Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-16 / 22. szám

84 -ig nem boszankodunk, midőn a’ becsületsértésért néhány márkát fizettet a’ mélyen szenvedőnek; kinek a’ sértő elküldi valamelly esküdt ur által a’ 25. márkácskát, és újra megüzeni neki általa egyszersmind, vagy megírja, hogy ő gazember! ... . ..’s a’ 25. márkát újra lefizeti és igy tovább. . . . (Pedig tudok ám illy esetet.) De ollyasmit is hallottam , hogy a’ legjelesebb tisztviselők egyikét a’ tisztújitási tanácskozványban (conferentia) szántszándékkal (t. i. az egész terv előre kicsinált dolog volt) meggazemberezték (’s bátran , mert a’ megsértett olly egyed, ki család-apa; ’s innen tudták, hogy párbajra (kettős ha г cz ra) egy könnyen nem vetheti fejét; ’s tudták, hogy ez olly egyed, ki egyszersmind igen átlátja, miképen a’ párbaj egyike az igazsági legdurvább’s czélszerűtlenebb criteriumoknak e’ világon, hasonló ama hires absurditáshoz, mit judicium ferri candentis et aquae bullientis nevek alatt ismerünk ! de más részről azt is igen jól tudták , mikint a’ sértett félnek a’ 25. levis ponderis márkára szüksége nincsen ’s kit a’ gravis ponderis márkák sem elégitnek ki, ’s ekként porolni nem fog.) Egy szóval, én csekélységemhez képest azt tartom, miszerint ez érdemben (t. i. in puncto honoris) a’ törvényhozás előtt szabály legyen az, hogy a’miilyen a’ kérdés, ollyan a’felelet. Egész világ megösmérte ’s megösméri ma is , hogy a’ becsület kérdése élet kérdés (avagy kicsoda nem hallotta ama gyakorlati mondást: honor et vita pari passu ambulant : a’ becsület az ember életével együttjár). Már pedig, ha valaki életünk ellen törekszik, az ollyan criminális törvényszék ekbe vonatik egész világon. Miért nem hát az is, ki becsületünk (morális életünk) ellen törekszik ? . . . Tudja csak egyszer a’ gaz rágalmazó, hogy gonosz nyelve őt hűvösbe kerítheti, és hamis rágalmának dija egy komoly criminalis pör lehet, bizonyosan nem, egy pillanatra sem fogja elfeledni ama mondást: „rege lingvam mit a’ hellénektől von a’ római nép, ’s ama hires „Qkoixtv aq'/iu (fogd be a’ szádat) előtte lesz örökre.............. Ha Beccaria ’s más classicus gondolkodók a’ fenyite eljárásnak alapjául vevék a’ szántszándékos gonoszságot , (dolus) ugyan, kérdem, hol süthetni azt ki olly világosan, mint a’ becstelenités esetében ? (mert egyéb esetekben a’ dolus kimutatása egyik a’ legnehezebb feladatoknak.) A’ mi nehéznek látszik e’ részben , egyedül az, hogy sokan itt halálos fenyítéket is képzelnek. Távol legyen. Hiszen , tudjuk , hogy nem minden criminalis pörnek halál a’ vége. Van arra börtön , böjt, közmunkák ’stb. Nézetem jelenleg csak abban nyilványul, miképen a’ becsület kérdése (mint életünké) criminalis lévén , a’ felelet sem lehet különböző. Vagyis, a’ miilyen a’ kérdés ’s a’t. Quod erat demonstrandum. A’ többi a’ törvényhozás dolga. Egyébiránt valami nyoma van ennek a’ szentirásban is: ,,qui dixerit fratri suo raca ! fatue!. .. in gehennam ignis’stb. „(Matth. c. 5. v. 22.) — A’ tárgy komoly , mint életünk .(Ernst ist das Leben) méltó a’ figyelemre biztosítása, mert életünk addig kellőleg nincs biztosítva , mig becsületünket nem látjuk biztosítva. Ungvárott 1845 január 15kén. Zombory Leopold: A két testvér. (Beszély) Carlista táborba viszszatértök után a’ tisztek, kik a’ kiáltozás és füsttől egészen elrekedének , szállásaikon kerestek nyugalmat; a’ katonák pedig, mint igazi spanyol pórok nem is érezve a’ fáradságot, a’ csapszékeket tölték meg, az éj egy részét ivás és tánczczal,ott töltendők,mert hoszszú marsok ’s heves ütközet után igy pihennek a’ spanyol katonák. Pepe Oriategui a’ventába ment, hol don Geronimo ’s don Vicente , kik a’ tartalékseregnél maradtak , épen akkor egy füstölgő pucheróhoz fogtak. Elena, ki, mióta találkozásai Lajossal fölfedeztettek, szorosan őrizteték, szinte a’ szobában , még pedig atyja parancsára , volt; de ő nem eheték, ’s csendesen és szomorúan ült egy ablaknál. Vonalmaiból legnagyobb aggály szólt, ’s meglátván Pépét, kezeit öszszekulcsolá, ’s még jobban ellápult. Ő egész nap a’ legtüzesb ütközetben volt. Ezt kinézése elég világosan bizonyitá; ő vér és porral fedve, jobb karja pedig, mivel könnyű sebet kapott rajta, kendővel vala bekötve. Nem volt lehetséges , hogy testvérét látta, hogy róla tudósítást adhatott, hogy megtudá , Lajos váljon kiszabadulté a’mészárlatból ? Az ellensereg , mint a’ győzők beszélők, egészen megsemmittetett ’s Elenát a’ legkinosb nyugtalanság aggódtatá. Mihelyt felnyitá Pepe az ajtót, a’ szerencsétlen leány elibe sietett ’s mielőtt szólásra erőt talált volna, esengő tekintete eléggé világosan fejező óhajtásait. De unokabátyja szót sem szóla, ’s némasággal, mit Elena irtózott magának megmagyarázni, várt kérdéseire ,Pepe ! —kiálta végtére — az isten szerelméért, könyörülj! Hallal valamit róla ? Láttad et tán ? Könyürbül mondj csak egy szót! Nem érte szerencsétlenség?4 A’ carlista tiszt zsebébe nyúlt, onnan gyűrűt von ki , mellyet sóhajtva adott át a’ leánynak. ,Lajosom gyűrűje !– kiálta ez. „Miként jutott az kezeidbe?4 Pepe nem felelt ’s Elena újra vizsgálá a’ gyűrűt, mellyen vérfoltokat fedezett föl. ,Mi ez?4 kérdő annyira csengő, annyira szivszaggató hangon, hogy atyja és nagybátyja öszszeborzadának székeiben. „Vér44 felelt Pepe ’s hevességén, mintegy megrémülve hátralépett, „vér.44 A’ leány félig elfojtott sikoltást tön ’s eszméletlenül hátrarogyott. Don Vicente hozzá sietett, karjaiba vevő őt és segélyt kiásta. Szobájába vivék őt, hol a’ venta hölgyei minden lehetőt elkövetének, hogy a’halálhoz hasonló ájulásból felocsúdjon. Orvos hivaték. De a’ mesterség sem volt hoszszu ideig képes viszszaidézni az elröpültnek látszott életet. Az ütér nagyobb erőt nyert ugyan, de szemei még zárva maradtak ’s eszméléshez nem jöhete. Az orvos állitá, hogy ez lassanként megjövend, ’s elmúlván a’ tulajdonképeni veszély , Elena egy agg nőnek , ki éjjel mellette volt őrködendő , ápolására bizaték. De az őrnő éjjel elalvék ’s felébredtekor Elena eltűnt. A’ leggondosabb nyomozások tétettek ■s több órányira nyomozók küldettek ki a’ vidékre, a’ szökevényt keresendők. Don Vicente kémet is külde a’ christinai táborba, meggyőződendő : leánya várjon oda futamait és de sükertelen maradt minden. Semmi nyomát nem lehetett fölfedezni, semmi jelét nem vevők,mi jön belőle, és sorsa három napi buzgó fáradozás után is titok vala. A’ venta , hol Oriateguiék laktak , egyike volt a’ carlisták legszélső pontjainak, ’s éjjel a’ venta és christinók közt a’ ház körül egymföldnyi téren sem volt katonaság. A’ két tiszten kívül, kik a’ ventában laktak , mintegy 12. katona volt még benne, úgy vélék , hogy semmi megrohanástól sem kell tartaniok ’s e’ miatt egyetlenegy őr , ki az istállóajtónál álla, az eszély minden kivánatának látszott megfelelni. Elena elszökte után harmadik nap estéjén a’ három Oriategui együtt ült a’ venta nagy teremében. Vicente ’s testvére szemére lobbanták Pépének meggondolatlanságát, mellyel Elenának tudtul adá kedvese halálát, ’s Pepe , ki némileg vádoltaték , hogy ő oka eltűntének, ingerülten fellelt. Heves szóváltásra jött a’ dolog , mire mind hárman komor hallgatásba mélyedtek. A’ külajtón rögtön kopogának, és egy néhány bebocsáttatásért esenge. A’ legközelebb perczben Elena lépett a’ terembe. Ő szokottan volt felöltözve , de fekete basquineja széttépve és bemocskolva; a’ helyett, hogy mantilleját fejére tűzte volna , shawlként vállain viselő azt. Hoszszu fekete haját, melly szabadon özönlött nyakára, semmi fésű sem tartá öszsze. Fejéke koszorú volt vad virágokból ’s egy fekete szalagon , melly nyakát vevő körül, kedvese gyűrűje csüngött; arczai halványok ’s behorpadtak voltak, nyugtalan szemeiben pedig őrültség tüze lángolt. A’három carlista felszökék székéről, a’leányt belépni látván. Szót sem szólának, egy sem volt hallható.