Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-09 / 20. szám

78 látott fogyasztást nyújthatván mezei gazdáinknak, a’ ple­thora (felhalmozás) kinain szenvedünk ugyannyira , hogy potom áron kénytelenittetünk végre termesztvényinket fe­­csérleni г(4) ; tetemesb nyereséget szerez ez ág a’ termesz­tőnek, nevezetesb gazdagságot pedig a’ hazának, mint a’ bú­zának termesztése’s megveti részben a’ műiparnak első alap­ját is. A’ műipar fejlődésének első főkelléke a’ vas és gépek, ’s ez után mindjárt az olaj soroztatik ; hol olcsó olaj talál—­tatik , ott gyárok keletkezésire úgy számíthatni, mint, hogy kétszer kettő négyet teszen. — Belgium, e’ kis, négy millió lelket boldogító iparos ország őszi’s téli kelléke mellett kö­rülbelül 30,000 last, vagyis 1,200,000 mázsa repczemagvat vásárolt külföldön, ámbár­ben az országban is roppant mennyiség termesztetik ; tehát majd annyit vitt be 1/2 év alatt, mint a’ mennyit Magyarország legszerencsésb eset­ben évenkint előállít; ’s honnét szerezte Belgium e’ tetemes mennyiséget ? mert hazánkból ősztől fogva nem szállítot­tunk 80,000 mérőnél többet ki, mellynek fele Olaszország­ba küldetett. — Odessából—a’ felelet;’s megvásárlotta az orosz alábbvaló repczét drága áron , minthogy Magyarhon­ban a’ szállítás miatt csak nehezen vagy épen nem vehetett többet. Illy helyzetben van jelenleg a’haza ; a’ külföld rep­czét kér, de nem talál többé jutányos áron, drágán meg nem vesz, sőt nem vehet, mert öszszeolvadván a’ gyüjtelékek, a’ néhány birtokos felrugtatott árt követel Bánságban , mig fen Győrben és Mosonyban 70,000 mérő repcze fekszik tu­dakozás nélkül a’ bécsi kereskedők ’s olajgyárosok önkényé­nek kitéve. •— Mi roppant kár ez a’ termesztőre nézve! Bán­ságban kelet, fen pangás. A’ földmivelő közönséghez szó­lok, ’s azt állítom örökké, hogy a’ világon semmi sem áll annyira a’ földbirtokosok érdekében , mint a’ fiumei vasút megnyittatása,mert olcsóbb közlekedési eszköz mellett a’ ma­gyar tengerparttal , nemcsak magasb árakat fizetend a’kül­föld repczeért, hanem folytonos keretet is biztositand , ’s igy a’termesztés gyarapodásával a’gazdagságot is sokszo­­rozandja. Szégyen e’ perczben, a’ mostani körűlmények sze­rint, a’ külföldnek megvallani, de mi tagadás, hogy a’gaz­dagnak kikürtölt Magyarországban repcze tengeri szállí­tásra már nem találtatik , ’s utolsó aratástól 80,000 mérőnél több tengerre nem szállitatott! Őszintén szólok honosim ! nem mint speculáló pénzszomjazó kereskedő, hanem mint elfo­gulatlan hazafi , ki hazája ’s nemzete boldogulását szeretné gyarapodni látni, ’s e’ gyarapodást nem rendelem soha alá holmi kisded forgalmú érdekeknek, ki a’ gyakorlati téren legújabb tapasztalásokat szerez, mellyeket a’ magyar keres­kedelmi társaságnál hiteles könyvekben számokkint láthatni, ’s illy adatok több erővel bírnak , mint hoszszu dissertatiók , szép szavak és declaraatiók , — illy adatok , mondom , nap­fényig világosan bizonyitnak bizonyos nemzeti feszültséget. A’ helyett, hogy kimerithetőleg használnék a’ máskép úgy­is ritkán előforduló kereskedési conjuncturát, csak játszás­kép veszszük úgy szólván a* dolgot, ’s elszalasztjuk a’ drága pillanatot, melly ritkán tér viszsza. — Tavaly csak 3125 mérő repezét küldhettünk ki a’magyar tengerpartra, mert hiányzott conjunctura. Érinti tovább Szendrey úr, mi­szerint vadrepeze alföldön bőségben terem. Mi e’ szó „bő­ség“ értelmezését alkalmasint nagy előszeretettel fogjuk fel hazánk iránt, mert én azt merem állítani, hogy boron , bú­zán ’s talán gyapjún kívül semmivel sem bővelkedünk, sőt sokszor szükséget szenvedünk. Legyen már a’ velünk szü­letett tunyaság , vagy csakugyan nélkülözés az oka , annyi igaz (’s ez e’ világon hallatlan, alig hihető tapasztalás), hogy felszólításunkra, midőn azt nem is határozánk, a­ vadrep­­czéből csak egyetlen egy szállítás sem történt. Mit kell egy nemzetről gondolni, melly bőség miatt soványkodik, ’s az eladási alkalmat nem használja , mint a’kit a’vizbefulás fe­­nyeget, ’s a’ nyújtott horgonyt nem ragadja meg. Hol a’ bibe? a’ gondatlanságban , hanyagságban ’s a’ régi schlen­­driánhozi ragaszkodásban fekszik ; szóval hiányzik a’ practi­cal tapintat, melly nélkül egy nemzethóditó igen , de csendes boldogságot élvezhető nem lehet a’ jelen korszakban. Igaz ugyan , hogy Magyarország a’ világforgalomban eddigelé csekély részt vett, ’s ennek tulajdonítható mezeigazdasá­­gunk fejletlensége is , mert örök igazság marad az, mikép mind a’ földmivelés , mind a’ vauipar csak a’ világkereske­­kedésbeni mozgás által tökéletesbű­lhet boldogságig , nagy­ságig ,­­s politikai hatalomig. Már pedig a’ szegedi keres­kedő is csak gyógyszerek előállítása végett javaslá a’ fekete mustármag-termesztést, holott e’czikkel roppand üzletet űz­hetni Éjszakamerikával ’s Frankhonnal — kimondjuk nyíltan, érdekünk ellenére, kereskedőségünk tájékozása végett. Még kétféle olajmagról teszünk érintést, mellynek ter­mesztését nem fogunk megszűnni, mig tollunkat vezethet­jük, a’ magyar földművelő közönség figyelmébe legsürgetőb­ben ajánlani.E’két mag a’lenmag’smingrum sativum (Leindot­ter). Ez utolsó kicsi hoszszukás sárga, ’s most figyelemre alig méltatva potom áron adjuk el az olajsajtolóknak, kik e’ körül­ményből jó hasznot húznak, holott másutt e’ czikk a’ világ­kereskedés egyik ágát képezi; a’ lenmagvat ismerjük.Mind­két mineműségre roppant rendelvény érkezett kezünkhöz An­­gliából ’s Hollandiából, de nem teljesíthetjük , mert megne­vezésre alig érdemes mennyiséget termesztünk. Földünk al­kalmatos a’magvak vetésére, de apáink nem szokták termesz­teni, ’s igy tekintetbe sem veszszük, mig Odessa 50 év előtt keveset’s most több millió csetvert küld ki tengeren. Aztán bőségről panaszkodunk! de mi csoda, ha értékcsökkent búzát vetünk a’ drágán eladható olajmagvak helyett! Meg kell val­lani, hogy gazdálkodni nem értünk.— Többször közlöttünk végre felszólítást a’ keleti olajmag- tenyésztést (sesasum orientale)meg kisértésre,de siker nélkül,mig a’francziák nem­csak hazájokban, hanem már Afrikában, Mascara, Oschema és Gaznat körül is termesztnek nagy mennyiségben. — Politikai hatalomra, önállóságra ’s boldogságra csak gazdagság ve­zethet, ’s gazdagságot földmivelőink, istenemre mondom, nem szerezhetnek könnyebben, mintha lehetőleg tetemes mennyi­ségű olajmagokat termesztenek; rendszeritsék tehát a’ mezei gazdaság ez ágátokszerüleg , ’s vessenek sok repcze, ken­der, len, miagrum sativum (dotier) mustár ’s keleti olajmagot, ’s megszűnnek a’ bukásróli sok panaszinkkal jajgatásaink a’ vészfenyegető közelszegényü­lésről, nekünk pedig szállitsa­­nak be minél több vadrepezét vagy valódi fekete mustármagot. Ifj. Szabó Pál, a’magyar kereskedelmi társaság igazgatója. *) Tanulságos ’s leverő egyszersmind erre nézve egy, tár­saságunkhoz alföldről érkezett levelet közleni, mellyre­­.igazgató választmányunk igen kedvezően felelt. A’ levél ekkép szól: Január 25. 1845. A’ 14 négyszögű mérföldre terjedő helysé­günk­ határának földje sokkal ismeretesb , mintsem hogy bebizonyí­tanom kellene, mert búzánk jó, repczénk, tengerink, hacsak rendkívüli fatalitás be nem áll, szépen terem, ’s annyira, hogy az általunk eladhatandó termesztvényi quantumnak ára évenként több százezerre rúg; és mégis mind a’ mellett, hogy az áldás bőségé­ben mintegy úszunk, mégis szegények vagyunk; borunk, kenye­rünk, szalonnánk van , de a’fillér , ez igen ritka tünemény nálunk. 5S kérdi: miért vagyunk szegények ez áldás közepett is ? Csak azért, mert termesztvényinket eladni nem tudjuk, csak elsikkasz­tani, elprédálni. E’ vidéken a’zsidók uzsoráskodó szeszélye kínoz­za a’ földművelőt, mert csak nálok van a’ pénz, ’s azért is a­­hogy nekik tetszik, úgy szedik termesztvényinket; ’s ha vesztegetni nem akarjuk, úgy egészen meg vagyunk verve az áldással, a’ sok ter­més nyakunkon , a’ pénz, mellyet a’ földmivelőtől annyi sokfelé kérnek, minden perczben kell, ’s e’ szükségtől hajtatva, sok sze­gény ember még rimánykodik is a’ zsidónak, csakhogy vigye el nyakáról a’ termesztvényt, és adjon pénzt. Termesztvényink pedig jók, e’ nyáron, melly legközelebb elmúlt, noha apriliói esőnk nem volt, mégis 86 fontot nyomott egy pozsonyi mérő búza. Mi in­dia­­metró évenként eladhatunk 40,000 köböl tiszta, szép és tökéle­tes szemű búzát, repezét — őszit — vagy 2000 köblöt, ’s vagy 800 mázsa luczemnamagot. Illy helyzetben lévén, a’népnek bennem hely­­zett bizalmánál fogva szerencsém van 1353 egész úrbéri sessiót biró helybeli gazdák nevében ... az iránt egész alázatossággal megkérdezni: „vájjon a’ t ez. magyar kereskedelmi társulat nem volna e kegyes, búza, repcze és luezernamag iránt kereskedési viszonyt kötni velünk olly módon, hogy kizárván minden nyerész­kedő alkuszokat, hajhászokat, egyenesen csak az igazgatósággal tennék meg az alkut. Ha az alkudozásból kizárjuk a’ zsidókat, és egyenesen ’s közvetlenül min magunk eljárunk az egészben, úgy mind a’ két fél nyertesebb leend ’stb.)

Next