Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-23 / 16. szám

ajkai nem mosolyghatának többé, folyvást e’szavakat mor­mogó : „fessen ön , uram , fessen ön szaporán.“ Nem so­kára azonban mindkettő ’s erő és élet, eltűnt egyszerre. Feje keblére konyula , a’ virágkoszorú ágyra zuhant le. Kezem az ecsetet elejté. Akaratlanul föl kelle kiáltanom , azután az ágyhoz repültem. Ő meghalt! Felkiáltásomra az éltes nő is, ki a’ szoba egyik szögletében mulata, oda rohant. ,Ó istenem !‘ jajgata , magát a’ még meg nem hi­degült testre vetve, ,vége mindennek/ Darab időig némán állék. Azután letérdeltem az ágynál , a’ szolgáló pedig fejér fátyolt vete az arczra , mellyből imént repült ki az élet. Azután mohón távoztam , magammal hozva festvényem tervét.­­— Wild többet nem szóla. Szemei, mintegy meg­­győzödendők, hogy m­iden , mit nekem beszéle, valóban úgy történt, a’fiatal leányka falon függött arczképére me­rődének. ,’S Arthur ?‘feszülten kérdém. Némi homályos fej­­temény régóta von rajtam erőt.—,,­ ne beszéljetek róla“ válaszolt Wild ’s haragvillám lángoló szemeiből. De nem sokára nyugodtabban folytató : ,,Az, mit még el kell beszél­nem, kevésbbé szomorú, mint e’kép története. 14. nap előtt Arthur beszóla nálam. Én viszszatértéről mitsem hallék. Ama’ szomorú eseményt nem bátorkodtam neki megemlíteni. De ő utazásáruk­ fecsegései közben egyszerre megáll ’s ha­nyagul oda veti : ,Tudod , Wild ? A’ szegény Rosalinda, kit velem egyik pyrennei fürdőben találtál’s nőül kelleven­nem, meghalt. A’ kedves kis hölgy! Őily fiatal korban meg­halni !‘ Azután minden hangváltozás nélkül kalandairól ’s műtermemben látott festvényekről folytató beszédét. Szeme szerencsére nem esett az arczképre. Vigasztalatlan leen­dők , ha azt neki át kellett volna engednem.“— ,Wild ba­rátom, ez valóban búskoraor történet, szólék és szorult szív­vel ki fris tavaszi jégre sietek. Ligetfy Andor, a Nyűget. (Irta Gorove István. I.és II. kötet. Kiadja Heckenast G. Pesten 1843. Ára 4 sz. p.) Legyünk következetesek, elfogulatlanok,’s mint ily­­lyenek ítéljünk nemzetünk jelen mozgalmáról, irányáról , reformjáról, ’s más e’ haza politikai, és polgári átalaku­lását eszközlő tényezőkrül, az eredményben el kell ismer­nünk , hogy azok nagy részben először ugyan leginkább az időszaki sajtó erélyes működésének , másodszor pedig kivált a’ korszerű jeles utazási tapasztalatok hű használásainak tulajdoníthatók. Azok a’ kor igényeit, mellyek a’törvény­­hozás figyelmét nép ’s haza érdekében kívánják—fejtege­tik ; ezek lerajzolva a’ miveltebb statusok polgári intézetit, mellyekből milliókra hárul üdv, és jóllét —hasonlók léte­sítésére mintegy szerény inditványt tesznek az országos kö­zönség előtt ’s ösztönzik a’sajtót az indítvány vitatására; azok megértik a’ szép szót, bonczkés alá veszik azt, és szi­gorral kisérik legrejtettebb szögletéig , ’s kimondják fö­lötte következetes, vagy következetlen ítéletüket; ezek az ítéleten vagy megnyugszanak , ’s ekkor a’ közös czél félig— meddig meg van közelítve ; vagy elvhűtlennek ferdének ta­lálva azt — védelmére, tisztább felvilágosítására kelnek ki. Az illynemű vitatkozások, vagy sajtó utjáni súrlódások által, ha azok a’személyes érdekek egyedi korlátain túl nem lép­ve aljas sértegetéssé nem fajulnak, a’ közös irányú tárgy csak nyer. Ezen okból soha sem olvashattunk utazási rajzot őszinte részvét ama’ buzgó gondolata nélkül, hogy benne ismét papírra nyomott néhány szócskából kincs folyand a’ haza öszszes pénztárába , mellynek kamatjaiból százezrek segitendik a haza ügyét, ’s ugyanennyien élvezendik ön jóllétüket. — Ezen érzéstül melegitteténk akkor is , midőn G. J. „Nyűgöt“ czimü utazási könyvét olvasni kezdők ; ’s ezen előérzet,daczára némelly arhatatlan ítéleteknek,nemcsak­ meg. Szerző az első kötetet „baráti“ előszóval nyitja meg; és ez tőle szép , nemes tett; egy testvér szava ez a’ sok testvér­hez ! — egy polgár szól itt millió polgárokhoz elmondva röviden: merre utazott és miért utazott? Nemes tett­nek mondám: mert hány van hazánk fiai közül, ki öszsze­­járván Európánk miveltebb országait a’nélkül, hogy azt el­tudná beszélni, hol járt, mit látott? nem szólok a’követ­keztetésről , hallgatok arról, hogy haza jővén édes honá­ban idegennek kezdi magát érzeni ’s am­i szokásait csak azért, mert ennek szabóji, szakácsai, színészei ’st. nem olly ügyesek,mint például Páriséi! — Szerzőnk máskép gondol­kozott. Előszavában megírja utazásának kettős czélját, hogy vele hazájának politikai és irodalmi úton használjon. Ez vala czélja szerzőnek, ’s még is akadott polgár a’ közös hazá­ban , ki az őszinte bizodalom e’ közelitő nyilatkozatában önbizottságot, büszkeséget keresett! ? — És mondják önök uraim ! közelitünk é­­gy az olly gyakran pengetett associatios eszme testesitéséhez ? — Akarunk é egy boldog egészszé olvadni? — Oh nem! közülünk sokan sértve érzik mago­kat, ha egyik, vagy másik polgártársok bizodalommal nyújtja feléjük jobbját mondva: „Jertek barátim! beszéllek nektek — meglehet ollvakat is, miket még nem hallottatok !“ —Le a’ hidegséggel urak! nekünk szívvel párosított észre van szükségünk! — Jelen ismertetésnek nem czélja az említett utazási könyv tartalmát rövid vázlatban kisérni, közönségesé van az bo­csátva ’s mindenki által olvasható; azon fölül is az illy rö­vid vázlatok gyakran az egésznek érdekéből nem keveset szoktak levonni, ha kivált a’ vázló más álláspontról nézi a’ tárgyakat , mint az iró ; egyedül a’ munka irányára van rövid mondanivalónk. Ha jól fogtuk föl a’ többször átolva­sott irományt,szerző ebben kiválólag a' politikára, ’s arra, mi ezzel szorosabb öszszeköttetésben áll, szorítkozott; ha ez volt a’ különösen kitűzött irány, akkor szerző czélt ért, mert ebbeli föladatától a’ „hollandi nők“ ’s még néhány czikk rajzánál tér csak el; de melly kitérés választékos ízlésre mu­tat, mert azok az elmerült olvasónak szórakozási kellemes intermezzóul szolgálnak. Kinek nem esik például gyönyör­­ködtetőleg a’ regényes Schweiz illatdús völgyein, vagy fel­legek közt úszó sziklabérczein — a’ lágyabb mosolyt is visz­­szaverő viszhangok közt szerzőt költői ihleménynyel beszélni hallani ? Kinek nem emelkedik lelke a’ tavak ezüst színén él­vezetdús kirándulásra kisérve a’szerzőt ? Ezen intermezzók egészen magok helyén vagyun­k, ’s mennyire a’ politikai vi­lágnak európai celebritásit ismerni szerencsénk van — ezen rajzban mi a’ szerző által Lamartinet utánozni buzgó vágyat látunk — mihez kedvet , szerencsét kívánunk , mert józan , szilárd elvhűségen épült politika költői lélekkel színezve min­denütt , hol emberek vagynak, ’s hol emberekhez szólunk — ha nem mindenben is,de sokban biztos sükerre számíthat. Holland urainak kimerítő ismertetése, helységeinek, há­zainak rendszeres építtetése, népének bizalmas közeledése a’ milly érdekes, épen olly hasznos és utánzásra méltó olvas­mány. — Hogy szerző a’ föld népe viszonyait utazási minden pontjain figyelemmel kisérte , adózási viszonyait a’ status és földesuraság irányában kitanulni igyekezett sok helyen kér­­­dezősködések, párbeszédek által—ez lelke hivatására mutat; ’s reményt nyújt, hogy magát is földesúri sorsba jutatván a’ szerencse kegye,alattvalóji iránt majd a’ kenyértörés idejekor annál jobban tudandja emberbaráti szeretetét foganatositni! A’ centralisatio az, mellyben szerzőt nem értjük , ’s en­nek oka ott van, mert a’ két kötetben mindenütt csak futólag emlittetik , sehol részletes fejtegetése nem olvasható ; annyit azonban kivehettünk , hogy barátja a’központositásnak,de mi­kép ?--------ha úgy, miként a’ P. Hírlap, akkor egy értelemben vele nem lehetünk,­­s elmondanék ellen­ nézeteinket. Egyéb­iránt — ha jól vagyunk értesülve — szerző e’ politikai neve­zetes kérdést Francziaországról szóló czikkei közé sorolá , melly része pedig a’ könyvnek még nem jelent meg — miért? mások tudják , ha majd ez is a’ nagy közönségnek kedves ol­vasmányul nyujtatik — akkor a’ hozzá szólhatást fentartjuk magunknak. Itt most csak azon mellékes kérdést intézzük: vájjon nem volna e kívánatos és czélszerű a’munkának több kézre juthatása végett mérséklettebb art szabni ? Addig pedig szerzőnek a’ jellemrajzokbani élethű , vá­lasztékos tapintatát, melly az „O’Connell“ czimü czikkben mesterileg kisértetik meg—úgy a’tájak,néplelkület ’s közle­kedési eszközök ismertetése körüli tárgyavatott ügyességét méltólag kiemelve tőle polgári szeretettel búcsút veszünk azon édes reményben, hogy tollanak újabb szüleményivel mi előbb találkozhassunk ! —A’ nagy közönséget pedig tiszte­lettel — hazafias kötelességből bátorkodunk a’minden tekin­tetben korszerű „Nyugot“ utazási könyvre figyelmeztetni, melly habár még eddig csonka is — mert szerzőnek franczia­­országi tapasztalásai egészen kihagyatvák — de a’ megjelent rész még is kellemes ’s úgy érdekes, mint tanulságos rajzot állít elő. ”

Next