Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-13 / 21. szám

ku­tatását, ’s miként emelkedik pár hét alatt szép angol park kicsinyben a’ juhlegelő helyén, ’s miként­­. Matolay Gábor táblabiró úr nem is protestáns , végre miként, mig munkája eredményét leirná , elég legyen tudni most: mikép a’ kert­nek három része leend füvészkert, testgyakorlati és sé­tatér ; ezek mondom ám legyenek , ámbár a’ szép angol park, meg körül a’ kőfal, meg az alig két holdnyi tér, és mégis füvész­ kert, testgyakorlati és sétatér kissé furcsán egyeztethetők, ’s ha valaki a’ hálát és köszönetét olvassa, ’s a’ kertet vagy ismeri, vagy útjában esvén meglátja, még is csak mosolyognia kell, kivált midőn azt is olvassa e’ há­lában , hogy nyomasztó szegénysége miatt a’főiskola tiz év óta sem vala képes azon kis helyecskét kertté alakítani. Bi­zony nyomasztó szegénység, ha igaz ! de ha megtudják az olvasók azt, a’ mit mi szülök tapasztalatból igen is jól tudunk, nevezetesen, hogy azon kertre szokott módon ké­regetés történt, és a’ becsületesen begyűlt adakozás a’fő­iskola tőkepénzei után kin levő , ’s 30 — 40 ezer frtra rúgó kamatok be nem fizettetése’shajtatása miatt,másuvá költetvén, azért volt a’ mostani szép angol park mindeddig juhlegelő, bit akkor inkább várták volna P. A. úrtól, hogy a’ nyo­masztó szegénység helyett nyomasztó rendetlenséget irt volna , vagy talán P. A. úr a’ nyomasztó szegénységet a’ nos patronus et simus ugyancsak infrascriptus urakra ér­tette? mert bizonyára P. A. ur­­­a’ s. pataki főiskola nem sinylendik nyomasztó szegénységben soha, ha a’ patronu­­sok fizetésben nem pedig kölcsönzésben vetélkednek egy­más közt. Ezek azonban mind hagyján ! de bezzeg van azon közleményben egy kitétel, melly az iskolai szék megbiztából íratott. Ezen kitétel a’ nyilványos hála és köszönet kezdő négy sorában van e képen : „mintegy tiz éve múlt, mióta regéczi Breczenheim hg­y magassága az iskolánk előtt fek­vő úgy nevezett ócska temetőt részint füvész-részint mu­lató-kertül kegyesen megajánlani méltóztatott.44 Ez az, a’ mi valósággal nem úgy van, és pedig az egész közlésben ez lévén tulajdonképen eredeti történetadat, még is csak illő és szükséges , hogy ez maga valódi igazságában juttassák a’jövendőség tudomása alá, és hanem úgy juttatott, most még idejében igazittassék meg. Palkovics úr közlése azt mutatja, hogy e’történet azaz a’ főiskola nyugoti kinézése előtt elvezető országút mellett fekvő most már bekerített — hajdan pedig temetőhely megnyerése , és így a’ főiskola birtokaihoz kapcsoltatása hibásan van a’nagytiszteletű is­kolai szék jegyzőkönyvében örökítve , mert ha P. A. ur a’ közlést iskolai szék megbiztából tette , úgy a’jegyzőkönyv­ben hiba van , a’ mennyiben t. i. annak épen azt kell magá­ban foglalnia, a’ minek közlésére P. A. ur megbizatott. — Már pedig illő és szükséges, hogy a’ történet igazán legyen előadva ’s a’ különben is adakozásból gyarapuló főiskola ja­­vainak honnan származásuk körülményesen jegyeztessék ott föl. Ha pedig P. A. ur nem iskolai megbízásból tette ki­emelt közleményét, ’s azon helynek a’ főiskola birtokába jutását a’ történeteket igen élénken tudó régibb oktató urak csakugyan maga valóságában tétették jegyzőkönyvbe, akkor is szükséges a’ felvilágosítás, mert a’ közlemény minden esetre némi bizonytalanságot támaszt. — Nem tartára tehát czéltalanságnak ama közleményre észrevételemet beküldeni a’ Protestáns egyházi és iskolai Lap t. szerkesztőségéhez, mellyben felvilágosítani igyekeztem a’ közönséget a’ felől, hogy a’ s. pataki¥fóiskola előtti tér nem regéczi Breczen­heim Ferdinand­­ herczegsége által ajándékoztatott a’ fő­iskolának , hanem tulajdonképen Patak városa által — vagy legalább , ha már kegyelettel akarunk viseltetni, közösen resignáltatott. A’ történet ugyanis ez . A’ Breczenheim hgi ház előtt a’k. kincstár bírta Patakot a’ kérdéses ócska te­­metőhellyel együtt és még a' kamra idejében tett volt lépé­seket nagy emlékezetü Vay József iskolánk főgondnoka e’ hely megnyerh­etése iránt, léptei nem is maradtak biztatás nélküli’s már kész is volt a kedvező határozat, de az ak­kori szellem sajátsága miatt nem juthata ez kiadatás alá.Majd később azzal biztattatott a’ főiskola , hogy a’s. pataki ura­dalom regéczi Breczenheim e hgségének fogván adatni birtokába , az adománylevélben lesz kikötve ezen hely, de onnan is kimaradt lesz az ! Legközelebbi földesúr regéczi Breczenheim Ferdinand ö­ggségének atyjánál is létettek né­mi lépések a’ kérdéses hely iránt, de siker nélkül, majd a’ most is élő herczeg a’ temető szebb részét egyik uradalmi felügyelőjének ajándékozván és az ott házat építvén remé­nye is elesett az iskolai kormánynak azon hely valahai meg­­nyerhetése iránt. ’S végre 1835dik évben eladván a’ her­­czeg egész Patakot minden territoriális ’s egyéb jogokkal együtt magának a’ városnak, midőn az alku befejeztetett, akkor hozatott újra említésbe a’ már csonka temető, ’s ámbár az alku azzal együtt történt meg, ’s bár azon helyre a’ városnak különös szüksége volt, mégis a’ nélkül, hogy ez a’ kialkudt öszszegből valamit lerótt volna, szívesen ajánlá a’ főiskolának, így lévén a’ dolog, vájjon ki ajándékozta tehát azon helyet a’ főiskolának? ítélje meg a’ közönség. Illy­ forma felvilágosítással küldém én észrevételemet a’ Protestáns Lap szerkesztőségéhez, de mint hitelesen tudom, P. A. ur felírása miatt, kinek a’ hibás közlemény értésé­re adatott, azon lapba föl nem vétetett, sem pedig P. A. úr viszszahuzása nem következett. Pedig hiedelmem sze­rint érdekesb ez a Protestáns Lapban az unalomig és piru­lásig helyt foglaló ,levelezések­ czimü tárczánál , hol azt is tudatják a’ közönséggel néha, miképen szerkesztő- tár­sunk megházasodott ’sa’t. — Kérem tehát a’ tek. szerkesz­tőséget, méltóztassék e’ történet-adatos észrevételemnek becses lapjában helyt engedni ’sat. S. Patakon február 1845. Berki László: A’ két testvér. (Beszély) Navarra azon részében , melly Ebrótól délre ’s nem meszsze a’ navarrai királyságtól, a’ Sierrát átmetsző nagy úttól pedig balra fekszik, egy városka, mellyet geszte­nye- erdőség egészen elföd a’ szem elöl , van elrejtve a’ völgyben. Csaknem közepén e’zöld völgymedenczének régi kőkereszt áll , mellyen ezen szavakat olvashatni: ,Aqui se muris di manó agrada.­ —Spanyolországban szokott felírása a’ kereszteknek olly helyeken , hol gyilkosság jön elkövet­ve. — 183. .ki júniusban volt ’s alig kelt föl a’ nap , mi­dőn egy lovag, a'gesztenyeerdőből kijővén , e’ völgy kö­zepe felé halkan lovagolt. Közel a’ kereszthez leszállt, lo­vát , azt elrejtendő , egy sűrű bokorba beköté ’s egy olaj­fa mögé álla úgy, hogy őt meszszéröl látni nem lehetett, de ő a’ völgy egész felső részin végig nézhetett. Christinai tiszt egyenruháját viselé és vonalmai szépek és szabály­szerűek valának. Arcza, mellyböl szenvedélyes, heves jellem szólt, e’ perczben türelmetlenséget ’s aggodalmat árult el , szemei pedig a’ hegy egyik pontjára meredenek, hol az út egy sziklán kigyózék! A’ tiszt mintegy órane­gyedig állhata ott vizsgálódva , midőn az után fiatal lekny jelent meg, ki széles fekete köpenybe burkolózék. 0 se­besen ment ’s a’maga körül vetett félénk pillantatokból kön­nyen lehete észrevenni , hogy üldöztetés , vagy legalább meglesetéstöl tart. Ő csak pillanatra mutatkozék, azután eltűnt a’ sziklák mögött, nem sokára pedig a’ völgyi rétekre jött, a’ facsoporthoz, hol a’ fiatal férfi rejté el magát, közelitett és kiálta : ,Lajos! Lajos!" A’tiszt nyílt karokkal sietett elibe ’s ö örömkiáltással borult keblére. Oriategui nemes család, melly Estellához közel szép birtokot neveze magáénak , V­d. Ferdinand halálakor két testvérből álla, kik közül az ifjabb, Geronimo , pap, az idősb, Vicente, özvegy ’s egyetlen­jleánynak atyja valt. A’ harmadik testvér, ki néhány év előtt halt meg , két fiút bízott Vicente gyámságára. Ezek közül az ifjabbik csak három évvel volt korosb Elena cousinejánál ’s a’barátság, mit gyermekség óta érzett iránta, lassanként szerelemmé változott. Miután Lajos Elena játszótársa volt, a’ jövendőt

Next