelen­tendő bérlők közt szinte ott leend ’s még némi előjoggal fog bírni?“ végre kijelenti, miszerint „gr. Ráday Gedeon, kinek országos főfelügyelésére ezen intézet ügye jelenen a’ nemzet által bízva van , magától soha el nem hárítható feleletterhet volna önfejére, ha csőd esetében a’ bérlők so­rába lépésre bocsátna olly férfiút, ki képes volt igy (?) pelengérre vinni ezen intézet nevét, ki arra, hogy ennek bérlője vagy épen igazgatója legyen , érdemetlen ’s kit azzá tenni bű­n volna a’ „nemzeti“ szent név — szentségtörés a’ „művészet“ ellen.“ A’ Pesti Divatlap lodik számában a’ „Budapesti szem­le“ írója, azt mondja: miképen kivilágosodott (V), hogy B. ur a’ nemzeti színházat l6ezer forintig megkárositá , hogy tehát öt, „ki e’ nemzeti intézet erkölcsi hitelét annyira le­­rontá ’s ki annak anyagilag is valódi kárt okozott“ , továbbá is igazgatóvá tenni, botrány­a volna.“ — Ugyanezen lap­olik száma bevezető czikkében pedig Bartay úr , mint puszta speculans ember mutattatván be a’ közönségnek , biztos kút­fő útján és a’ számadásokra hivatkozva mondatik, hogy a’ színházból két év alatt l0ezer pengő forint (a’ szerkesztői jegyzés szerint pedig sokan azt hiszik, legalább is 20ezer p.ft.) hasznot bizonyosan vett , — ’s most még is , mint hírlik, legalább is 30ezer p.ft adósság miatt mond le az igazgatásról, sőt e’fölött löezer v.forinttal maradt adós az intézetnek, mellyből azonban kezespénze ’s megbecsült szer­zeményei fejében 8000 forint levonandó.“ E’ tények előso­­rolása után, egyszerűen eltöretven B. feje felett a’ paleza, a’ speculatio helyett legújabban behozott házi kezelés fő­leg azon okból helyeseltetik , mert—úgymond—azon többé egy dologhoz értő sem kételkedik , hogy lelkiismeretes gaz­dálkodás mellett a’ törvény által rendelt 40 ezer v.forint é­­venkinti segédpénz nem volna elegendő .) végre evószer javasoltatik az országos főigazgató grófnak, melly által a’ netalán szükségesnek mutatkozandó csőd esetében elhárit­­tassék annak lehetsége , hogy a’ színházi speculans igazga­tónak : „eszébe jusson Kinda uram szerepében lelépni£*) Két éve múlt,mióta a’ nemzeti színházat, ez­en olly sok­szor halálos vonaglások közt sínylődött ’s végre a’ nemzet ápoló karjaira jutása után is olly sokféle változó szeren­csével küzdött intézetet az 1840diki országos választmány Bartay úr igazgatása alá adta; két év óta hirdetik a’ hír­lapok , a’ közvélemény ezen orgánumai , ez intézetnek foly­tonos haladását ’s virágzását; ’s harsogják egyszersmind , folyvást és egyező szájjal az igazgató magasztalását. — Ám alig múlik néhány nap ! ’s mi szörnyű változás ! Ugyanazok, kik eddig Hozannát kiáltottak az üdvözölt igazgatónak,a kik fejére a’ méltánylat koszorúit, útjára zöld ágakat szór­tak , most egyszerre szégyent és gyalázatot hánynak, sárt és követ dobálnak reá, ’s egyhangúlag „feszítsd meg“-et kiáltoznak fejére. A’ figyelmes szemlélőnek, ki a’ koczka illy hirtelen fordultát, ki a’ közvélemény ileg éles ellentét­ben álló nyilatkozatit látja , hallja : nem jön e eszébe ön­kénytelen is a’gondolat , hogy itt, magasztalásban szintúgy mint a’ kárhoztató ítélet kimondásában túlzás ’s tán szeme­déig is játsza a’ főszerepet ? — Pillantsunk viszsza kissé a’ színház múltjának viszo­nyaiba, constatirozzuk a’ tényeket, mik­­­ az igazgatói pályáját jegyzik ; vessük öszsze a’ múlt és újabb körül­ményeket ’s lássuk , mennyiben állanak a' fen elősorolt vá­dak , mik közöl egy pár olly súlyos, hogy igaz­ottatás ese­tében a’ büntető igazság boszuját is felhívja. Hiedelmünk szerint,minő phasisokon ment át a’szinház 1837.óta, mindenki tudja. A’ nemzet néhány jobbjainak lelkesedése felépité a’ szerény titaliatem­plomot , ’s oltárán tüzet gyújta a’művé­szet istennőjének , de hiányzott a’ hívek száma , kik a’pis­logó tűzre a’ részvét olaját töltögették volna, ’s már már elalvófélben vala a’ mécs , pusztulóban az épűlet , midőn az 1840ki törvényhozás a’ nemzet gyámsága alá fogadta az árva intézetet, melly azonban illy hatályos segély mellett is folyvást csak tengett, csak nem akart üdülni,—­mintha valami átok nehezedett volna meg rajta; úgy van, súlyos­­átok volt az, a’ részvétlenség átka.—Igen uraim! tekint­setek csak viszsza a’ két ’s három év előtti időkre, a’ színház azon szomorú korszakára, midőn olly sokszor szé­gyenpirulással számláltak meg azon alig százra menő e­­gyedet, kikből a’ földszinti közönség rendszerint állott; midőn üres páholyok ásítottak jobbról és balról a’ színpad felé, ’s a’zártszékek üres sorai közt sétálgattunk egyik ol­dalról a’ másikra által. Forgassátok csak az akkori hírla­pokat , mellyek folyvást azon kilátással rettegtették a’kö­zönséget, hogy a’ nemzeti színházat a’ nemzet gya­lázat­­­jára be fogják zárni. ’S pedig az országos választmány — ’s jelesen annak kezelő igazgatójánál nem hiányzott a’jó­akarat, szorgalom és buzgóság; — ezt, rágalom nélkül, nem mondhatjátok. Illy körülmények között vette által B. a’ színház igazgatását, nem Ifj.000, mennyit az 1840: 44 ki *) Alább majd említve lesz, hogy B. csak 30 ezeret kapott. *) A’ fen megnevezett divatlapok idézett czikkeinek —• mellyek főbb pontjait csak rövid kivonatban állítok öszsze — meg­­olvasására legyen szabad a’ türelmes olvasót főleg azon ke­letkezhető vád elhárítása végett kérnünk mintha mi a’ fel­hívott czikknek általunk más logicai rendbe rakott tételeiből olly értelmet látszatnánk kierőtetni akarni, melly ama czik­­kek illető íróinak czéljától ’s nézetétől netalán távol volt . Egyszersmind utasitjuk a’ tisztelt olvasót a’ Jelenkor „Tár­salkodójának“ 1. évi Ildik számábani hasonlárgyu czikkre is. — Egyéb hírlapoknak a’ budapesti közbeszédből vagy a’ fenebbi czikkekből merített ’s ujdonságkép közölt apróbb híreit itt mellőzzük. —

Next