Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-11 / 73. szám
73. szám Pest, sept, ilkén 1845. Nemzeti színház Midőn e’ lapok ez évi 67ik számában színészetünk ügyében fölszólaltunk , előre tudtuk , hogy soraink nem fognak válasz nélkül maradni, mert olly érdekhez nyúltunk,melly mellett színházunk néhány előbbkelő tagja állhatatos harczolásra szánta magát; erősen elhatároztuk azonban egyszersmind , hogy nyugalmunkból semmiesetre nem hagyandjuk magunkat kizavartatni, hanem mindig csak az ügynek fogunk szemei közé tekinteni. A’várt válasz a’ Honderűik számában , a’ korábbi,Kerepesi Barnabás- aláírással csakugyan megjelent,’s e’ szerint várakozásunk azon részében csalatkoztunk, melly szerint, ismerve K. B. ur lovagiasságát, azt véltük hihetni, hogy ő is nyilt sisakkal lépend sorompóba, miután mi nem kívántunk álnevüség köpenye alá rejtőzni; azonban legyen tetszése szerint, mi igy is örömest folytatjuk a’vitát, amellynek nem diadal, vagy veszteség , hanem csupán a’ közönség felvilágositása , ’s használás az ügynek lehet végczélja. — Először is a’ Honderű t.szerkesztőjének megnyugtatására nyilványítjuk, mikép K. B. ur valódi nevét nem segédeitől tudtuk meg, csodálkozásunkat fejezvén ki egyszersmind, hogy segédeit illyesmire csak pillanatig is képeseknek tarthatta. Vannak írók , kik titkaikat nem bírják megőrzeni, hanem néhány jó barát előtt őszintén nyilatkoznak irodalmi működéseikről, é s ezek ismét beszélnek jó barátaik előtt illy tárgyakról, és mi,hihetőleg, illy után jutottunk ezen különben semmi nevezetességgel nem biró titok birtokába ; birtokában mindazáltal csakugyan vagyunk , ’s ha ügyének, mellyet védelmez, tökéletes igazságában lesznék K. B. ur, úgy bizonyosan megnevezte volna magát, miután tudhatja, hogy mi azt minden pillanatban tehetnék, ha mindent, mi legparányibb nyomát viseli magán a’kényszeritésnek, határzottan neragyűlölnénk. Azt érinteni azonban szükségesnek véltük mégis , hogy K. B. úr nemzeti színházunknak tagja , még pedig olly tagja,ki az általunk rászalt igazgatóságban nem csekély részt vesz, mert sokat világosíthat az föl, midőn a’ közönség tudja , hogy ,pro domo suak beszél az , ki valamelly megtámadott ügyet védelmezni iparkodik. Illy helyzetben tehát a’ ,ki és ,mi?‘ közt elvitázhatlan szoros kapcsolat létezik, mellyet szemetét eltéveszteni nem szabad. ,,Polioziai fürkészkedés lovagias nemére“ tehát épen nem szorultunk, és szerettük volna, a’ Honderű t.szerkesztőjének saját érdekében , ha illy sértő gyanúsítást nem használandott ellenünk; mellyre egyébiránt ezen rövid megemlítésen kívül egyéb válaszunk nem lehet, minthogy a’most divatozó polémiai hang utánzását minden tekintetben kárhozatosnak tartjuk. — K. B. ur .,Magányérdekek mozgalmai színházunk irányában/4 — czíra alatt válaszol felszólalásunkra , érhet e illy vád minket, azt kideríteni kötelességünk, ’s a’ közönség bírói tiszte leend megítélni: vájjon e’ vád nem inkább azon színész urat illeti é, ki most egyik tagja az igazgatásnak, ’s azért a’ mostani viszonyokat föntartani iparkodik? K. B. úr mondja, hogy e bűnök és közkihágások ellen izgatott, ’s én felszólalásom által bebizonyitám , mikép a’ leczke engem illetett,mert a’ példaszó szerint, a’ „szűrt én is magamra vettem!“Ez alig érdemel ezáfolatot, mert minden elfogulatlan ember tudni fogja,hogy az,ki bűnt érez magában,bizonyosan nem lépend föl saját neve alatt.Föllépésem oka imez: 1929 vagy 1830 óta , midőn t. i. az első magyar vándor színész társaságot az akkori Beleznay kertben láttuk , e’ mai napig alig lehete 20—30 magyar játékszíni előadás Budapesten, mellyen jelen nem voltunk, ’s nemcsak henye mulatságból hanem forró részvétből, mellyet azon meggyőződés szült bennünk, hogy olly fiatal és emelkedő nemzetnél, mint a’magyar, a’ színház üdvös és csodás hatást gyakorolhat kifejlődési tekintetben, ha czélszerüleg kezeltetik. E’ meggyőződés, párosulva talán természettől nyert hajlamunkkal is , azon pillanattól fogva csaknem kizáró tanulványunkká téve a’ játékszíni ügy irodalmi és művészeti oldalát, ’s annak mozgalmait nemcsak itt, hanem külföldön is mindig legfeszültebb figyelemmel kisértük. E’ közben az ország keblére emelé a’játékszíni ügyet, még a’ népnevelésnek is elibe tevén azt! ’S nem tanúsítja , ez maga is eléggé, hogy a’ játékszíni ügy nem gyermekjáték, hanem olly magasztos emeltyű a’ nemzeties haladás ösvényén , mellyet ápolni és viszszaélések mételyétől megóni mindenkinek legszentebb kötelessége, ki magában erre némi kis tehetséget érez. ’S hogy mi ezt éreztük, elbizottság nélkül mondhatjuk, mert tizenöt évi folytonos tanulvány és figyelés a’ parlagabb tehetségű elmét is képessé teszi néhány alapos észrevétel elmondására, mellyek csalhatlanságot soha nem igényelhetnek ugyan , de minden gúnyos gyanúsítástól ment komoly megczáfoltatást méltán követelhetnek. Ez adá tehát kezünkbe a’ tollat, ’s nem a’ szűrnek magunkra vétele, melly daróczos öltönyt különben is sem anyagi, sem szellemi értelemben használni nem szoktuk. És illy vádat épen akkor intéz ellenünk K. B. ur, midőn azon ügyet ótalmazza, mellynek ő egyik kezelője. A’ fegyverek e’ nemét csak saját kárára használja, mert ez bizonyosan csak őt fogja sebesíteni a’ megvesztegethetlen ’s el nem fogott közvélemény előtt. De K. B. ur még tovább megy, mondván, mikép mi, „mint sajtókezelők ’s drámaírók némelly társaink érdekében szólunk, ’s okaink csak saját zsebünkből származhatnak , mivel beszélik, hogy uj színmű van zsebünkben , mellyel fölléphetésre csak alkalmat várunk!“ K. B. úr ezzel sokat akar bizonyítani , és épen azért semmit nem bizonyít, mert a’ magyar szerkesztőket és drámaírókat általányosan gyanúsítja, kiket illy önérdekből származó megtámadás legfölebb csak mosolyra gerjeszthet. Ugyan mi személyes érdekök lehetne a’ szerkesztőknek és drámaíróknak abban , hogy az igazgatóság változzék ? A’ sajtókezelők bizonyosan nem akarnak igazgatókká lenni, a’ drámaírók pedig előadatva és jutalmaztatva látják elvzeműveiket, ’s a’ vásári procentekben megegyezni nem tartoznak , ugyan mi okuk lehetne tehát személyes torzsalkodásra ? Elhiheti K. B. ur társaival együtt, hogy ezen viaskodásukkal csak szélmalomharczot küzdenek. A’ mi pedig saját személyünket illeti, ugyan minő önérdeket hajhászhatnánk mi ? Megmondottuk már, hogy a’ színháznál semmiféle hivatalt nem vállalhatunk, arról pedig bizonyossá tesszük K. B. urat,hogy a’„szabadjegyes nénikék földszint fölvonások közt historizálván,“ igen rútul rászedték őt, ha azt mondák neki, hogy uj színmű van zsebünkben, mit mi leginkább a’ nemzeti színház érdekében sajnálunk, mert ha második Tisztujitás , vagy más efféle silányság kattogna készen zsebünkben, úgy színházunk pénztára ismét legalább húszezer forintot reménylhetne, melly összegecskét igen jó lenne majd „tőkésíteni.44 Azt pedig talán csak K. B. úr sem hiszi, ámbár különben eleget látszik hinni, miben mások alkalmasint erősen kételkednének , hogy illyetén új színművünk , ha volna , nem bírna színpadra jutni az ő és társainak haragja miatt, ha különben a’ választvány által előadatásra méltónak ítéltetnék ? Legyen szíves K. B. úr kiadó könyvárusunkat meglátogatni, kinek nevét munkáinkon olvashatja, ki meg fogja neki, jelen meghatalmazásunknál fogyást, szerződéseinket mutatni, mikből átlátandja : 1) hogy három évig senkinek nem írhatunk kívüle, 2) hogy annyi munkára vagyunk lekötve, miszerint drámaírásra időnk sem maradhat, 3) hogy tőle olly rendes havidíjt hozunk, miszerint „zsebünk44 olly igen jó állapotban van, hogy ennek érdeke egyetlen pillanatig sem háborgathatja el-