Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-20 / 15. szám
15. szám. 1845. Аш®А&ж.®вё Pest, február 20-án A’ nemzeti színház ügyében. (Egy szó BARTAY mellett.) * Non quis? séd quid? Pár hét óta egymást érik a’ hazai hírlapokban a’ nemzeti színház- igazgatóság viszonyait érdeklő különféle czikkek, mellyek Bartay Endre urnak a’ n. szinházigazgatóságróli lemondását , olly tett dolgok kíséretében hozzák a’ közönség tudomására , mikből — állítólag — az világlik ki: „hogy Bartay úr azon legvilágosb nyereség 's legnagyobb jövedelmek (?) mellett is , miket igazgatósága alatt a’ színház hozott, roppant adósságokat csinálva ’s magát az intézetet anyagilag megkárosítva, erkölcsileg pedig compromittálva, nagyszerű bukással (még pedig bundaszerű bukással!) fejezte be igazgatói pályáját. (?) Jelesen, az „Életképek“ -dik számában bizonyos X. ur nagyszerű szinházbérlői bukásról értesíti a’ közönséget ’s teljes hitelű kútfő után mondja, hogy,,B. ur színház haszonbérlésének örökre vége , hogy ő , a’ közvélemény által üdvözölt igazgató , kinek kormányzása alatt a’ nemzeti színház legszebb haladásnak ’s virágzásnak örvendett, kinek igazgatása alatt a’ körülmények a’ legszebb sikerrel mutatkoztak igazgató és közönségre nézve, roppant adósságoktól terhelve, mellyek fölszedésére a’ színház pénzviszonyait bizonyosan nem kényszeritették, ’s magát az intézetet érzékenyen compromittálva , vonul viszsza igazgatói tisztétől“ ; annálfogva „lehetlenségnek tartja, hogy B. ur a’ történtek után a’ bérlésre viszszatérhessen , sőt indignatióba jó azon keringő hit fölött, mintha B. ur csak ideiglen hagyván fel a’ színház bérlésével, ha majd hitelezőivel kiegyezendett, a’bérlésre ismét viszszatérend, vagy legalább a’ magokat jelentendő bérlők közt szinte ott leend ’s még némi előjoggal fog bírni?“ végre kijelenti, miszerint „gr. Ráday Gedeon, kinek országos főfelügyelésére ezen intézet ügye jelenen a’ nemzet által bízva van , magától soha el nem hárítható feleletterhet volna önfejére, ha csőd esetében a’ bérlők sorába lépésre bocsátna olly férfiút, ki képes volt igy (?) pelengérre vinni ezen intézet nevét, ki arra, hogy ennek bérlője vagy épen igazgatója legyen , érdemetlen ’s kit azzá tenni bűn volna a’ „nemzeti“ szent név — szentségtörés a’ „művészet“ ellen.“ A’ Pesti Divatlap lodik számában a’ „Budapesti szemle“ írója, azt mondja: miképen kivilágosodott (V), hogy B. ur a’ nemzeti színházat l6ezer forintig megkárositá , hogy tehát öt, „ki e’ nemzeti intézet erkölcsi hitelét annyira lerontá ’s ki annak anyagilag is valódi kárt okozott“ , továbbá is igazgatóvá tenni, botránya volna.“ — Ugyanezen lapolik száma bevezető czikkében pedig Bartay úr , mint puszta speculans ember mutattatván be a’ közönségnek , biztos kútfő útján és a’ számadásokra hivatkozva mondatik, hogy a’ színházból két év alatt l0ezer pengő forint (a’ szerkesztői jegyzés szerint pedig sokan azt hiszik, legalább is 20ezer p.ft.) hasznot bizonyosan vett , — ’s most még is , mint hírlik, legalább is 30ezer p.ft adósság miatt mond le az igazgatásról, sőt e’fölött löezer v.forinttal maradt adós az intézetnek, mellyből azonban kezespénze ’s megbecsült szerzeményei fejében 8000 forint levonandó.“ E’ tények elősorolása után, egyszerűen eltöretven B. feje felett a’ paleza, a’ speculatio helyett legújabban behozott házi kezelés főleg azon okból helyeseltetik , mert—úgymond—azon többé egy dologhoz értő sem kételkedik , hogy lelkiismeretes gazdálkodás mellett a’ törvény által rendelt 40 ezer v.forint évenkinti segédpénz nem volna elegendő .) végre evószer javasoltatik az országos főigazgató grófnak, melly által a’ netalán szükségesnek mutatkozandó csőd esetében elhárittassék annak lehetsége , hogy a’ színházi speculans igazgatónak : „eszébe jusson Kinda uram szerepében lelépni£*) Két éve múlt,mióta a’ nemzeti színházat, ezen olly sokszor halálos vonaglások közt sínylődött ’s végre a’ nemzet ápoló karjaira jutása után is olly sokféle változó szerencsével küzdött intézetet az 1840diki országos választmány Bartay úr igazgatása alá adta; két év óta hirdetik a’ hírlapok , a’ közvélemény ezen orgánumai , ez intézetnek folytonos haladását ’s virágzását; ’s harsogják egyszersmind , folyvást és egyező szájjal az igazgató magasztalását. — Ám alig múlik néhány nap ! ’s mi szörnyű változás ! Ugyanazok, kik eddig Hozannát kiáltottak az üdvözölt igazgatónak,a kik fejére a’ méltánylat koszorúit, útjára zöld ágakat szórtak , most egyszerre szégyent és gyalázatot hánynak, sárt és követ dobálnak reá, ’s egyhangúlag „feszítsd meg“-et kiáltoznak fejére. A’ figyelmes szemlélőnek, ki a’ koczka illy hirtelen fordultát, ki a’ közvélemény ileg éles ellentétben álló nyilatkozatit látja , hallja : nem jön e eszébe önkénytelen is a’gondolat , hogy itt, magasztalásban szintúgy mint a’ kárhoztató ítélet kimondásában túlzás ’s tán szemedéig is játsza a’ főszerepet ? — Pillantsunk viszsza kissé a’ színház múltjának viszonyaiba, constatirozzuk a’ tényeket, mik az igazgatói pályáját jegyzik ; vessük öszsze a’ múlt és újabb körülményeket ’s lássuk , mennyiben állanak a' fen elősorolt vádak , mik közöl egy pár olly súlyos, hogy igazottatás esetében a’ büntető igazság boszuját is felhívja. Hiedelmünk szerint,minő phasisokon ment át a’szinház 1837.óta, mindenki tudja. A’ nemzet néhány jobbjainak lelkesedése felépité a’ szerény titaliatemplomot , ’s oltárán tüzet gyújta a’művészet istennőjének , de hiányzott a’ hívek száma , kik a’pislogó tűzre a’ részvét olaját töltögették volna, ’s már már elalvófélben vala a’ mécs , pusztulóban az épűlet , midőn az 1840ki törvényhozás a’ nemzet gyámsága alá fogadta az árva intézetet, melly azonban illy hatályos segély mellett is folyvást csak tengett, csak nem akart üdülni,—mintha valami átok nehezedett volna meg rajta; úgy van, súlyosátok volt az, a’ részvétlenség átka.—Igen uraim! tekintsetek csak viszsza a’ két ’s három év előtti időkre, a’ színház azon szomorú korszakára, midőn olly sokszor szégyenpirulással számláltak meg azon alig százra menő egyedet, kikből a’ földszinti közönség rendszerint állott; midőn üres páholyok ásítottak jobbról és balról a’ színpad felé, ’s a’zártszékek üres sorai közt sétálgattunk egyik oldalról a’ másikra által. Forgassátok csak az akkori hírlapokat , mellyek folyvást azon kilátással rettegtették a’közönséget, hogy a’ nemzeti színházat a’ nemzet gyalázatjára be fogják zárni. ’S pedig az országos választmány — ’s jelesen annak kezelő igazgatójánál nem hiányzott a’jóakarat, szorgalom és buzgóság; — ezt, rágalom nélkül, nem mondhatjátok. Illy körülmények között vette által B. a’ színház igazgatását, nem Ifj.000, mennyit az 1840: 44 ki *) Alább majd említve lesz, hogy B. csak 30 ezeret kapott. *) A’ fen megnevezett divatlapok idézett czikkeinek —• mellyek főbb pontjait csak rövid kivonatban állítok öszsze — megolvasására legyen szabad a’ türelmes olvasót főleg azon keletkezhető vád elhárítása végett kérnünk mintha mi a’ felhívott czikknek általunk más logicai rendbe rakott tételeiből olly értelmet látszatnánk kierőtetni akarni, melly ama czikkek illető íróinak czéljától ’s nézetétől netalán távol volt . Egyszersmind utasitjuk a’ tisztelt olvasót a’ Jelenkor „Társalkodójának“ 1. évi Ildik számábani hasonlárgyu czikkre is. — Egyéb hírlapoknak a’ budapesti közbeszédből vagy a’ fenebbi czikkekből merített ’s ujdonságkép közölt apróbb híreit itt mellőzzük. —