Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-09 / 20. szám
78 látott fogyasztást nyújthatván mezei gazdáinknak, a’ plethora (felhalmozás) kinain szenvedünk ugyannyira , hogy potom áron kénytelenittetünk végre termesztvényinket fecsérleni г(4) ; tetemesb nyereséget szerez ez ág a’ termesztőnek, nevezetesb gazdagságot pedig a’ hazának, mint a’ búzának termesztése’s megveti részben a’ műiparnak első alapját is. A’ műipar fejlődésének első főkelléke a’ vas és gépek, ’s ez után mindjárt az olaj soroztatik ; hol olcsó olaj talál—tatik , ott gyárok keletkezésire úgy számíthatni, mint, hogy kétszer kettő négyet teszen. — Belgium, e’ kis, négy millió lelket boldogító iparos ország őszi’s téli kelléke mellett körülbelül 30,000 last, vagyis 1,200,000 mázsa repczemagvat vásárolt külföldön, ámbárben az országban is roppant mennyiség termesztetik ; tehát majd annyit vitt be 1/2 év alatt, mint a’ mennyit Magyarország legszerencsésb esetben évenkint előállít; ’s honnét szerezte Belgium e’ tetemes mennyiséget ? mert hazánkból ősztől fogva nem szállítottunk 80,000 mérőnél többet ki, mellynek fele Olaszországba küldetett. — Odessából—a’ felelet;’s megvásárlotta az orosz alábbvaló repczét drága áron , minthogy Magyarhonban a’ szállítás miatt csak nehezen vagy épen nem vehetett többet. Illy helyzetben van jelenleg a’haza ; a’ külföld repczét kér, de nem talál többé jutányos áron, drágán meg nem vesz, sőt nem vehet, mert öszszeolvadván a’ gyüjtelékek, a’ néhány birtokos felrugtatott árt követel Bánságban , mig fen Győrben és Mosonyban 70,000 mérő repcze fekszik tudakozás nélkül a’ bécsi kereskedők ’s olajgyárosok önkényének kitéve. •— Mi roppant kár ez a’ termesztőre nézve! Bánságban kelet, fen pangás. A’ földmivelő közönséghez szólok, ’s azt állítom örökké, hogy a’ világon semmi sem áll annyira a’ földbirtokosok érdekében , mint a’ fiumei vasút megnyittatása,mert olcsóbb közlekedési eszköz mellett a’ magyar tengerparttal , nemcsak magasb árakat fizetend a’külföld repczeért, hanem folytonos keretet is biztositand , ’s igy a’termesztés gyarapodásával a’gazdagságot is sokszorozandja. Szégyen e’ perczben, a’ mostani körűlmények szerint, a’ külföldnek megvallani, de mi tagadás, hogy a’gazdagnak kikürtölt Magyarországban repcze tengeri szállításra már nem találtatik , ’s utolsó aratástól 80,000 mérőnél több tengerre nem szállitatott! Őszintén szólok honosim ! nem mint speculáló pénzszomjazó kereskedő, hanem mint elfogulatlan hazafi , ki hazája ’s nemzete boldogulását szeretné gyarapodni látni, ’s e’ gyarapodást nem rendelem soha alá holmi kisded forgalmú érdekeknek, ki a’ gyakorlati téren legújabb tapasztalásokat szerez, mellyeket a’ magyar kereskedelmi társaságnál hiteles könyvekben számokkint láthatni, ’s illy adatok több erővel bírnak , mint hoszszu dissertatiók , szép szavak és declaraatiók , — illy adatok , mondom , napfényig világosan bizonyitnak bizonyos nemzeti feszültséget. A’ helyett, hogy kimerithetőleg használnék a’ máskép úgyis ritkán előforduló kereskedési conjuncturát, csak játszáskép veszszük úgy szólván a* dolgot, ’s elszalasztjuk a’ drága pillanatot, melly ritkán tér viszsza. — Tavaly csak 3125 mérő repezét küldhettünk ki a’magyar tengerpartra, mert hiányzott conjunctura. Érinti tovább Szendrey úr, miszerint vadrepeze alföldön bőségben terem. Mi e’ szó „bőség“ értelmezését alkalmasint nagy előszeretettel fogjuk fel hazánk iránt, mert én azt merem állítani, hogy boron , búzán ’s talán gyapjún kívül semmivel sem bővelkedünk, sőt sokszor szükséget szenvedünk. Legyen már a’ velünk született tunyaság , vagy csakugyan nélkülözés az oka , annyi igaz (’s ez e’ világon hallatlan, alig hihető tapasztalás), hogy felszólításunkra, midőn azt nem is határozánk, a vadrepczéből csak egyetlen egy szállítás sem történt. Mit kell egy nemzetről gondolni, melly bőség miatt soványkodik, ’s az eladási alkalmat nem használja , mint a’kit a’vizbefulás fenyeget, ’s a’ nyújtott horgonyt nem ragadja meg. Hol a’ bibe? a’ gondatlanságban , hanyagságban ’s a’ régi schlendriánhozi ragaszkodásban fekszik ; szóval hiányzik a’ practical tapintat, melly nélkül egy nemzethóditó igen , de csendes boldogságot élvezhető nem lehet a’ jelen korszakban. Igaz ugyan , hogy Magyarország a’ világforgalomban eddigelé csekély részt vett, ’s ennek tulajdonítható mezeigazdaságunk fejletlensége is , mert örök igazság marad az, mikép mind a’ földmivelés , mind a’ vauipar csak a’ világkereskekedésbeni mozgás által tökéletesbűlhet boldogságig , nagyságig ,s politikai hatalomig. Már pedig a’ szegedi kereskedő is csak gyógyszerek előállítása végett javaslá a’ fekete mustármag-termesztést, holott e’czikkel roppand üzletet űzhetni Éjszakamerikával ’s Frankhonnal — kimondjuk nyíltan, érdekünk ellenére, kereskedőségünk tájékozása végett. Még kétféle olajmagról teszünk érintést, mellynek termesztését nem fogunk megszűnni, mig tollunkat vezethetjük, a’ magyar földművelő közönség figyelmébe legsürgetőbben ajánlani.E’két mag a’lenmag’smingrum sativum (Leindotter). Ez utolsó kicsi hoszszukás sárga, ’s most figyelemre alig méltatva potom áron adjuk el az olajsajtolóknak, kik e’ körülményből jó hasznot húznak, holott másutt e’ czikk a’ világkereskedés egyik ágát képezi; a’ lenmagvat ismerjük.Mindkét mineműségre roppant rendelvény érkezett kezünkhöz Angliából ’s Hollandiából, de nem teljesíthetjük , mert megnevezésre alig érdemes mennyiséget termesztünk. Földünk alkalmatos a’magvak vetésére, de apáink nem szokták termeszteni, ’s igy tekintetbe sem veszszük, mig Odessa 50 év előtt keveset’s most több millió csetvert küld ki tengeren. Aztán bőségről panaszkodunk! de mi csoda, ha értékcsökkent búzát vetünk a’ drágán eladható olajmagvak helyett! Meg kell vallani, hogy gazdálkodni nem értünk.— Többször közlöttünk végre felszólítást a’ keleti olajmag- tenyésztést (sesasum orientale)meg kisértésre,de siker nélkül,mig a’francziák nemcsak hazájokban, hanem már Afrikában, Mascara, Oschema és Gaznat körül is termesztnek nagy mennyiségben. — Politikai hatalomra, önállóságra ’s boldogságra csak gazdagság vezethet, ’s gazdagságot földmivelőink, istenemre mondom, nem szerezhetnek könnyebben, mintha lehetőleg tetemes mennyiségű olajmagokat termesztenek; rendszeritsék tehát a’ mezei gazdaság ez ágátokszerüleg , ’s vessenek sok repcze, kender, len, miagrum sativum (dotier) mustár ’s keleti olajmagot, ’s megszűnnek a’ bukásróli sok panaszinkkal jajgatásaink a’ vészfenyegető közelszegényülésről, nekünk pedig szállitsanak be minél több vadrepezét vagy valódi fekete mustármagot. Ifj. Szabó Pál, a’magyar kereskedelmi társaság igazgatója. *) Tanulságos ’s leverő egyszersmind erre nézve egy, társaságunkhoz alföldről érkezett levelet közleni, mellyre.igazgató választmányunk igen kedvezően felelt. A’ levél ekkép szól: Január 25. 1845. A’ 14 négyszögű mérföldre terjedő helységünk határának földje sokkal ismeretesb , mintsem hogy bebizonyítanom kellene, mert búzánk jó, repczénk, tengerink, hacsak rendkívüli fatalitás be nem áll, szépen terem, ’s annyira, hogy az általunk eladhatandó termesztvényi quantumnak ára évenként több százezerre rúg; és mégis mind a’ mellett, hogy az áldás bőségében mintegy úszunk, mégis szegények vagyunk; borunk, kenyerünk, szalonnánk van , de a’fillér , ez igen ritka tünemény nálunk. 5S kérdi: miért vagyunk szegények ez áldás közepett is ? Csak azért, mert termesztvényinket eladni nem tudjuk, csak elsikkasztani, elprédálni. E’ vidéken a’zsidók uzsoráskodó szeszélye kínozza a’ földművelőt, mert csak nálok van a’ pénz, ’s azért is ahogy nekik tetszik, úgy szedik termesztvényinket; ’s ha vesztegetni nem akarjuk, úgy egészen meg vagyunk verve az áldással, a’ sok termés nyakunkon , a’ pénz, mellyet a’ földmivelőtől annyi sokfelé kérnek, minden perczben kell, ’s e’ szükségtől hajtatva, sok szegény ember még rimánykodik is a’ zsidónak, csakhogy vigye el nyakáról a’ termesztvényt, és adjon pénzt. Termesztvényink pedig jók, e’ nyáron, melly legközelebb elmúlt, noha apriliói esőnk nem volt, mégis 86 fontot nyomott egy pozsonyi mérő búza. Mi indiametró évenként eladhatunk 40,000 köböl tiszta, szép és tökéletes szemű búzát, repezét — őszit — vagy 2000 köblöt, ’s vagy 800 mázsa luczemnamagot. Illy helyzetben lévén, a’népnek bennem helyzett bizalmánál fogva szerencsém van 1353 egész úrbéri sessiót biró helybeli gazdák nevében ... az iránt egész alázatossággal megkérdezni: „vájjon a’ t ez. magyar kereskedelmi társulat nem volna e kegyes, búza, repcze és luezernamag iránt kereskedési viszonyt kötni velünk olly módon, hogy kizárván minden nyerészkedő alkuszokat, hajhászokat, egyenesen csak az igazgatósággal tennék meg az alkut. Ha az alkudozásból kizárjuk a’ zsidókat, és egyenesen ’s közvetlenül min magunk eljárunk az egészben, úgy mind a’ két fél nyertesebb leend ’stb.)