Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-09 / 20. szám

76 beriséget daróczba öltöztetni, sem nem kárhoztatom a'fény­űzést a’ tehetőseknél; egyedül azt kívánom, hogy min­denki szigorúan számot vessen erszényével ’s iparkodjék jövedelmeit kiadásaival sulyegyenezni; hogy gazdasági tervezeteiben vagy inkább szükségei kiszámításában saját eszét, ne pedig a’ divat-közvéleményt kövesse; azt óhaj­tom , hogy senki se szégyenelten olly szegénynek látsza­ni , mint a’ miilyen , ’s hogy rettegjen mindenki jogtalan eszközökhöz nyúlni képzelt szükségei födözhetése miatt. A’ mondottakból világos , hogy fényűzésről csak azok vádoltathatnak , kik többet költenek , mint körülményeik en­gedik, nem pedig mind azok , kik fényesen öltözködnek — ha tehát majd nemzeti iparunk kifejlődése következtében a’ fényűzési czikkek a’ mostani nemzetadóztató árnak egy harmad részén lesznek tán megszerezhetők, akkor az, a’ mi most fényűzés, az maradni megszünendik; innét láthatják az oktalan divatmajmok, miért polgári bűn az mináluztk, a’ mi ipardus országokban a’ nemzeti jóllét egyik tényezője, hogy miért nem szabad’s nem tanácsos nekünk a’ párisi diva­tokat utánoznunk , mert minden külföldi áruczikk háromszor annyinkba kerül, mint a’ pak­sinak. ’S ha ez igaz, akkor bár az isten Kárpátok bérczeit tiszta aranyból teremtette volna is — idővel az elszegényülés, a’­tünkre jutás órájának még is be kellene következnie illy nemzetnél , mellynek kicsinye nagya fáradatlanul versenyez veríték- öntötte ke­resményét a’ külföldre nagy részben haszontalan bábjátékért kiszórni. De, háláé’ nemzet nemtőjének , uj szellem kezdi egy idő óta át lengeni a’ hazát; átlátjuk lassanként, hogy a’ külföldi divatmajmol­ás tőr volt kezeinkben, mellyel oktalan gyermekek gyanánt játszadoztunk , megnyitva vérereinket; — azért öröm töltheti el kebleinket, ha végig tekintünk az áldozok sorain ’s reményeink szent hevében felkiálthatunk : a’ koszorús költővel . Az nem lehet, hogy ész erő és olly szent akarat Hiába sorvadozzanak egy átoksuly alatt. Levázoltam, parányi tehetségem szerint azon káros hatást, mellyet a’ pazar fényűzés az erkölcsiségre ’s ez ál­tal a’ nemzeti jóllétre ’s önállásra gyakorol, az eszközök­­rül akarok még néhány szót ejteni, mellyek e­zen-mérgéül szolgálhatnának e’ romboló mirigynek. — Törvényt gon­doltok talán olly óriásnak , melly e’ zsarnok trónját lerom­bolhatná? — a’ törvény nálunk többnyire írott malaszt, melly ritkán megy át vérünkbe , hacsak nem privilegium! — a’ fényűzést pedig , a’ történetek tanúsága szerint eddig hasztalanul törekedtek kiűzni törvény által ; Roma és Hel­lasz erre a’ legkiáltóbb példák. Azon törvény , melly a’nép uralkodó hajlamával­ ellenkezik, a’ sziklára esett búzaszem sorsára szokott jutni—gyümölcs nélkül hervad el. Nekünk a’ korszellem ellen , vagy mi még súlyosabb, min magunk ellen kell kü­zdenünk nehéz , szerfölött nehéz e’ küzdelem, de annál dicsőbbnek kell is ám lenni a’ győzedelemnek. Azonban ezen küzdéshez a’ ,,világ ’s gonosz kivánságunk“ ellen, erős, balitéletektől tiszta lélek és csüggedni tudatlan szív szükséges, ’s ezt egy lépéssel megszerezni lehetetlen; erre az embert nevel­ni ’s gyönge korától fogva szilárdítani kell. Csak az elő­ítéletektől ment lélek tud a’ hatalmas közvéleményen felül­emelkedni. Mi, kiknek apáik koros századnak valának gyer­mekei, egészen nem fogjuk lerázhatni a’ külföldi divatok ránk aggatott foszlányait—ezen dicső szabadság élveze­te utódinknak van fentartva; mi azonban küzdjünk az ész mindenható fegyvereivel az előítéletek köde ellen; most van a’ legszebb alkalom a’ vérünkön rágódó divatfényűzés kiküszöbölésére vagy legalább megingatására , midőn nem­zeti iparunk gyarapítására olly lélekemelő lelkesedéssel vetők öszsze vállainkat. Vegyük elő őseink szép öltöze­tét, módosítsuk azt a’ jelen század kényesebb termetéhez ’s ha nemzeti öltözetünk lábra kap, magától megdől a’kül­földi divatminiszterium hatalma hazánkban. Különösen ti ifjú honfitársaim! tegyetek félre minden álszemérmet ’s ne gondoljatok sokat vele, ha a’ divatmaj­mok barbároknak találnak is a’ nemzeti viselet miatt nevez­ni — hisz ez nem olly nagy szerencsétlenség! Ha a’ szü­letés vak esete vagy szerencse fölösleg javakkal álda meg, ne szórjátok azt külföldre haszontalan pipereért, itt a’ha­zában ezer a’ szükség, ne hagyjátok hazátokat meztelenül járni. Ti pedig mostohább körülmények gyermekei! ipar­kodjatok inkább miveltség és felvilágosodottság által mások fölé emelkedni; büszkeségieket ne holmi rongyokban , ha­nem emberi méltóságtok ’s teljesített polgári kötelességek érzetiben keressétek. Ne is sohajtozzatok köntösre ’s divat fonákságokra nézve a’ felsőbb körök regiójába juthatni ’s midőn illyesekben fölfelé ösztönöz a’ hiúság ördöge — gon­doljátok meg, hogy nem mind arany a’ mi fénylik ’s hogy a’ párisi nemezkalap ’s a’ bársony mellények alatt gya­korta igen haszontalan hitvány dolgok rejteznek. Ti pedig honom szép leányai­ versenyezzetek egy­mással lelki fenség , szivnemesség és szeretetreméltóság­­ban. Titeket isten a’ boldogság angyalaiul küldött hozzánk, hogy a’ munka­ fárasztott férfinak letöröljétek homlok- verí­tékét ’s édes mosolyban jutalmat adjatok önérzetéhez ; hogy viraszszatok a’ gyermekemberiség bölcsője felett, hogy szivébe erényt és honszerelmet, leendő boldogsága csiráit oltsátok. Hivatástok a’ legbensőbb , ne alacsonyitsátok le tinméltóságtokat, külsőségek csillámaiban keresvén dicső­­ségteket. Vagy azt akarjátok , hogy ruháitokat nem pedig szép lelketeket ’s tiszta sziveiteket imádjuk ? Végül, adjon az ég mindnyájunknak elég erőt kitü­­résre az előítéletek elleni küzdelemben — adja, hogy fér­fiak legyünk ’s inkább emberi és polgári köteles­­ségink teljesítésében mint a’ divatigények kielégítésében lelkiismeretesek. Fátyol fi. Rupp Jakab urnak üdvözletét! Tetszett Önnek azon czikkecskéje , mellyet egysze­rűen azért k­ért, hogy Ön által az olvasó közönség kontó­jára tévtanok ne hirdettessenek , válaszolni—egyszersm­nd pedig válaszában az általam megrótt állítások támogatására új adatokkal előjárulni. Tetszett Önnek amúgy érthető han­gon figyelmeztetni engem arra , hogy a’ régibb pénznek egykori relativ és mostani pénzláb szerinti értéke közt nagy különbség létezik. De ugyan, szóljon Rupp úr, nem ép ezen nagy igazságot h­irdetem magam is , midőn állítását : ,,hogy II. Ulászló alatt egy ezüst márka négy aranyforin­tot tett“mint relatív értéket elfogadom; másrészről pedig mostani pénzláb szerint, az ezüst márkának 10 ft. 35 kv. , a’ négy aranyforintnak 18 ft. égy valódi értéket tulajdoníték. Én ezen értéktulajdonításnak akkor okát is adom, miért is azt ismételni ezúttal nem kívánom. Figyelmeztetését végezve átszáll Rupp úr némelly példálódzások közt az aranyforintok és márkáknak dená­­rokbani számítgatásira, azon hozzátétellel, hogy ezeket tudni különösen szükség és kell. És én édes örömest el­hiszem , hogy Rupp úr , mint numismaticus , az efféle szá­mításokba magát jóformálag beledolgozta, azokat saját föl­fogása szerint tudja és érti, ’s a’ végin minden baj csak abban rejlik, hogy tárgybani avatottságát, midőn alkalom kerül elő , nem legtöbb szerencsével tanúsítja. De szólja­nak erről bővebben a’ B.úr által elősorolt adatok, magok. Látunk ezek élén egy ollyan márkát, mellynek ezüst denárai négy aranyforintot tesznek, 3840 aranyszemért nyomnak és végre 9 ft. 30 kr. pgő mostani belértékkel bírnak. Látunk továbbá egy ollyan márkát, mellynek denárai 5­/2 aranyforintot érnek , 3280 aranyszemért nyomnak, belér­­tékre pedig 13 ft. 7­/2 kr. pgő tesznek. Látunk utoljára egy ollyan márkát, mellynek súlya 2600 szemét, belértéke pe­dig 6 ft. 37 kr. pgő. És mindezen márkák — figyelmet ké­rek ! — nyolcz­­atosak , mellyeket, Rupp úr állítása szerint, én 12 ft. pengőre becsülök. De ugyan kérdem: hol és mikor

Next