Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-02 / 18. szám

ereszkedni sem akarván a' kormánynyal a' jobblét megala­pításának módjai iránt; ’s végtelenül csak a' lehetetlen­ségre ’s lelkiösméretökre hivatkozván , melly által a’ job­bágy nagyobb terheltetésétől tiltatnának , nemcsak a’ kívánt adó nagyobbitására nem állottak , hanem még az 1751 ben ajánlott fél milliót is elengedtetni kérték sept. 14k én kelt feliratukban. A’királyi előadások másik tárgyára , a’nemesi fölkelésre nézve pedig kijelentették , hogy az a’ törvények által eléggé van szabályozva , ’s ezeket változtatni nemcsak szükségtelennek, hanem veszélyesnek is tartják. A’ király­né öt nap múlva ’s határozott hangon válaszolt, miszerint elismeri ugyan , hogy nagy teher fekszik a’ nép vállain , de mivel az adó felemeltetését a’ közszükség mulhatlanná teszi, más módokról gondoskodjanak a­ rendek az adózók állapotá­nak javítása iránt. Ő felsége ezek gyámolitásán kitelhető­­­leg fog igyekezni, és ha a' rendek is a’kellő módokon törekednek rajtok segíteni , a’ teher, kivált arányosabban felosztva , nem lesz elviselhetetlen. Hasonlókép sürgette a’ nemesi fölkelés szabályoztatását, melly a’ hadviselés vál­tozott modora mellett régi mód szerint , noha igen sok idő­be ’s költségbe kerül, czéljának mindazáltal, mint lehetne, egészen még sem felelne meg. Hihetőleg a’ fölkelés pénz­beli megváltása forgott a’ királyné lelke előtt; de azt sem leiratában, sem a’ tanácskozások közt kormányemberei ál­tal világosan ki nem fejeztette. E’ leirat vétele után a’ rendek tábláján újra felhor­­datott a’ nép szegénysége ’s az adó­ felemelésnek lehetet­lensége , mit többen esküvel is pecsételtek. A’ főrendek azonban , kik előbb a’ rendekkel egy véleményben lenni látszanak , most, azt állitván , hogy a’ rendekkel előbb csak azon régi szokásból egyeztek meg , miszerint a’ kir. kivá­­natok mindjárt az első feliratban meg nem adatnak ; először is az adó-leszállítás ellen kezdettek víni, majd, midőn a’ rendek ebben heves viták után megegyeztek, fokonként kezdették megingatni a’ rendek állhatatosságát, mindig ma­gosabb ’s magosabbra emelvén ajánlatukat. Egy része a’ megyei követeknek semmi módon sem volt ugyan rábírható újabb ajánlatra , többen esküvel is erősítették , hogy a' né­pet súlyosabban terhelni nem lehet, de ezek a’ néhány me­gyétől is gyámolított városi ’s káptalani követek által végre legyezetvén , újabb 200 ezer forintot ajánlottak. A’ főrendek azonban ezt keveselvén , számos üzeneteikkel sürgették a’ rendeket többnek ajánlására. Egy része az alsó táblának most is hozzá járult igen hoszszu viták után a’ főrendek­hez ; más része azonban szüntelen a’ lehetetlenséggel ’s lelkiösmeretével állott elő.­­) Amazok tehát, kivált a’vá­rosi követek , szavazatot sürgettek ; de emezek azt, mint igen veszélyes dolgot félrevetették. A’ királyné, e’ viták alatt, kedvetlenségét kijelentendő, a’kir. testőrhadat,melly­­nek dija eddig a’ közadóból fizettetett, most azonban ezen végre külön 100 ezer ft. kivántatott, szolgálatából elmoz­dította ; sept. 28-án pedig egy időre Bécsbe menendő , a’ tisztelkedésre felhítt rendek közöl minden szó nélkül távo­zott. Nagy nehezen végre határozattá jön , hogy 300 ezer ft. ajánltassék, ’s igy az egész adó 3 millió 600 ezer ftra emeltessék. De a’ nemesi felkelés szabályoztatásától határo­zottan idegenkedtek. 5”г w) *) **) A’ királyné azonban nov. 8kán adott válaszában az a­­jánlatot keveslette, ’s mind ezt megszaporittatni, mind a’ testőrséget külön megalapittatni kívánta; a’ nemesi fölkelés szabályoztatásától mindazáltal már ő is elállótt. Az adó tár­gyában tehát ismét megújultak az előbbi viták, míg végre számos üzenet-váltogatás után abban egyezett meg a’ két tábla, hogy az adóhoz még 200 ezer, a’ testörsereg meg­alapításául pedig 100 ezer, ’s igy öszszesen 3 millió 900 ezer ft ajánltassék; mit aztán a’királyné is elfogadott ; de leiratában szivökre köté a’ rendeknek , hogy az adózó nép állapotának javításáról úgy gondoskodjanak, miszerint mind ez érezze a’ könnyebbséget, mind a felsége megnyugtat­hassa lelkiösméretét. A’ rendek azonban erre , a’ kapuk ará­nyosabb felosztásán felül semmi készséget sem mutattak, ’s a’ tél beköszöntvén , hazamenni kívánkoztak; a’király­né mindazáltal sürgette, hogy ha már az urbér szabályoz­­tatását, mit óhajtott volna, tárgyalni nem akarják, legalább az igazságszolgáltatás legsürgetőbb hibáit ’s hiányait pó­tolják ki. És leginkább ezzel foglalkozának aztán a’rendek egész 176­5ki martius közepéig , midőn az alkotott 47 tör­­vényczikk megerősittetvén , a’ gyűlésnek vége szakadt. ír) Ekként tehát már a’ harmadik országgyűlés múlt el Mária Therézia alatt az ország szükségeihez mért jelen­­tékesebb javítások nélkül. A’ nemesség féltékeny aggo­dalmában, nehogy kiváltságai valamikép öszszeszorittassa­­nak ’s önhaszna , habár a’ közjó tekintetéből is , sértessék, minden újítást veszélyesnek tartott, ’s tudatlansággal pá­rosult bizalmatlanságában csak tárgyalni sem akará azokat, mik ez időben más országokban kellőleg kifejtetvén , a’ szellemi ’s anyagi jóllét dús forrásaivá lettek. Ha érezte is egynémiben a’javitás szükségét,tudatlanságában mégsem lát­ta át annak módját, ’s nehogy valamikép önhasznát sértse, inkább semmit sem tett, maga semmit meg nem kisértett, azt pedig, mit jobb belátás felülről megpendített (p. o. az úrbéri, mit néhányan e’gyűlésen is kétségkívül a’kormány utasítása szerint vittek szőnyegre), meg sem vizsgálva, féltékeny bizalmatlansággal vetette el magától. És az oka, hogy M­ária az országgyűlésekből kevés hasznot látván származni az országra, kormányának hátralevő 15 évi sza­kában közgyűlést többé nem is tartott; noha arra mindjárt 1765 ben adott volna okot Batthyányi Lajos nádor halála. A’ tapasztalások , mellyeket a’ magyar nemesség átalakítási ’s javítási iszonyáról e’ gyűlésben merített, vitték részben Józsefet is idővel a’ maga kormánymodorára, és a’ nemes­ség viselete ezen utolsó országgyűlésen lesz jobb kulcsul szolgál az ő belpolitikájának indító­ okaihoz. () nem sokára e’ gyűlés után megkezdette utazásait mint egyéb úgy ma­gyar tartományaiban is , és itt elég alkalma volt látni, men­nyire igazak voltak a’ rendek panaszai az ország szegény­sége ’s a’ jobbágyosztály sanyarú sorsa iránt; ezt látván pedig nagyratörő lelkében , mindinkább meggyőződéssé ért benne a’ gondolat, miszerint az eddigitől egészen eltérő módon lehet csak segíteni a’ természettől különben gazda­gon megáldott országnak mindinkább hanyatló állapotán. Mária Therézia ezutáni kormányának története hason­lókép ezen utolsó országgyűlés következvénye vala. Látván, milly sok a' százados harczok alatt elhanyagolt belállapotu országban a’ teendő , ’s mennyire alkalmatlan eszköz erre. *) Szüllő Pozsony megyei követ, az October 1 jén tartott ülésben igy­ szólt: ,,,­Tem lehet megadni, hiszen már hit alatt kijelen­tették a’ rendek ’s­zezzi vége van: Istenért! mi egyebet kí­vánnak még tőlök ?“ — **) Bajzáth , az esztergomi káptalan követe, midőn septemb. 27k én a’ főrendekhez küldött üzenetet, mint a’ választmány szónoka előadta, megbízatásán felül is illyformán beszélt: „Méltán fél­nek a’ tő­rendek a’ felkelés szabályoztatásától, mert akár kész pénzzel váltassék meg , akár állandó katonaság tartassák he­lyette , az adó, mitől a’ nemesség ment, még is reá fog há­­ramlani. Eleink minden módon igyekeztek kivíni azon elvet, miszerint az adó terhe nem fekszik a’ telken; de ha a’ felke­lés szabályoztatnék, a’ teher akkor mind a’ személyre mind a’ telekre reá nehezednék.“ Ezen előadás annyira megtet­szett a’ rendeknek, hogy a’ tábla a’ szónoknak köszönetet sza­vazott ; egy rögtönző pedig e’ dístichonnal tisztelte meg őt a’ rendek nevében : „Orator Patriae­ mytram tibi Patria vovet. Vox tua, vox populi, vox sacra , voxque Dei est.“ *) Az országgyűlés naplókönyvéből és irományaiból. A’ feliratok és válaszok megvannak Katonában is. 39, 659—712"

Next