Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-13 / 21. szám
is vele akarta megosztani. Don Vicente nem kárhoztató a’ két fiatal ember egymáshozi viszonyát, sőt midőn unokaöcscse, elhagyván a’ katonaiskolát ’s nála töltvén néhány hónapot, ezeredéhez elment, a’ két szerelmest egymásnak eljegyzé , megígérvén nekik , hogy a’ házasság megtörténendik, mihelyt teljeskorúvá leend a’ fiatal férfi. Az egyetlen személy , kinek ez viszszatetszék, Pepe Oriategui, a’ vőlegény testvére vala, ki szinte szép cousineja kezére vágyott a’ nélkül, hogy legkisebb biztatást találjon. Lajosnál több évvel vala idősb’s nem voltak tulajdonai, melylyek megnyerheték a’ leány hajlamát; komorsága nagyon elütött testvére szives és nyájas lényétől. A’ fiatal vőlegény szabadsága elteltével ezeredéhez viszszatérésre volt kénytelen magát elhatározni. Néhány hét óta volt már ott, midőn VId. Ferdinand halála polgárháborúba dönté Spanyolországot. .Az ország éjszaki része fölzendült ’s a’ lakosok egy része a’ megholt fejdelem testvére mellett nyilatkozott. Lajos levelet kapott nagybátyjaitól, mellyekben terjedelmesen szólának minden jó spanyol kötelességeiről védeni a’vallást ’s jogszerű fejdelmet. Utóbb, midőn tetemessé lön a’ zendület, midőn Navarra és Biscaza lakosai nagy számmal özönlenek a’ hőslelkű Zumalacareguy zászlóihoz, don Vicente és Pepe carlista egyenruhát öltenek ’s amaz meghrá unokaöcscsének , mintegy egyenes parancsul hagyja el ez eredét és csatlakozzék Spanyolország igazi fejdelme vödöreihez. Lajos nagybátyja nézeteiben nem osztozott. Ő azon szabadelvű eszméket fogadá el, mellyek akkoron az iskolákban uralkodónak is irtózott, mint magát kifejező, az apostasiától. Ámbár jól tudta , hogy veszélynek , kedvesét elveszteni, teszi ki magát, ha vonakodik nagybátyja parancsinak engedelmeskedni, mégis önmagával a kemény tusák után bátorsága volt don Vicentenek azt válaszolni, hogy lelkiismerete parancsolja kardját elvei védelmének áldozni. Daczára politikai véleményeik különségének, ha továbbá, reményű, hogy barátságuk nem fog megváltozni 's hogy a’ háború vége a’ viszály minden okát eltávolitandja majd közöttük. E’ levél ’s a’ benne kimondott nézetek legfőbb haragra ingerlék a’ nagybátyákat , kik nyilványiták neki, hogy ha tévelyeiröl azonnal le nem mond, unokaöcsüknek többé nem tekintendik őt, hanem csak mint zendülővel bánandnak vele. Oriategui Vicente értésére adá azonkal,hogy vallása és jogszerű fejdelme ellenét vöűl soha nem fogadandja. E’ súlyos csapás mélyen megtöré a’ fiatal tisztet, de megvigasztalá magát, midőn cousinejától levelet von , mellyben ez mondá , hogy őt nem kárhoztatja’s rendületlen hive maradand. Különben őt is, mint kedvesét, azon remény táplálá , hogy a’ polgárháborúnak nem sokára vége lesz, ’s atyja és jegyese közti kibékülésig találand eszközt, imezt amannak tudta nélkül tudósítani. Hónapok , sőt évek múltak el ’s a’ háború a’ helyett, hogy befejeztetnék , elkeseredésben csak növekvők , midőn Lajos ezrede Navarra határaira rendeltetett. Elena által megtuda a’ fiatal tiszt, hogy a’ kar, mellyhez nagybátyja és testvére tartozik, a’ carlista előőrségnél mintegy két órányira van azon helységtől, hol ő maga fekvők ’s hogy arája atyjánál van. A’ szerelmesek óhajtásuknak egymást látni, ellen nem állhatának,’s azon perezben, mellyben beszélyünk kezdődik , már három hajnalban beszéltek egymással az általunk leirt kis völgyben. De a’ szerencsét, mellyet Lajos érezett, midőn kedvesét karjaiba zárható, más szomorú hit homoritá. Don Vicente nemcsak megtilta Elenának a’kedvesérül gondolást’s nevének említését,hanem kezét Pepe Oriateguinak, ki kapitány jön egy carlista dzsidás ezredben, oda is igére. A’két szerelmes beszélgetése, mint könnyen gondolhatjuk , főleg azon veszély körül forga , mellyben barátjával együttléte közben lebegett a’ fiatal leány, ’s Elena olly remény nélküli, atyja előterjesztései, parancsai ’s fenyegetései által annyira megrémült vala , hogy kedvese könnyen rá birhatandá őt, miszerint a’christinákhoz kövesse, ’s jogot, őt védeni, oltár előtt adjon neki. Lajos azonban vonakodék kitenni őt azon különnemü nélkülözéseknek , mellyek háborúidőben mindenesetre érendék nejét ollyan altisztnek , kinek csekély zsoldján kívül egyebe nincs. Más részről Elena is a’ fiatal tiszttek utolsó beszélgetése óta kénytelen volt lemondani minden reményről, hogy máskép , mint futás által, megszabadulhasson a’ házasságtól , mellyre atyja kényszerítő, ’s néhány szerelmi szó után lesütött szemekkel rögtön mondá jegyesének:,Vallomásomat tán illetlennek találod fiatal leányhoz, de kívüled más reményem nincs , e’ gyűlölt öszszeköttetéstől csak te szabadíthatsz meg. Egész életem szerencséje forog szóban ’s lehetetlen, hogy jövendőnket női habozásnak hozzam áldozatul.* — ,,Elena !“ kiáltotta’ fiatal tiszt, „nem fogod hinni, hogy e’ perczig vártam volna, miszerint kérjelek , hogy nálam keress utalmat az üldözés ellen, mellynek ki vagy tétetve , ha arra erős okaim nem voltak volna. Tudod, hogy e’ boldogtalan háború kezdete óta hadnagyi fizetésemre vagyok szorítva, hogyan mertelek volna hát kérni , hogy osztozzál nyomorú életemben ?** — Szavaira mosoly felelt. — ,Ah, Lajos, te nem ismersz engem, szólt a’ szerelmes leány : én képes vagyok szükség esetén szintolly jó étvágygyal enni a’ ranciából, mint katonáid legszokatlanabbika. Minden , minden inkább , lelkesülten teve hozzá , mint az , a’ mit szenvednem kell.* — A’ szerelmesek abban egyezenek meg , hogy Elena három nap múlva a’ találkozás szokott helyén fog megjelenni, kedvesét christinai földre követendő, ’s hogy Lajos ez idő alatt mindent elkészitend az öszszekelésre. Csak pecsétlé le a’ szövetséget ’s a’ fiatalok elváltak. Mig ők a’ kereszt mellett egymással beszélgetek a’ völgyben , egy venta vagy fogadó főteremében a’ carlistai birtokok legszélső végén két férfi ült az asztalnál. Mindketten hatvanon túl, de még épek ’s izmosak valónak; vonalmaik kemények voltak ’s azon meghajthatlan daczot árulták el, melly a’ navarraiakat főleg megkülönbözteti. Azonkíil felötlő hasonlatosság volt észrevehető a’ kettő közt, melly sokkal szembetűnőbb fogott vala lenni, ha különböző ruhában nem voltak volna. Az egyik t. i. kopott soutanet , a’ másik ellenben carlista önkéntes egyenruhát viselt. A’ szoba tekintete, hol voltak, világosan áruló el az országban uralkodott nyugtalanságot ’s a’ venta szokott vendégei félvad nyerseségét. Ott csaknem valamennyi szék és asztal nem állt már szilárd lábon , ámbár cserfából olly tömör vola , hogy két századdal is daczolhatott volna. Egy szekrény ajtaja egy Herkulesnek vagy többeknek , kik késszúrásokkal átlyuggaták azt, hihetlen erejéről ten bizonyságot. A’ falakon szénnel rajzolt groteszkábrák voltak láthatók ’s az ablakráma, melly e’ perezben fris reggeli lég beszolgálásául nyitva állt, egyetlenegy egész üvegtáblával sem dicsekvék. Mig a’ két vendég csokoládéját szörpölé, a’ felnyílt ajtón egy harmadik személy , férfi lépett be , ki mintegy 30. évet számlálhatott, ’s kinek arczát a’ szeszély komor, zsémbes kifejezésén kívül szépnek lehetett volna mondani. A carlistai láncsás tiszt egyenruháját viselé, a’ két öreg mellett székre veté magát hallgatva beszélgetésüket , mellyet azok belépte miatt félben nem szakítottak. E’ három férfi Vicente , Geronimo ’s Pepe Oriategui valónak. ,Ideje,mondá a’ pap, kiverni fejéből a’makacsságot. Egy leánynak nem szabad atyjáén kívül más óhajtásának lenni, ’s ha neked volnék, azt kívánnám, hogy legott Pépéhez menjen férjhez a’nélkül, hogy Tőre szerelmére hajtanék.*— „Azt teendem is** válaszolt Vicente. „Eddig vártam, mert reménylem, hogy végre is eltökélendi magát önként engedelmeskedni, mi unokaöcsémnek is bizonyosan kedves fogott volna lenni , de minthogy vonakodása mellett marad, tovább nem törődhetünk vele. Különös , hogy folyvást a’ pártosra gondol , kinek nevét nem akarom kimondani, ámbár három év óta nem látta őt. Gyermekek voltak még egymástól elváltukkor ’s csaknem kételkedem: vájjon egymásra ismernének é most.*"*—,,,Nagybá-