Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-27 / 17. szám

tol — mi ekkor könnyebben történik, mert a’ hasonszenves gyógyításban is ha gyógyszer a’ korhadt ‘bajt megifjitni képes , nyerve van az ügy — mi nagy lenne a’ nyereség , ekkor csakugyan alig volna betegség, mellynek az ember uráva nem lehetne. Azért hogy eddig a’ Hasonszenvvel is is daczolt bajokon erőt venni megkísértsem Grafenbergből viszszatérvén több részről felszólittatva , hogy még a’bécsi vízgőz fürdőket — Sophienbac, ’s még egyet — vizsgálnám meg, felrándultam , ’s magam több ízben a’ fürdőt megkísértvén, és azt használta számos derék férfival közlekedvén , meggyőződém , hogy ezekben is a’ gyógy- elv ugyan az , mi Priesznitznél , t. i. az életerőnek felizgatása , ’s a’ kór anyagnak belrészekrül a’ bőrre vezetése,meleg viz gőz, és izzadás ’s közben gyakran alkalmazott hideg viz által, de erőszakosan , t. i. mesterséges meleggel , mi ha értelmes vezetés nélkül történik, a’ testet elerőtlenitheti az egész baj gyökeres kiirtása nélkül ; a’ gyógyulás azonban ott, hol következik, sokkal hamarabb következik ,mint Priesznitznél. Hallgatván tehát a’régi gyógymódról, a’ századunkszülte gyógyrendszerekről meggyőződésem ez : mindezek t. i. hasonszenv-’s a’vizgyógymód a’ természet viszszahatási (reactios) törvényén alapulnak; ott a’betegséggel hasonlóul működő gyógyszernek , itt a’ hideg víznek alkalmazása által izgattatik az életerő a’ tőle telhető munkásságra , ’s mindennek, mi útjában áll, elmozdítására.— Mindkettő egyszerű , ’s a’ természethez viszszautasitó, mind kettő annyi táplálékot enged a’ betegnek, mennyit ez emészthet és csak azt tiltja, mi már most minden nemzet nézete szerint árt: a’ fűszereket, a’szeszes italokat, erősb savanyokat ’s általán minden gyógyszert. Mindkettő a’ gyógyítás elején felizgatva súlyosbítja a’betegséget; mindkettő gyökeresen gyógyít, mert mig valamit talál a’ testben , felkeresi azt ’s kiutasítja a’ testből; szabad levegőt, testmozgást , vidorságot parancsolván , mindkettő edzi az embert. He a’ hasonszenv kellemesbb’s hamarabb gyógyít; azért ott, hol ez elég , ez ajánlható ; illyenek minden sebes lefolyású fris bajok , ’s az idültek is többnyire ; minthogy azonban vannak némelly Sömör, Köszvény ’s régi nehézny.alyák, melylyekben a’ szelíd hasonszenv nem képes annyira izgatni az életerőt , hogy ez a’ beteges irányon ’s anyagon túladva a’ rendes ösvényre térjen , azért czélszerű előbb a’ vizgyógymód által illy esetekben az életerőt felizgatni, a' kóranyagot pedig mintegy elkészítve a' bórfelé irányozni, ’s ekkor, ha az életerő lassan működnék, hasonszenvi gyógyszerrel rajta segíteni. — Azonban köszvényt leghamarébb láttam gyógyulni a’ vízgőz-fürdő által. A’ haszsigerek daganatait pedig éhség által. E’ hitvallásomat közleni kívántam , hogy nézetűmmel, ha lehet, használjak; hogy a’ hasonszenv és «gyógymód velejét ’s tiszteletre méltóságát kimutassam ; azokat, kiket nem látván mozgalmim okát, talán megütköztek, értesítsem azon rugókról, mellyek tetteimet szülték ; hogy a’természethez közeledésünket még a' gyógyításban is elősegítsem és végre azoknak, kik törvényhozási jognál fogva jelen és jövő nemzedékink edzésére és iidoritására befolyhatnak , e’ a természetes gyógyrendszereket figyelmükbe ajánljam. Egy kerületi orvos, Tá г ra. A’ kölni és poseni lapok érdektelen politikai elmélkedések után a’ nagyszerű német jövőveel , két gyászesemény rajzával foglalkoznak ; az egyik szivrázó , másik borzasztó, amannak történeti vázlata köv. : Bizonyos rajna-vidéki jószágos fiatal nemes egy kedves nővel tiz év óta élvezé a’csendes házasság örömeit; mert a szereté nejét s viszont szeretteték , ’s ápoló karjai alatt 4. életvidor gyermek serdült egykori aggsága támoszlopául. Két év előtt a’ boldog férj elment Frankfurtba borából bevett pénzét ott tőkésitendő.találkozik egy régi barátjával,ki a’kártyajátékban nevezetes előmenetelt tön. Ez elvezeti őt ama helyre, hol kártyán milliókat nyerhetni, de ugyanennyit veszthetni is ; belépett a’ bünbarlangba , leült a zöld asztal mellé , ’s az emberek homlokát szokatlan nyájasnak találta irányában. Beszéltek itt a’ nyereményekről ’s a’ gondolat, hogy illy könnyű után ő is nagy öszvegre tehetend szert, játékösztönt ébreszte vágyai forrásában. Néhány darab aranyat tett ki ’s elveszté. E' veszteség boszantá. — „Viszsza kell úgymond—nyernem ’s daczolni kell a' szerencsével, ’s ha magától nem jó— erőszakkal hurczolom erszényem felé.” — Újabb merénynyel ’s nagyobb öszveggel jelenik meg rövid idő alatt a’ rablás e’ szabaditékos terén — és ismét vesztett! — Eljött másodszor harmadszor is, ’s utána igen gyakran, mert megszállá gondolat- irányát szerencséjének fúriája , ’s nem vala erő a’ leigázott önérzetben ellenállhatni a’ vágyak legkinzóbbikának !’s midőn tizenkétszer igy megjelent Blanc testvérek játékasztalánál , minden vagyonát eljátszó. A’ még nem rég boldog férj pillanatra kijózanodva számolni kezdett, ’s ökleivel csapdosván homlokára kétségbeesőleg kiáltozó : ,,Mindenemet elvesztettem !“ A’ vesztés egész öszvege 80 ezer ft.! — És mit csinál a’ nő ? mit a’ gyermekek ?! Oha a’ nőnek nincs többé férje , és a’ gyermekek elveszték atyjokat, mert e’ férfiú , mióta lelke szép egét a’ játék szenvedélye mocskositá be, a’ polgári életnek, mint a’ házi boldogságnak meghala. Még volt 5000 frtja. Kérditek: hogy jutott hozzá? Könnyen, miként a’játékosok szoktak; eladó minden ingó vagyonát, mit még sajátjának nevezett; eladó a’ szegény nő takarékos gyűjteményét, mint jobb idők szomorú maradványát, mindent pénzzé tett , ’s ment vele Blanc testvérekhez daczolni a’ szerencsével , ’s az utolsó kísérletet megtenni elvesztett szép vagyona viszszaszerzésére. Leült a’ székre , mellyen 80 ezret játszott el. A’ kártya szétosztatik ; veritékeznek a’ homlokránczok , ’s a’ kétséges kimenet ördögi kínnal korbácsoló a’ tulcsigázott reményt. Síri csend. — A’ banktartó kérdi a’ játszókat, föl — fordítja kártyáját, ’s az 5 ezret behúzza — az öt ezer vesztve jön. Nyugottan kelt föl a’vesztes, ha t. i. van nyugalom lángba borult ’s omladozó épületfödél alatt,’s tántorgó léptekkel eltűnt. Harmadnapra mint koldus tompa lélekkel, törődött testtel ’s öntudata sipitó fúriáival tért viszsza Rajna vidékére. A’ koldusnak neje lesuttatva állt a’ rettentő csapás hallására , miként Lóth szobra, mozdulatlanul, érzéketlenül , ’s később a’ halvány arczokon alágörgedező könycseppek könnyűének némileg a’ hasadásnak indult szivén. Egy tekintet szegény gyermekeire, kiknek atyjok többé nincs , gondolat-villámot idézett agyába , mellynek valósítása reá nézve ugyan megalázó, de tán könnyíteni fog méhe vérének sorsán. A’ kevés pénzzel , mivül még az anya rendelkezhetett, ment a’ játékházba , és látta az asztalt , mellyen vagyona, üdve, szerencséje , ’s férjének becsülete leperdült; látta az embert, ki ezen asztal tulajdonosa ; lábaihoz borult az erény példánya a bűnök egész tömegének, ’s a’ hókezek ájtatos öszszekulcsolása mellett könyörögnek az anyai ajkak, hogy a’ 80 ezer forintból csak bármi keveset is adna viszsza az árva gyermekeknek , kik atyjok hibájának nem okai, ’s kik tán már is éhen hálással küzdenek ; ’s ha nem tenné ezt ajándékkép , tegye kölcsön fejében. A’ pénztőzsér kellemetlenül hallgatja a’megtestesült nyomorfájdalom hangjait, egykedvüleg hátat fordít az előtte térdelőnek, ’s a’ kérelmek legszentebbikét hidegen tagadja meg. A’ megsértett nő kétségbeesőleg kel föl ’s még áthatóbb hangon imádkozik irgalomért egy szívtelen előtt hivatkozva ártatlan gyermekeire, kik a’ napi falat hiányában küzdenek ’s a' pénz embere ajtót nyittat előtte. 1845 ik év jan. 21ként ért meg a’ nő szétzilált hajjal, hasogatott ruhákkal, értelmetlenül beszél, gondolkozik, és sir — oh e’ nő , ezen anya — megőrült ! Ezen őrülés fölkelti a'játékosban hajdana emlékét , helyzetét türhetlennek látja , ’s midőn őrült nejét kórintézetbe vivése, hideg nyugalommal nézé, néhány bánatkönnyel kisérve a’szerencsétlen áldozatot, ezután kezébe véve borotváját ’s megnyita vele nyakerét, 24kén temetteték el. A’ négy gyermek most apa- és anyátlan árvák. A’ legidősb 9 éves.__ Mit mondanak önök erre hazánk játékosai ? —