Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-16 / 22. szám

Egy tekintet elegendő volt tudtul adni Oriateguiéknek, hogy előttük őrült van. Don Vicente székére tantorait viszsza , arczát kezeivel elfödé ’s hangosan jajgatott. Elena a’ nél­kül, hogy rokonira legkevésbbé ügyelne, egy öreg székre ült, fejéről levevé a’ virágkoszorút , játszott a’ virágokkal ’s tovább éneklé a’ szomorú dalt, mellyet beléptekor énekle már. Azután elejté a’ koszorút , levevé nyakáról a’ gyűrűt ’s hoszasan ajkaihoz nyoma, csókokkal elborítván azt: — ,Ki vagy ?– kiálta e’ perczben az istálló- ajtónál­­ót. E’ ki­áltásra semmi szózat nem felelt, de Oriateguiék zavart veszt, mint harczé, azután nyögő hangot, végre nehéz esést hal­­lának. Azon perczben alant a’ lépcsőnél nagy zaj támada; lövés történt, mellyet két hangos kiáltás és szitok követett. ,Kapitány !4 kiálta egy szózat, ,a’ negrók—., Tovább mit­­sem hallanak ; a’ felszólaltat kétségkül kardvágás szakitá félbe. ,,El vagyunk árultatva“ monda Pepe az ajtóhoz sietve. Azon perczben, midőn túl akart lépni a’ küszöbön , csaknem legázolák őt két kézben kard ’s pisztolyokkal rohantak a’ szo­bába. ,„A’ ház teli van christinókkal 44 , mondá egyik közü­lök :,,’s ezen oldalról nem menekülhetünk, ha itt az abla­kon ki nem szökhetni.“4 Pepe becsuká ’s két erős závárral bereteszelé az ajtót. Az alatt a’pap, felszakitván az ablakot, az erkélyre lépett. ,Ah , szerzetes ! le­vele !4 egy tuczat hang kiálta ott lent. Két lövés történt ’s Geronimo , ki hátra­­hanyatlék, véresen zuhant a’szobába. ,,Szökni lehetetlen“ szóla don Vicente, ,,életünket lehetőleg drágán adjuk el.“ Mig ezt mondá , az ablakhoz lépett , annak erős tölgy táb­láját behuzá ’s asztalt tolt az ajtóhoz, mellyet nem sokára puskaagyak erősen döngetének. — A’ négy carlista gyor­san megtölté újra pisztolyait. .Oltsátok el a’ gyertyákat !– kiálta Pepe. Egyik a’ katonák közül eloltá a’ gyertyákat. Az ajtó tágított; a’ tornácz , mellyre az vezetett, telve volt fegyveresekkel, kik most a’szobába rohantak. Némel­­lyek fáklyákat hozának, mellyek a’ csatászok ezen össze­nyomott tömegét vöröses fénynyel világiták meg. ,Tüzet 14 kiálta don Vicente, mi alatt az ellenség eltávolításához ké­szült az ajtótöredékeknek , mellyek viszszatartóztaták még azt, ’S négy christino esett el. A’ tornáczról több lövés történt, de a’fáklyák csak egy részét világiták meg a’ te­remnek ’s egy golyó sem talált. Az ostromlottak újra lőttek ’s az elsőhöz hasonló foganattal. A’ megtámadok késedel­­mezni látszanak. ,Bátorság !– kiálta Pepe. ,Segélyünk ér­kezik nem sokára , mert meghallják a’ lődözést.­ Alig mondá ki e’ szavakat, az ablaktáblák máris darabokban repültek szét ’s a’ terem nyomban ellennel telt meg. A’ tusa elkeseredett, de rövid volt. A’ carlisták szuronyok alatt hulltak el.,,Nincs veszteni való időnk“ mondá a’ christinók vezére . ,,ha ké­sünk , bizonyosan körülvétetünk. Menjünk!44 A’ tárogató megrivalt ’s nem sokára 50. guerillero a’ legjobb rendben állt a’ venta előtt. A’ tett zsákmánynyal terhelten szaporán tértek a’ christinai vonalakhoz viszsza. Tiz perez múlva három carlista század vévé körül a’fogadót. Terembe lép­tekor a’parancsnok Oriateguiék, két carlista katona ’s tiz christino holttestét látá meg. Minden bútor öszsze volt tör­ve , kivevén a’ régi széket , mellyen Elena folyvást éne­kelt, virágaival folyvást játszott ’s gyűrűjét koronként csó­kolgató. ,Láttátok Lajosomat?4 kérdő. ,Jónie kell nem sokára. Nézzétek, elküldé gzürűjét, hogy jövetelét adja tudtomra.4 Lajos halála után hol tölté Elena a’ három napot, soha meg nem tudták, de hihető, hogy ezen egész idő alatt a’ szokott talahelyen várta kedvesét. E’vélemény annál valóbb szinü, mivel a’ventát megtámadott christinók a’ harmadik nap estéjén a’ völgyben nem meszsze a’ kereszttől látták a’ leányt. A’ guerillavezér látván , hogy őrült ,’s öszsze nem függő szavaiból kitalálván, hogy carlista családhoz tarto­zik , kalauzul használá , követé őt ’s igy jutott a’ ventá­­hoz. E’ szerint Elena tudtán kívül volt oka kedvese halála megboszulásának. Anyja egyik rokona ápolása alá adalék , de az általunk rajzolt eseményeket csak néhány hónappal élte túl. Őrültsége szelíd vala ; a’ carlisták és christinók vidékein szertejárt ’s ótalmaztaték, mert története isme­retessé Jón ’s közrészvétet ébreszte. De a’ csapás , melly eszétől megfosztá, egészségét is megrendité ’s napról nap­ra gyöngébb Jón. Egy őszi este nem tért a’ szokott órában viszsza ’s az éj elmúlt a’nélkül, hogy ő megjőne. Keresők itt mindazon helyen, mellyeket fölkeresni szokott ’s végre azon kereszt tövében lesék őt meg, hol kedvesét utoljára látta. Olly csendesen fekvék ott, miszerint alvónak hivék ; de hasztalan szól­ták őt, nevét nem hallá ’s midőn kezét érintők, észrevették, hogy az jéghideg vala. Bújának a’ halál vetett véget. Ipolytáji. Gondolatok Aradról. A’ munkátlanságban veszteglők száma közzé tartoz­ván magam is, minthogy a’ czivakodni szerető embereket részemre jóltevőleg öszszevesziteni nem tudám , magá­nyomban a’ világ nagy terjedelmű életfájának számtalan ágazatit tapintgatám ’s próbálgatám : boldogságomat mellyik gyümölcsözendi leginkább, midőn szobám ajtaja nyílik ’s egy nyomot­tul aggott, szenvedésektül elkinzott rongybur­kolta , de Isten képére teremtetett lény fohászkodó be kö­nyörgését élte fentartására nélkülözhetlen alamizsnáért! — Jót tenni ’s feledni enmagamat boldogító érzés vala, ’s isméti magányomban tovább gondolkodni buzdita; de már többé nem boldogságot kutató szeretet önmagamral, hanem a’ teremtést dicsőíteni alkotott azon állatseregrül, melly ész , szív és érzés birtokában minden tud lenni, csak az nem , minek teremtve van—Isten képe—az ész mindenha­tóságával ! Ember — a’ szív fönségével! — ’s állat — az érzés nemességével!—mert ha vannak is méltóságunknak néhány lelkesb nemtőji, a’ milliónyi sereg (pedig mind eszes) még a’ vész-madárnak társa szenvedéseiben fáj­dalommal résztvevőnek szép példáját sem követi; mert hisz a’ részvét nem szóban , nem a’ felbuzdult lélek nemes ösz­tönének perczenetnyi cselekvényében áll, századokra ható, szenvedéseket gyökerestül irtó , boldog örökséget munkáló tettben álló, gyökerestül kell irtani ’a’ gyomot, hogy a’ kert szép fényében ragyoghasson.— Szükkezűségben neveltetvén fel fösvény enmagam az emberi méltóságot fentartani ezélzó gondolatim is szükke­­zűek, petákosak ’s következőkben pontosulnak: Addig is míg a’ jóllét ’s emberiség szent ügyében buzgódó lelkesek munkásságát kívánt siker koronázván a’ természetnek ön­ ápolására adatott, — szép adományától megfosztott nyomorult emberek sorsárul törvény által gon­doskodónak a’ törvényhozó test által a’ hatóságok, kiknek legszebb tisztjük az emberiség védelme’s közbátorság biz­tosítása , ezek érdekéből mondják ki mindenkit lelkiösméret­­ben kötelező határozatképen, hogy az ínséggel küzdő ’s­eb­ök fentartására elégtelen nyomorultak ápolására a) a’ földbirtokosok minden hold földiül évenkint fizessenek egy petákot, b) Minden évdijas hivatalnok fizetésének száz fo­rintjától adózzon évenkint 7 krajczárral. c) Mesterséget és kereskedést űző minden polgár maga és segéd személyzete számától adózzon évenkint egy petákkal. d) Minden ház­zal biró ember évenként fizessen egy petákot. e) Ezekhez járulhat a’ városi családatyák részérül a* hetenkénti kol­dulásnak egy krajezáron megváltása és f.) a’ nagylelkű ajánlatok. — Az illető lelki atyák ’s elöljárók, kiknek ajkaikon a’ lelki nemesség ’s erkölcsiség kulcsa, keblükben az isteni szeretet szép érzelme már hivatásuknál fogva is honos , ezen emberiségi adónak , mint mennyeileg kedves cselek­­vénynek czélszerű­ségéröl világosítsák fel a’ népet , ’s a’ felebaráti szeretetben teremtetett nép évi fáradságos keres­­vényének 7 krajezárját örömmel adózandja felebarátja szen­­vedésinek enyhítésére akkor, midőn lelki örömet épen nem szülő , a’ testi jóllétet pedig még inkább elörő mostani több

Next