Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-05 / 2. szám

A Becsületröl.­­ (Vége.) Werbőczy lökött valamit erről is hármas törvényköny­vébe , de csak úgy mellékesen , mintegy eszmetársulat által t. i. a’ ILd. rész 72d. czimje a’ perbeli nyelvváltsági (emenda lingvae) birságról van írva ; mert a’ 2dik szakasz azt mondja, hogy az anyakereset azért el nem enyészik (ve­rum tamen actio principalis, ratione cujus causa ipsa mota fuit, non amittitdi). Igen ám, de a’ szükség mindenre megtanít... a’ sok becsületsértési eset is kinszeritették az embereket e’ czimben valami menenedéket fürkészni ki, a’ mint csakugyan találtak is (kivált, ha a’bit­ónak a’ pör diját lefizették) még pedig ama szavakban : ,,et saepenumero ob turpia inhonestaque verba contra quempiam prolata"­ (II­I. 72. cz. 1. sz.) holott ez világosan a’ p­ö­r b­e­­­i kisebbítések­ről szól. De szükség törvény­t ront; szükségből elcsavartuk a’ törvényt becsületsértési keresetekre is. Azonban mit nyert vele a’felperes? Azt, hogy rá költött mintegy 100 forintot, ’s kapott érte egy itéletecskét 100 forintról, de ezen bir­ság oda az eljáró bíróságot, őt pedig csak */3da illeti, ha t. i. az alperes azt azonnal le nem tette ; mert akkor csak 25 forintjába került a’ tréfa. Jaj pedig a’ ki nem nemes ! mert az csak 20 v.ftot kap. (Kitt. c. 9. qu. 20­) Ezekből láthatni, milly lábon állott nálunk a’ becsület­­sértés keresete, láthatni t. i., hogy a’ki holmi gazember ne­veket kapott ’s e’ miatt perelt, habuit consolationem ad lacry­­mas, vagy is ököllel től lőtte ki szemét... 1723 ciki országgyűlés monda ki először világosan a’ becstelenitési­ tényt, és annak diját ’s ott az 57dik törvényczikk vöröse (rubrum) igy szól : .. In faci­a dehone­stationis poena declaratur“ t.i. a’ büntetés 100 forint. . . ’S a’ külföldi azt gondolná, hogy e’ szerint nagyon ren­dében van a’ dolog, ’s képzelem , magában igy dicsérné ho­nunkat . ..az ám egyszer a’ dicső ország ! ott ha valakit meg­­becstelenitnek, 100 forint a’ dija ... Árva idegen! de te nem tudod, hogy a’ becstelenitési pörök olly gonoszul adnak elégtételt az embernek , hogy u­­tóljára is beléri ’s vagy abban hagyja, vagy megegyezik a’ sértő féllel, mondhatni, hogy talán 100. illy per közül alig van egy, melly tökéletes végre jutna. A'biróság igyekszik kikapni a’ pör diját, azután egyeztetni a’ feleket, körülbe­lül igy szólván hozzájok : „soha se pereljen Dani bácsi! tud­ja é ! hogy a’pör csak kettőnek használ Magyarországban, t. i. a’ bírónak és prókátornak, jól mondja a’német sógor, hogy többet ér egy sovány egyezség mint egy zsíros pör ; de te is öcsém Bandi! nemes ember létedre csak nem hinném, hogy nemes társadat meg akarnád rontani, vagy hogy pén­zére vágynál. Egyébiránt, ára lásd­­ a’ magyar pörlekedés­nek 99. akadálya van , ’s utoljára még ellenállási pörre is tarthatsz számot. ’S ez mind tetemes költséggel jár“ (de a’ biró kikapta már a’dijt) ’s a’felek megegyesülnek egymás­sal ’s mind a’ kettő szomorú, csak a’ biró nevet magában és a’ prókátor (ha okos volt) különben bizonyos lehet arról, hogy semmit sem kap , mert Magyarországban még a’ legutolsó kerülő is megkapja a’ nyargalót, csak a’ prókátor nyarga­­lódzik többnyire ingyen. A’magyar nemzet úgy várta a’ szóbeli eljárást, mint valamelly boldogító gyomor- erősítőt vagy panaceát, melly minden ellen használjon általányos orvosszer gyanánt. Meg­lett az 1836: 20’s 1840 . Ildik törv.czikk’s kihirdették a’ vármegyékben. Megeredt a’ szóbeli pör, úgy jöttek a’ felpe­resek mint a’ sáskák tábora, majd minden ötödik embernek meg volt sértve becsülete ’s prókátorhoz folyamodott ’s ez örömittasan kiáltotta ki az általányos gyógyszert: „szóbeli pör neki barátom /“ Sok szegény nemes ember incselkedett a’ pénzesebb zsidóval ’s mint üdvét várta tőle a’pofot vagy gazember szót ’s futott a’ prókátorhoz: „uram! igy ’s igy jártam, szóbeli pör neki úgy é ?“ ’s az ügyvéd mondá: Ámen ! ’S igy boldogságosan folytak a’ czivakodások ’s az becstelenitési pör egymást érte a’ szóbeli bíróság előtt! Mig a’ nm. k.kanczellária felviálgositotta hogy ez büntető pör lé­vén, szóbeli perútra nem tartozik , mert úgymond az 1836 : XX. t. cz. 2dik szakasza a’ büntető pöröket innen nyilván ki­veszi (t.i. a’ fordítás igy hangzik : urbarialibus item cri­minalibus vagy is büntető ... ’s igy a’ becsteleni­tési pört a’ nm. kanczellaria criminalis pörnek nézte.) Mint a’ legtikkasztóbb nyári szárazságban úgy járt a’ pör-­szomjas nép, a’ becstelenitések megszűntek , mert az ügyvéd (kapva rajta hogy majd hoszszu pör üti markát) ki­mondó a’népnek , mikép a’ kir. kanczellaria a’ becstelenitési panaszokat büntető (criminalis) pörnek nézte és igy mi is annak nézzük ezentúl (Brillen insel) Igaz tehát hogy édes hazánkban a’ becsület kérdé­se úgyszólván boszszulatlan áll, mert arra kedve senkinek nincs, hogy a’ mint megkisebbitik, pörbe vonja ugyan a’ sér­tőt, hanem végét ne érhesse , az ügyvédre költségeket te­gyen , a’ pör azonban az úgynevezett kifogások (excep­tive) pörbeli orvoslatok (remedia) ’s más effélék által addig húzódjék , mig az alperes győzi ’s a ka­r­j­a ’s mig végtére birtokon belüli átküldő parancs által a’ pör szinte örökre eltemettessék . . . Mig felsőség nem létezett, valamennyi perpatvar ön­bíráskodás ’s párbaj (kettős harcz) által jön eldöntve’s hol a’ törvényhozás hézagot hagyott, ma is kettős harcz és ön­bíráskodás szokta pótolni a’ hiányt. Az élet kérdése egész, világon kivitta magának a’ kellő figyelmet, mig a’ vele egy utón járó becsület kérdése még mindig parlagon áll... Innen veszi eredetét a’ többi bajon kívül a’ párbaj vagy kettős harcz (duellum.) Ugyan is, az embernek ter­mészetében van az, hogy tudni akarja, kinek legyen igaza ? Ha nincs, ki ezt a’ vitatkozók és ellenkedők között eldöntse , akkor eldöntik ők magok . . . hasonlag ahoz, midőn két nem­zet egymással meghasonlik ’s a’ kérdést vérmezőn oldja meg. A’ csődül­éti port az 1840. évi hongy­űlés meglehe­tős egészre fejtette ki’s a’ 22dik törvényczikkről bíz­vást elmondhatni, miként ott e’ részben minden ki jön merít­ve. Miért nincsen a’ becsületsértésről is illy ki­­meritő törvény alkotva? Hiszen csak illyen lehetne az­után egyszersmind kielégítő!... Miért ne lehetne törvényezikkben kimeritni azon esete­ket is, mellyek által a’ szemérmesség az első szépiákét kapja? (p. o. ha kis fiúcska előtt valaki faj­talan szavakat ejt, vagy fajtalan szavakra tanítja; ugy­­szinte ha leányka előtt buja szavakat mond , magát dísztele­nül viseli, hozzá illetlenül kapkod stb ) Miért ne lehetne­­(ezen czim alatt) a’ led érés mozgalmakat a’ lej­tésekben eltiltani ’s azok szerzőjét bizonyos büntetés alá vonni ? És tudok egy nagy embert, ki megvallá, miképen neki Horatius költeményei nyújtottak legtöbb é­­­e­t b­ö­l­c­s­e­­ségi anyagot,’s nézzük csak , mit mond ezen költő a’ buja mozgalmakról a’ lejtésekben? ’s (mi több) olly helyen , hol a’ római nemzet végromlását festi: motus doceri gaudet j­a­n­i­c­i­s matura virgo et fingitur artubus jam nunc­­stb. (L. 3. eo. 6 ) Hivének ama hires magyar káromlások is , mellyeket a’’ gyermek nem hallhat a’ nélkül, hogy szemérmessége ne szenvedjen. Ezekre büntetést kellene szabni; valamint a’ buja képiratokra i­s; szóval mindenre, mi a’s­z­e­­m­érmesség ellen van...

Next