Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-13 / 21. szám
21. szám * Аж® Pest, martius 13-án 1845. Néhány яяол’ véleményezttbadság és türelemről. Durch die Pflicht gegen andere alle Unduldsamkeit, wodurch die Freiheit des Menschen in seinen Überzeugungen beschränkt wird, verbothen ist. Krug. Erénytana 50 §. •— Műveltségi állapotunk’s egyediségünkhöz képest annyira elütvén egymástól fogalmaink ’s ítéleteink következik, miszerint gondolataink kicserélésinél ellenkező vélemények ’s nézetek fejlenek ki. És ez a’ milly természetes, épen olly czélszerű és hasznos. Ugyanis mig egy részről az igazság fölfedezését ’s ismereteink tökélyesbitését eredményezi; más részről, élénkséget ad a’ társaságnak, kedvessé ’s hasznosan mulattatóvá tevén azt—holott ha nem volnának dissonantiák nézeteink közt, egyhangúság’s unalomba sülyedvén, a’ kölcsönös véleményezés mihamar megszakadna ! — Tehát nézet- különbség és vita ! mert ez tartja éber-élénken a’ szellemet, ez csal ki abból az ellenkező vélemények villanyszerű érintkezésire szikrákat, mikben sokszor egy jövendő szendereg. ’S én helyeslem azok tettét, kik látván a’ conversatiók nehézkességét ’s élénktelenségét, azonnal valami paradox állitványt vetnek a’beszéd folyamába vita-almául. Mind e’ mellett bár nézeteink ’s ítéleteink különbsége épen olly természetes mint szükséges , olly kevéssé vagyunk megérve annak eltűrésére. Pet mus hanc veniam , sed damus ne vicissim ? Én tapasztalásom után bátran merem állítani : nem. — Ha nem tudnám, miként exempla sunt odiosa , hordanék elő tényeket a’ gyakorlati életből ’s példákkal igazolnám , miként vannak bizonyos urak, kik mihelyt mások arra, mit ők magas szemölddel és bölcs arczczal előmondanak , föltétlen ámennel nem felelnek : az álbecsészet egész megsértésének indignatiójával rugdalódznak hiúságuk fészkén. Sőt nemcsak, hanem mihelyt véleményeikben vagy csak engedékenység- és udvariasságból is nem osztozunk, de önerejü eszmélkedésünk után szerzett ’s övéikkel ellenkező nézetet nyilványitunk : gyűlölet terére állnak ki ellenünk. És jaj nekünk, ha hatalmokban vagyunk — istenadta jogunk gyakorlásáért bizonyos kegyvesztés árva fejünkön ; legjobb esetben személyeskedés ’s becstelenités csalánival dobáltatunk. Úgy, mint egy franczia anekdotonban olvastam, miként egy különben alacsony sorsból származott püspök szerencsétlen lévén egyszer valami tárgy felett nem egyenlően érteni bizonyos herczeggel, azt északaival midőn támogatná a’ herczeg ellenében, ettől illy badar complimentt kapott. Tanácsos lenne Önnek megemlékezni néha eredetérül „vous ne ferrez pas mai de vous souvenir quelquefois de votre origine.” Mire mellesleg legyen mondva a’ püspöktől elménet- visszatorlást kapott: Én megemlékezem ’s tudom, ha önlenne atyámnak Hia, még mostanig is sertést érzene : „je m’en souviens, et je sais que si vous étiez fils de mon pere, vous garderiez les cochons à l’heure qu’ il est.“ Ki tagadhatná , miszerint illyes rúgások ma is de style vannak? Nekem legalább eszmetársítás útján sok illyen jut eszembe, különösen mit egyszer egy tiszáninneni egyházmegyei gyűlésen bizonyos felügyelőtől hallottam.................. , ez gúnya volt a’ szólásszabadságnak, minek gyakorlásától ugyan már annyira el is szoktak, értem az egyháziakat , miként mindenre, mit a’ világiak rögtönöznek, bölcsen csak hallgatni tudnak. Nevet nem mondok , mert azt hallottam , nem jó az ördögöt falra festeni. Gondolom meg fog érteni, kire a’ leczke tartozik. Urak! ti kik akár a’ magányos társalgás , akár a’ nyilványos élet mezején űzitek a’ véleményi türelmetlenség lágyvelőt tanúsító játékát; kik azonnal feszelegtek, mihelyt valaki akárminő discussiónál ellenkező hitet nyilványit a’ tiéletekkel, kérdelek bennetek ; nem ellenkezik e tettetek a’ logikai viták czéljával ? nem azt akarjátok e másban letapodni, mi legdrágább, t. S benső szellemi életük nyilatkozását? — Ezenfölül, nem a’ legszerénytelenebb bitorok is vagytok ? Ki ültetett titeket a’ csalhatlanság triposzára, mellyről olly büszkén hangoztassátok én mondomtokat, mikhez nekünk közönséges agyagból gyúrt emberfiáknak még kukkanni se lehessen ? Ki magasztalt föl benneteket a’ hibák ’s álvélemények jellegén túl a’ tisztánlátás sinai hegyére ? Hoho! a’ tekintélyek ’s álkegyeletek ideje lejárt. Önök is emberek, ’s ha azok , bennük a’ tökély ’s csalhatlanság eszméjét egy szeszélyes egyházi férfiu kifejezése szerint soha nem fogjuk raegtánczoltathatni, ’s e’ pontban mindenre ráillik a’ gyarló mondat. — Hogy másokat véleményünk lobogója alá szeretünk toborzani, azt értem; de hogyha mások kedvünkért szivükön melengetett győződésüktől el nem állanak, sőt inkább a’ mellett harezra kelnek: ezért őket sértsük, gyanúsítsuk, személyeskedjünk ’stb., azt meg nem foghatom. Az értelmiség nem monopolium, az igazság égi forrásából mindennek szabad meríteni. Igenis a’ gondolkodás közképesség, kiki sáfárkodhatik azzal, vizsgálhatja a’ dolgokat, kémlelheti az igazságot szabadon, mert erre neki épen olly elvitathatlan joga van mit bárki fiának. És ha netalán ezen műtétei után ellenkező eredményre jut mint mi, miért ne nyilványitaná azt? Ám ha botor hiúságunk ’s tiszteletszomjunk nem akar cserben maradni, nyúljunk a’ logika fegyvertárába, elveknek elveket, nézeteknek nézeteket állítsunk szembe kiábrándultan ’s egész humanitással ; — de a’személyeskedésrut manoeuvrejéhez ne nyúljunk.Mert minden okos ember megkívánhatja másoktól, miszerint vele észszerüleg ’s emberségesen bánjanak — tehát állitványit csak okokkal igyekezzenek leküzdeni, nem holmi utczaficzkók szájába való daróczságokkal, millyeket múlt évben egy hírlapi polémiában olvastam, hol a’ vitázó felek még a’ józan észt is megtagadták egymástól. Önkénytelenül eszembe jutottak erre Kantnak ezen szavai: „Spricht man seinem Gegner allen Verstand ab, wie will man ihn denn darüber verständigen , dasz er gehrt habe ’stb. — Emelkedjünk ki azért a’ hiúság ’s álbecsérzés hinarából; ne akarjuk minden áron , hogy mindig csak miénk legyen az igazság, meggondolván , miként másnál is megvan annak kulcsa : azonnal enyészni fog a’ türelmetlenség gondolkodásban, ítéletben, mint illik és kell. Nem veendjük rész néven , ha véleményink ’s itéletinknek mások vakon nem hódolnak, sőt ha tőlük más jobbak által elüttetünk is, inkább örülni fogunk , ha a’ kölcsönös eszme- kicserélés által elvégre az igazságban oldódnak föl a’ vélemények , ’s mi is teheténk annak tisztába hozatalára valamit. Irtam Fehérgyarmaton 1844. decemberben. NagyJózsef e Ilyikt levél. (a’ protestáns egyházi és iskolai lap 184-iki 49dik számára vonatkozó.) Tekintetes szerkesztőség ! A’ protestáns egyházi és iskolai lap múlt 1844diki 49dik számában ,hála és köszönet* czim alatt olly valamit tett közzé Palkovics Antal pataki professor ur, minek némelly része ám legyen jelesen, miként vállalá fel a’ s. pataki főiskola nyűget ellenében fekvő ’s kevéssel ezelőtt juhlegelőül szolgált térnek kertté alá-