Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-04-20 / 32. szám

32­. szám Pest, april 20-án 1845. Soelaliemae de Com­munimium. (Tudományos és gyakorlati szempontból tekintve. Folytatás) Tagadhatlanul bebizonyult tapasztalati igazság, miként az élet czáfolólag áll boszut azok búvárkodásain vagy el­mélkedésein , kik magokat az élet és tudományos mozgal­maktól egészen elkülönzik. Fourier mit sem tudott száza­dunk philosophiai haladásáról, ’s a’ statusélet történettani fölfogása nála tökéletesen hi­ányzott. így történt, hogy phi­­lanthropicus fürkészetei folytán elvégre azon meggyőző­­désre jutott, mintha vágyaink ’s ösztöneink individuális kie­légítést követelnének, ’s mintha a’ vágyak illy mértékbeni kielégittetése tenné az ember boldogságát. A’ nélkül hogy a’ közgazdálkodási tanok rég kifejtett vagy épen fejlésben levő elveit vizsgálóra venné , azt állitá, hogy a’ bennünk rej­lő munkássági ösztön szenvedély, ’s a’ munka iránti szenve­dély öszhangzatos kielégítésére épité associatioi tanár. Nem szándékunk őt végig kisérni azon utakon , mellyeken keresz­tül okszerű és helyes vagy csalékony és álfogalmaktól ve­zéreltetve , associatioi rendszere fölállításához eljutott; elég legyen itt annyit megjegyeznünk, miszerint ő az önfentar­­tás czélja helyett egyszerű röviden vágyat vagy szenvedélyt teszen a’ társaslét alapjául; ez által a’ gazdálkodási tanok­ból kiküszöböltetnék az önhaszon fogalma , ’s az ösztönök e­­gyesitése vagy associatiója, azaz a’ munkásoknak egy nagy czélra lett öszszeköttetése ’s öszhangzatos együttmunkálása által fogna a’ szükségérzet kielégittetni, melly állapot ál­tala harmóniának neveztetik. Véleménye következő nézetből származik: az emberek benső ösztönnél fogva vonzatnak bizonyos foglalkodás felé , ha a’ munkássági erők öszsze­­társitása ezen vonzó ösztön értelmében eszközöltetnék, örö­mest engedné kiki erejét hasznos és szükséges munkákban részvétre szorittatni; a’ mostani munka-rendszer valóságos kin ’s büntetés , mert nem a’ szenvedélyek kielégítésére tehát nem is a’ boldogság elérésire van irányozva. Boldogságróli theoriásiban mindenek előtt félreismeré azon hatást, mellyet az önhaszon az egyetemes gazdálkodás körében kifejt; ugyanis a’ haszonvágy önmagát semmíti meg közhasználatú készitvényinknél. Alig van természetesb va­lami , mint hogy a’ csizmadia nem valamelly benső teremtés­re késztő ösztönből varr csizmát, hanem azon remény fejében hogy munkája’s a’ befektetett tőkepénz értékaránylag térít­tessenek meg ; tehát nem a’ csizmában rejlő czélnál fogva , hanem önfentartási vágytól ösztönöztetve munkálkodik. Mi­dőn azonban­­ kényszerítve van— maga iránti gondoskodás által munka-készitvényeinek pénz vagy egyéb értékein be­cserélésére , — eszközül szolgál más szükségének kielégí­tésére , ’s igy leszen egyesek önhaszna azon titkos rugó, melly kitkit a’ közszükségek enyhitésébeni részvétre ösz­tönöz. Tehát tulajdonképen a’ következő mondatot kellene fölállitni: minden munkást a’maga­ föntartása iránti gondos­kodás serkent arra, hogy mások szükségeinek kielégítéséhez járuljon. így van ez bármi gazdasági érték—kiállításnál is; valamint megfordítva áll a’ dolog a’szabad mesterségek (mű­vészetek) ’s tudományok termékeit illetőleg; ezen foglal­­kodások önmagokért, tehát benső értéknél fogva vállaltatnak el, ’s azért külsőleg — gazdasági elvek szerint értékük meg sem állapítható. Árok nem vásári kirakás és vevők tudako­zásai szerint, sőt nem is rájuk fordított költséghez képest szokott meghatároztatni. Ha Rafaelnek csupán napibér fi­zettetnék, ’s azon tőke téríttetnék viszsza , mellybe Sistinai Madonnája kiállítása került; vagy ha Kaulbach és Corneli­­usnak napszámon ’s azon költségeken kívül, miket vászon , festék, ecset ’s egyéb szükségesek beszerzésére tőnek — semmi más nem adatnék, maholnap igen csekély számmal len­nének a’ valódi művészek. Látható ennélfogva, miszerint vannak tárgyak,amellyek pénzérték tekintetében megbecsül­­hetlenek, ’s mellyek keretét bizonyos árhoz kötni nem lehet. Fourier egyik főbb hibájához tartozik , miszerint eszmezavar következtében az ipart egy fokra kívánja emelni a’ szellemibb természetű tudományok ’s művészetekkel; még nagyobb hi­ba , hogy e’ ezélt szenvedélyek vas önkénye alá helyzett ész­munka- és tőkepénz associatiója által véli elérhetni. Ez okból már előre föl kelle tennie , hogy az ipar benső vonzerővel bir, hogy az emberek szenvedéllyel viseltetnek a’ gazdasági munka iránt, ’s hogy a’ pusztán iparszaki fog­lalkodás ép úgy magában hordja a’ kielégítés magvát,mint a’ fönsőbb művészeti. Fourier tehát associatioját gyakorla­tilag nem alkalmazhatá, ’s azért álfogalmakra alapítja. A­­zon munkájában , mellynek czime : ,,Traité de l’association domesticque agricole“­­— állítja többi közt, hogy minden em­ber érez magában valami vonzódást bizonyos munka iránt; a’ munkások egyesítésénél tehát csak arra kell ügyelni, mennyi vonzerő rejlik ez vagy amaz iparágban ; p. o. tudvalevő do­log , hogy a’ szilvafa kevésbbé vonz , mint a’ körtefa, azért kevesebb szilva mint körtefát kell ültetni. Kimondott elvé­hez képest azért kellene több körtefát ültetni, mivel a’ kör­tefa-ültetésre több kedvelő találkozik mint szilvafa-ültetésre, a’mit azonban, úgy hiszszük, nem könnyű volna bebizo­nyítani. Azon nehézség által, melly a’tervezett associatio alap- és forgalmi tőkéje beszerzése körül mutatkozik —koránsem hagyja magát gátoltatni, hanem egyenesen áttér eszméji al­kalmazására. Ez alkalmazás alapja azon tételen nyugszik, miszerint a’ munka nagy és czélszerü fülosztatás ’s ösz­­szekapcsoltatás által a’ készitvények mennyisége ’s értéke szerfölött nagyobbodik. Ez állítás tökéletes igaz , azonban nem tőle származik , valamint minden egyéb, mi munkáiban jó , nem az ő sajátja, ’s mind az, mi ut ’s az övé , nem hasz­nálható. A’ gazdálkodás gyakorlati terén ugyanis legrégibb idők óta ismeretesek a’ munka és tőkék associatiójának fő­szabályai; látható ez minden nagyobb gyárban, sőt minden egyes műhelyben is. Vannak például kartongyárak, hol szö­vet , festés , színnyomás,tehát a’ tőkék ’s munka külön fajai legszorosb kapcsolatban vannak egymással; a’ nürnbergi ir­­óngyárban először a’ fa fű­részmalomba kerül, majd egy er­re rendelt munkás által keskeny vályúk véselnek a’fűrészelt lemez fölszinére ; mások az égett ón vegytani készítésével foglalkoznak; mások az ónszálakat mintákba­­helyzik, a’ kié­gett rudveszszéket a’ kész vágányokba veregetik, ismét má­sok a’lemezeket széttördelik ,’s gömbölyűre esztergályoz­­zák. A’ vasút-vállal­atok legfényesb példáit mutatják a’ tőkék, munkások , építészek ’s igazgatók egyesítésének ; sőt maga valamelly nemzet egyetemes gazdálkodása sem egyéb mint a’ tőkék’s munkaképes erők természetszerű egyesítése; vég­re pedig az egész világ associatiója közvetlen kapcsolatban állnak egymással a’ világkereskedés által. A’ téli hónapok jéghideg napjaiban , az éjszaki széles­ség 68°—69° alatt Norvégia partjain Lofoda szigetsor kö­zelében, hol örökös jégburok által fogna takartatni a’ tenger külszíne, ha a’ legirtózatosb hullámzás nem gátolná a’viz­­részek jéggé keményülését—évenként olly számmal gyűl­nek öszsze a’ hajók , hogy Norvégia nagyobb népességű he­lyeivel mérkőzhető úszó-várost képeznek ; e’ város alkatré­szei kereskedő hajók, halászbárkák ’s a’ partlakók fakunyhó­­ji. A’ távol éjszak e’ zord vidékén égre nyúló jegesek (Glet­scher) ’s kopár szirtek közepett nem kevésb mint 2916 ha­lászbárka ’s 124 kereskedőhajó, öszszesen 15,324 halászszal terhelve települt meg 1827 ben, melly év adatai középszámi­­tásra legalkalmasabbak. Norvégiának Finnmark, Nordland, Drontheim , ’s Bergen tartományiból a’ merész normannokat a’ hering és tőkehalak rajzása csalogatja ide; ugyanis érintett

Next