Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-09 / 20. szám

77 tevém ezen becsüt? hol ’s mikor mondám azon együ­gyű­­séget is , mellyre Rupp ur később hivatkozik, hogy Ulászló idejében az arany és ezüst egyenlő értékű vala ? illyesmit az általam irt czikkben bizonyára föl nem találhatni; — ’s ezért Rupp ur állítását és hivatkozását, mint pletykát ’s el­ferdítést kénytelen vagyok viszszautasítani. És ezzel ve­gyük az elősorolt márkákat bonczolás alá. A’ magyar márka, melly szerint II. Ulászló alatt, sőt, utána is jó ideig a’ magyar pénzdarabokat minden kü­lönbség nélkül, tehát a’ szóban levő dénárokat épen úgy, mint a’ Thurzók tallérait vagy tallérnagyságu aranyait ve­­gyiték, verék és számiták, akkorban többféle elosztással birt, melly közül megemlitendőnek csak a’ 48. piseti föl­osztást vélem. Midőn ezen márka helyét múlt század ele­jén a’ bécsi foglalá el , ’s a’ magyar pénzdarabokat súly és vegyiték meghagyása mellett ezen utóbbi szerint kezdék verni, a’ kettő közt létező arányt szükségkép ki kelle emelni ’s ezen kiemelés következtében a’ divatból kimenő magyar márka súlya 4255 aranyszemerre tétetett. És ime itt az alap, mellyre számításimat építem! — Itt a’ márka , melly , mint 8 lat tisztaságú ezüst, 4. aranyforintot ért; — miből ter­mészetesen következik, hogy a’ R. ur által idézett 3840. szemeit nyomó , mellynek súlya , mellékesen mondva, va­lami kopott, vásott denárdarabok súlyainak öszvegezéséből teremtetett elő , valóságban pedig alkalmasint sohasem lé­tezett, annyit nem érhetett; —hanem tisztán kevesbet; — mégpedig azon arányban , miként kevesebb a’ R. ur által ki­mutatott 9 ft. 30 krnyi érték 10 ft. 35 krnál, melly az én számításom vala. Következik továbbá az is, hogy egy oly­­lyan márka, melly Ulászló alatt 5,2 aranyforintot ért, nem 8 lat tisztaságú , hanem annál jóval tisztább vala ;— ’s ha Rupp­er benne legkisebbet is kétkednék , nyissa föl Engel azon munkáját , mellyre önmaga hivatkozik ’s a’ 78 lapon megtalálandja , hogy 5,­2 aranyforinton váltatott be akkoron a’ nagybányai kir. kamraháznál az olvasztásból kijött ezüst­nek márkája, mellynek tisztasága 15 laton felül szokott len­ni. ’S mikor mindezek tudomására jutott , számítson , ha tetszik, két utóbbi márkáinak más értéket, mert én azzal most nem bajlódhatom, elégnek tartván kimutatni az elsőt illető valódi becset. És most tekintsük a’ fenforgó numismatikai tudomá­nyos számitgatást még közelebbről, mert az, emberségemre mondom , mulatságos leend. Eddigelé csak annyit tudha­­tunk , hogy Rupp­er saját nézetéből indulva ki a’ 4 arany­forintot érő márkát jelenlegi pénzláb szerint 9 ft. 30 ktra becsűlé ; — de most már annak is tudomására jutunk, hogy ezen becsszabással maga sincs megelégedve , miért is neki kerül ,s amúgy önkényesen 16 ftra szökteti azt. És lás­suk, miért téve ezen felszöktetést ? Azért, mondja Rupp úr , mert II. Ulászló alatt 100 dénárnak egy aranyforint ér­téke valt , ’s annak következetesen ma is egy aranyforint­nyi értékének kell lenni. De , uram , ugyan hová gondol ? — Ulászló alatt úgy volt az arany és ezüst közti arany , mint van körülbelül 9. egyhez; jelenleg úgy van , mint kö­rülbelül 15 . egyhez . — ’s lehet e már ezen szembeszökő arányváltozás után tárgyat értő halandó , ki Önnek botlá­sát első pillanatra föl ne födözné ’s állításának alaptalan­ságára az ítéletet ki ne mondaná ? Bajoskodik Rupp­er az aranyforintoknak majd 4 , majd 2 ft. aluli becsével; •— a’ 4. forintnyi becs hogy alaptalan , megmutatám első felszó­lalásom alkalmakor ; a’ 2 ft. aluli becsnek a’ fölvett példá­ban tulajdonkép semmi józanon megfogható értelme nincs — ámbár a’ példától elvontan gondolva, annyit még is tehet, hogy az Ulászló alatti aranyforintot nem dénárokban , ha­nem krajczárokban számítva értéke 2 ff. jóval alul esik, mint ezt Becher munkájában (das österreichische Münzwesen in historischer und legislativer Hinsicht. Wien 1838) I. rész. II.köt. 9 lapon tisztán föltalálhatni. Kérdem még is: nem nyomtatási hiba­é ez inkább R. ur válaszában ? És most, hogy az olvasó türelmét többé ne fárasszam, egy ’s más csekélyebb jelentőségű dolgokat mellőzve Rupp úrtól búcsút veszek azon hiedelemmel , hogy R. ur eddigi elfogultságából, mintha bizony numismatikai számításokhoz tágas e’magyarhonban kívüle senki sem értene, jövendőre kijózanulva átlátandja , hogy a’ numismatikai szétágazó kér­dések megoldásánál akkor, midőn az arany és ezüst pénzdaraboknak jelenlegi belbecséről van szó , ezen belbecs meghatározására: egy ritka és jól ren­dezett pénzgyüjtemény , — vagy szerzői czim egy o­­ly mun­kánál , melly egyszerre két nyelven eredeti, ’s mellynek Luezenbacher János által jelesen irt magyar szövege ’s a’ szerzőtől átdolgozott latin textus egyetértőleg és annyira egyenlő irásmodorban készült, mintha épen ugyanazon toll­­ból folyt volna (1. Athen. 2 félév 58 szám 1842.) még korán­­sem elegendő;—m­ig más részről a’mérleg, próbakő vagy tűz általi kémlet, pénzműtanilag intézett számítás ’s még valami, mit ez úttal elhallgatok, mindig szerencsés sükert biztosítanak. Miskolczy: Olajmagvak termesztése Magyarországon. (Különös tekintettel a’ mustármagra ’s vadrepczére.) Közlöttünk a’ honi lapokban egy felszólítást, miszerint a’ magyar kereskedelmi társaság a’ hazában találtató fekete mustár-’s vadrepcze-mag egész mennyiségét felvásárlani késznek nyilatkozik , mert rövid működése óta már e’ czikk­­nek is uj fogyasztó piaczokat nyita; ’s kérdést ten a’ Ma­gyar Gazda folyó évi Ildik számában Szendrey ur : vájjon vadrepcze (raphanus raphanistrum) v. fekete mustár (synapis nigra)beszállitását’s termesztését ajánlja é a’ fenérintett tár­saság ? E’ kérdésre mi haladék nélkül felelni sietünk, ’spe­­dig több hírlap utján; mert nem ismételhetjük eléggé, hogy az olajmagvak termesztése hazánkban gazdasági tekintet­ben annyira fontos, mikép csak kívánatos, hogy e’ tárgy feletti felvilágosítások minél tágabb körben terjesztessenek el. Hogy földmivelésünk még igen tökéletlen, mutatja azon körülmény, miszerint az olajmagvak termesztését, melly a’ legtetemesb gazdagság forrása’s a’müipari haladás előjeléül szolgál, ed­digelé alig ismerjük. Csak rövid ideje, hogy a’repcze na­gyobb mennyiségben m­üveltetik e’ honban , ’s elég volt csak két három kedvező kereskedelmi conjunctura annak bebizo­nyítására , hogy Bánságnál jobb föld nincs e’világon a’me­­zeigazdaság ez ága foganatosítására.De még hátrább marad­tunk a’ len,myagrum sativum(dotter, gomborka)’s mustármag termesztéssel; fekete és sárga valódi mustármagból igen kevés árultatik a’ magyar piaczokon, ’s kereskedőink a’ vadrepczét fekete mustármag név alatt szokták adogatni. A’ vadrepcze vadon terem , ’s erre nézve felszólításunk be­szállításnak tekinthető; de a’ mi a’ valódi fekete mustárma­got illeti, ennek minél nagyobb mennyiségbeni termesztését újra ’s újra ajánljuk, ’s esedezve kérjük a’t. ez. földművelő közönséget: méltóztassék az olajmagvakra több, sőt a’leg­pontosabb figyelmet fordítani, mert a’gyakorlati kereske­delmi napi tapasztalásból (nem pedig hallomás szerint) fog­juk időről időre elvitathatlanul bebizonyitani, mikép Ma­gyarhon mezei gazdaságának más irányt kell adni, ’s a’ fuladásig bőven termő búza helyett olajmagvakat is termesz­teni , mert: 1) búzának koránsem leend a’ világforgalomban olly biztos kelete jövendőben, mert Angolhont, Belgiumot már már Canada ’s Kelet-India kezdi ellátni. E’ tartomá­nyok termékenysége pedig ’s a’ fenálló irányt adó angol vámrendszer kizár végre az angol piaczokról *) minden más termesztő országot, Ausztria pedig mindig csak kor­ *) *) Itt irányzásul meg kell jegyeznem, hogy szabály gyanánt szolgálhat , mikép Angolhan a’ gabnavásárra nézve az egész világ­ban eldöntő erővel bir ; ha ez országnak a’ bevitelre szüksége nincs, pangásban van a’ gabnaforgalom Europa ’s Amerika min­den piaczain; ha rosz termés következtében külföldről szükség kellé­két födöznie, mindenütt élénk az adásvevés, ’s így minden állítás­nál főalapul Angolhon kereskedelmi állapotát kell vennünk.

Next