Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-23 / 16. szám

16. szám. Pest, február 23-án 1845. A’ nemzeti színház ügyében. (Vége) (Egy szó BARTAY mellett.) Non quis? séd quid? Kérdem : vájjon Bartay azért, hogy néhány ezer forint adósság terhe alatt van, nem lehet ő színházigazgató ? Hát arra, hogy valaki egy hivatalt viselhessen vagy egy inté­zetet kormányozzon, mulhatlan kellék az, hogy semmi a­­dóssága ne legyen ? kivált nálunk , Mag­y­a­r honban ? Néz­zünk széllyel uraim! magunk körül, ’s nem lesz szükség feleletre. Ha Bartay meg tud felelni az igazgatói köteles­ségnek , úgy mint kell : kétségkívül lehet igazgató ; ’s hogy annak megfelelni tud , bebizonyította két év ; — ha pedig az igazgatásra nem képes , azzá nem lehet, ha százezer ft. activ adóssága van is.Vagy tán azért nem lehet igazgató,mert igy a’ színház adósság-törlesztő intézetté válnék? Erre a’ hitelezők már megfeleltek , midőn írott egyezségben köte­lezték magukat, hogy azon 14—15 ezer pee forintra menő öszves adósságot, mellyel nekiek Bartay jelenleg tartozik, azon esetben, ha igazgató marad, három egymásután kö­vetkező éven át rajta bírói után nem keresendik. De külön­ben is , ha ezen adósságokat B. a’ színházigazgatás viszo­nyaiban ’s azok miatt tette: nem látom által, miért ne le­­hetne’s ne kellene a’ színház tiszta jövedelmeinek azon summa lerovásához járulni, m­elly a’színház szellemi ’s anyagi tőké­jébe ruháztatott be. — ’S ha Bartaynak , mint színházigaz­gatónak , a’ színház szükséges kellő födözésén felül, tiszta jövedelme marad fen: kinek van abba szólója, hogy ő azon öszveget ez vagy amaz czélra fordítsa ? és ha ő azt hitele­­zéji kielégítésére szánja, nem azt teszi é, mit becsületbeli és törvényes kötelessége parancsol ? A’ nélkül tehát, hogy a’nemzeti színház adósságlerovó intézetté aljasuljon, bát­ran igazgató lehet B.; arra pedig, hogy a’színházi jöve­delmek jól kezeltessenek, világosságban tartassanak, ’s foly­tonos ellenőrség alatt legyenek, hogy a’ színház illő el­­láttatására szükséges költségek ne tösvénykedve,ne szűk ma­rokkal szolgáltassanak ki, ezer mód és eszköz van az or­szágos felügyelő kezében. — Gyanúsítás lelke tőlem távol van , ’s azokban , kik most Bartayra kígyót békát kiáltoznak, isten látja lelkemet, nem kutatok sem kenyéririgységet sem konozon kapási vágyat ,de nem titkolhatom el, mikép igen különösnek tetszik előttem , hogy B. hitelezőinek mintegy kiszámított terv szerinti egy­szerre feluszittatása,becsületének a’legtulzottabb nagyítások által kikürtölt vádakkal közpelengérre vitele,—érdemeinek , miket töle az irigység sem tagadhat meg, róla erőnek ere­­jéveli levonása vagy legalább tisztátlan kútfőkre viszszafe­­zetése épen most történt, midőn a’színház ügye — isten­nek hála—egy kis virágzásnak ’s részvétnek örvend, midőn az országos évi segélypénz fölemeltetik, midőn a’ főváros­ba állandó lakásra vonult nagyaink ’s a’számos magyar if­júság némi jövedelem reményével biztatnak...................... Az előadottak után tehát úgy vélem, hogy a’fen idé­zett czikkek irónt nemcsak nagyított alakban állították kö­zönség elé a’ szinházigazgatás körül közbejött balviszo­nyokat; nemcsak elhamarkodás hibájába estek, midőn még a ki nem fejtett ’s világosságra nem derített tényeket, bebizo­nyítva nem levő vádakat emeltek az igazgató ellen, de té­vesztett szempontból fogták fel a’ dolgokat ’s öszszeza­­varták a’ helyzeteket, midőn azt állították, „hogy Bartayt színház viszonyai adósság- ést nála sr­a azért nem kény­­,,szerithették, mert abban isibbe egy dologhoz értő sem ké­­slelkedik, hogy a’ színház költségei pótlására 16,000 pgö .,forintnyi évi segélypénz nem volna elegendő.“ — Ezen állítás állhat jelenben , midőn a’ színház megle­hetősen jövedelmez , ’s midőn 16,000 p.nt évi segélypénz­, van rendelkezés alatt, de Bartay igazgatósága kezdetén­­­o­ránsem jövedelmezett úgy a’ színház , mint mostan, és az ó évi segélypénz, melly neki két éven átadatott, nem 16,— hanem 12,000 pengő volt. Továbbá Bartayt, a’ mennyire a’ közvélemény bírálata alatt van , mint igazgatót kell és le­het csak megítélni, ’s ha kötelességét, mint igazgató, tel­jesítette, igaztalanság nélkül nem vonhatni meg tőle az el­­ismerés jutalmát. Hogy benne , mint emberben gyarlósá­gok, hibák, gyengeségek lehetnek, azt megengedem ’s eze­ket menteni , szépíteni épen nem akarom , de kérdem : ki van, ezek nélkül? Kérdem : illő-e , méltányos-e, törvényes-e, hogy őt, ki a’ színházat két év alatt a’ haladásnak remény feletti fokára emelte , kinek az igazgatóságban szerzett ér­demeit az ország elismerte , netalán súlyosabb gyarlóságai­ért is , közbecstelenséggel ’s koldusbotra jutással büntes­sük ? Nem az szolgálna-é inkább gyalázatjára a’ nemzet­nek, nem az lenne-é inkább szégyenfolt a’ színház tör­ténetén , ha becsületéből kivetköztetve ’s alamizsnára szó­­ruhát utasittatnék el az intézet kormányától az, ki azon in­tézetet parlagi állásából virágzásra, a’ sárból a’ fény első kezdeti fokára emelte? — Ám hiszen urak! ha úgy tetszik, buktassátok meg őt! ám legeltessétek szemeiteket a’meg­bukott színigazgató nevének a’ hírlapok hivatalos tudósí­tásai között olvasásán ; hadd osztozzanak a’ hitelezők még ágya párnáin is: mind ez megtörténhetik ; de ne felejtsetek* el majd könyörületből kész pénzzel fizetni be azon színi előadásra, mellynek tiszta jövedelme egy szegény bukott­nak ’s hat neveletlen gyermekeinek számára lesz ajánlva , kinek nevével kezdődik a’ magyar nemzeti színház boldo­gabb epochája. És most ön uram ! lelépett színigazgató úr ! lépjen elő és adjon számot a’ sáfárságról. Ön a’ közönség bírá­lata , a’ közvélemény ítélete alatt áll. Ha vannak önnek el­lenei, kik bukását kívánják, tudja meg ön , hogy vannak jó akaróji is, kiknek résziről e’ pár védelmi szó emeltetett.— Meg vagyok szivem és lelkem szerint győződve , miképen önnek sorsát jó csillagzata gróf Rádaynál olly férfiúnak ke­zei közé adta, kinek bírói mérlegében az igazság és mél­tányosság kellő nyomatékkal bir. Többek nevében czapfalvi Bernjén István. Válasz M­­iskolczy ur czáfolatára M­agyarország egykori pénzviszonyairól az Életképek 3dik számában irt értekezésemre felhivatva érzé magát Mis­­kolczy ur engem a’ f. é. Társalkodó , febr. 2kai számában hoszszu czáfolattal megtámadni. M. ur nem numismaticus ; mindazáltal hivatalánál fogva, a’ vert és veretlen érczi ér­tékben jártas , valamint ez minden váltónál találtató pénz­jegyzékből kiderül. Mielőtt elősorolnám okaimat, miért szá­mítottam az ezüst girát Ildik Ulászló alatt 16 p.ntra, a’ déná­rokat (kispénzeket) I. Béla alatt pedig 7­/2 -ra, figyelmez­tetem czáfolómat, hogy a’ valódi, azaz belső, r­é­­gibb pénznek a’ mostani pénzláb szerint, ’s az akkori pénznek relativ értéke közt nagy a’ különbség. Eleinte majd minden évben súlyra és vegyíi­­letre nézve különböző uj pénz veretett, és az annak előttei pénz elolvasztatott ’s majd minden vidéken más számítás létezett. — Zsigmond király a’ Quart­ing nevű pénze­ket hozta be, mellyekből négy tett egy dénárt, későbben pedig 10. illyen pénzt volt kénytelen egy dénár értékére szo­rítani.­­ Posthumus László és T. Mátyás alatt 200 és 300­ kispénz tett egy aranyforintot, mellyek értékre nézve leg­inkább különböztek. II. Ulászló az ezüst girát (marca gra­vis ponderis) négy arany stra,1 400 dénárra rendelte , még

Next