Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-23 / 24. szám

94 Szerkeszti: He­lme­cz­t Mihály. — Nyomtatja: Trattner­ K­árolyi, m­i­ utcza 453 eundum ipsas“ Prol. Tit. VI. §. 13.— 2dik köv. jeligével: „Si quis judicum distulerit litigia ultra triginta dies, vapu­letur“ S. Lad. Dec. Hid. art. 24 — 3dik köv. jeligével: „Gyakorlati életből merítve.“ — A’ két első az illető bíráló uraknak kiadatván, a’ szerzőik nevét rejtő jeligés levelek sértetlenül a’ választmány elnökénél letétettek. A’ 32. szám alatti, mint szerzőtől sajátkezűleg irt, ’s neve aláírásával ellátott, nem pályázhatván, alulirtnál (Szervitatér Teleki gróf h­áz 655 szám alatt lsó emelet, viszszavehető. A’ díj ki vagy nem adatása legközelebb közhírül fog adatni. Kelt Pesten, 1845. mart. 20-án. Bodnár Imre s. k. a’ kir. vft.szék gyakornoka mint a’ bíráló választmány tollvivője. Az elátkozott haj. Elbeszélés. (Folyt.) Haytiban a’ gazdag gyarmatosak rabszolgáji közt lá­zadás ütött ki. A’ szegény, fekete teremtvények egy per­­czig azon eszelős gondolatra jöttek, hogy ők is emberi, érző lények hasonlók fejér kínzóikhoz, hogy lehetetlen többé el­tűrniük a’ baromi, sőt roszszabb bánásmódot. Valamellyi­­kök eszelős mámorában szózatot vélt hallani, melly ezt ki­­áltá füleibe : ti nem vagytok csupán rabszolgák, hanem em­berek is ; ti nem vagytok arra teremtve , hogy halálig ki­­noztassatok , hanem hogy éljetek’s boldogak legyetek “— Az eszelős álmodozó elbeszélő álmát társainak, ’s nemso­kára emberérzetük eszméjétől mindnyájan megrészegülé­­nek , ezért akarták lerázni rablánczaikat, ezért az öszsze­­■esküvés a’ gazdag gyarmatos és szép leánya Cordelia éle­te ellen. A’ leánynak mindenek előtt meg kellett halnia. Mert ő kinzá vérig a’ szegény rabszolgákat, ki már gyermek­ségében addig korbácsoló a’ karóhoz köttetett szegény né­ger­ gyermekeket, mig a’ szegény sikoltozó gyermekek vé­re folyamként patakzott alájok’s milly kegyetlen volt gyer­mekéveiben , olly , sőt tán kegyetlenebb­­en fölserdült korá­ban. Senki sem figyelhete nagyobb örömmel a’ szegény áldo­zatok jajveszéklésire; senki sem lehetett halálosb ellensége a’ nyomorult rabszolgáknak , mint épen a’ szép Cordelia, örök , engesztelhetlen gyülölséget esküdött ó ellenök, mert anyja fekete volt, ’s Cordelia bőre barna színében viselő szégyenitö eredetének elátkozott ’s megsiratott tanujelét. A meztiz (színes) volt ’s ezért nem reméllhető valamelly gazdag gyarmatos nejévé válhatni, mert e’ népfaj meg volt vetve; ezért gyűlölte Cordelia a’feketéket, ezért esküvők kiirthatlan boszut ellenök. Ámde a’ rabszolgák öszszeesküvése csakhamar elárul­tatok , a’ főczinkosak elfogattak ’s kinpadra huzattak, hogy a’ többi részvevő neveit is kicsikarják ajkaikról. Cordelia ezen vallatáson jelen volt, utasítást adott a’ bakóknak, újabb kínokat gondolt ki ’s ha a’ szegény rabszolgák kegyeimért esengtek , pokoli tűzben ragyogtak szemei, faárványarczát egy pillanatra gyönge pir futá keresztül, ’s mosolygva intett a’ hóhéroknak, hogy folytassák munkájokat. A’ kispadra ki­­szemeltek közt vala­­ anya is alig 12 éves lyányával.A’gyer­­mek ártatlan volt, mit sem tudott az öszszeesküvésről, de az anya tudott róla, az anya, ki önként nyújtotta tagjait a’ kinszerek alá, ’s kegyeimért esedezék lyánya számára; az anya, ki öszszemarczonglott véres tagokkal csúszott Cor­delia lábaihoz , ’s irgalomért könyörgött egyetlen, ártat­lan gyermeke számára. Ekkor Cordelia szemei ama borzal­mas tűzben világoltak föl, mellyet a’ rabszolgák jól ismer­tek ’s mellytöl annyira féltek, minthogy mindig uj kínok előjele volt az. Intett a’ hóhéroknak, ’s néhány szót súgott nekik , azután kegyetlen nyugalommal szólt a’ szegény a­­nyához : „megfogsz büntettetni gyermekedben!“ ’S a’ gyer­mek megragadtaték, ’s elhurczoltaték reszketve; fölbomlott hajjal követé siránkozó anyja; hoszszu hajtekercsei lefü­gg­­tek hátán vér-­vörösre festődve annak sebeiben, így értek a’ kertbe. Cordelia a’ gyermeket korbácsoltatni parancsoló, ’s mivel a’ szíjak nem hozattak ki, kegyetlen kaczajjal vágta le a’ néger anyának hajfonadékit, ’s a’gyermeket azokkal parancsolta korbácsoltatni. És igy történt , ’s az anyának jelen kelle lennie, midőn egyetlen gyermeke saját hajával korbácsoltaték , mig a’ vér patakokban hullámzott alá , mig a’ gyermek áléivá rogyott öszsze.—Ekkor Cordelia maga emelte föl a’gyermeket, saját kezeivel fonta öszsze a’gyer­mek hajait , fölköté e’ fonadékot egy pinta ágához, ’s föl­húza a’ gyermeket, mig lábai nem érték a’ földet, mig, föl­akasztva tulajdon hajánál fölébredt a’ gyermek ájulásából uj kegyetlen fájdalmakra , hogy újra korbácsoltassék anyjának hajtekercsével. ’S az anya” ott állott zavaros tekintettel, majd eszmélet nélkül keserve miatt, de még nem eléggé el­bódulva , hogy gyermeke kínait meg ne foghassa. Három napig függött a’ gyermek igy fölakasztva tulajdon hajánál,’s minden órában korbácsoltatva anyja hajával , három napig halták az iszony miatt reszkető négerek a’ szerencsétlen áldozat sivalkodásit, három napig térdelt az anya némán, reszketve ’s érezve minden csapást, mit a’ gyermek anyjá­nak hajtekerésével kapott, három napig élvezé Cordelia e’ kínok látását. Ezután meghalt a’gyermek. Leányának vég­­hörgésével az anya föl látszott ébredni tompa kábultságából, hirtelen fölegyenesült,meredeztek szemei,fölvillant bennük a’ harag az őrültség tüze , a’ szenvedély erejével ragadta meg Cordelia karját ’s őrültség hangjával kiáltott fel : „Átok reád, ki gyermekemet saját hajánál fogva fölakasztottad ! átok reád, ki gyermekemet saját anyja hajával halálig korbácsoltatád ! Elkárhozva ’s elátkozva legyen életed, elátkozva egész fa­jod ; valamint most egy hajtekercscsel anyát és gyermeket öltél, úgy legyen fejeden elátkozva minden hajszál gyer­mekeid ’s unokáid fején ! úgy okozza tulajdon hajatok bol­­dogtalanságtokat!“ — Miután igy beszélt, földre omlott, vér­patak hullámzott szájából ’s kevés perez múlva halva volt. — Cordelia mosolyogva vevő a' négernő hajtekercsét ’s nyu­godtan mondó : én nem félek ez átoktól, ’s ennek jeléül parancsolom , hogy a’ megholt gyermek haja is vágassék le. Sürögve teljesítő egyik rabszolgája e* parancsot, ’s Cor­delia , kezében az anya és leánya hajtekercsével szóla : „meg fogom azokat tartani emlékül !“ Ekkor mosolygva tekeré azokat nyaka körül ’s elszökdelt. Azonban ez esemény csak nagyobbitá a’ feketék bőszültségét, elkeseredésük nem lön csilapitva e’ borzasztó büntetés által, ’s ha Cordelia köztük megjelent, ha az övéről lefüggő két hajtekercset észrevet­ték , akkor vad harag tüzével teltek el szemeik, ’s boszugon­­dolatok éledtek lelkűkben. Cordeliának atyja életéért rette­gett , eladta ültetvényeit, ’s viszszatért szülőföldére Ang­liába. A’ két hajtekercset azonban magával vivé Cordelia , mint határtalan uralkodása ’s hatalmának emlékét. (Folyt.­k.) T á r e z a. # # Egy hamburgi hajómester nem rég meghí­vást tön közre egy föld körül teendő sétahajózásra, melly czélra saját gyárában egy hajót készített. Romanczof gr. vállalatán kívül ez volna első hajózás , melly a’ földteke körül magán­ költségen történt. Ha 20—30 év előtt egy illy merényt vakmerőnek, sőt veszélyesnek is lehetett mondani, most a’ hajózástanban szerzett bő ismeretek ’s korszerű javí­tások ezt nemcsak könnyűvé , sőt mulatságossá is tevék. Az említett vállalkozó legalább 30—40 személyt re­mélt úti társakul, az utazási költség egyegy személytől 1800 porosz tallér. # # A’ müncheni legutolsó álarczosbálban egy fiatal szép leánykákból álló katona- ezred jelent meg dob­pörgés közt illy feliratú zászlókkal:,Harisnya- ezred.‘Mint a’csapat végig húzódott a’ teremen , mindig jobban szapo­rodott , mivel a’ férfisereg egészen zászlója alá esküdött.

Next