Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-01-04 / 1. szám
első szám Pest január 4-én 1846. 1 m N népnevelési vázlat. A’ népnevelés egyike teendőink legszebb ágainak, ne vitatkozzunk soha a’ felett, miveljüké ki előbb a’jóval nem foglalkozó lelket, vagy biztosítsunk számára élelmi módokat. Az eldurvult nép természet szerint mohón kap a’ még nem élvezett jón, legyen az bármi modorban alakítva, lelke önként megkülönbözteti a’ jót a rosztól. Egész nemzet sorsára czéloz e’ váz-at,nem egyes néposztályéra, mert nemcsak a’választottak, mintegy színei az országnak, alkotják a’ nemzetet, hanem a’ népség, mint egy ember közvélemény nem lehet, hanem egy egész néptömeg, hol ármány nélkül a’ tiszta meggyőződés kiált. Nincs nemzet e’ föld kerekségén, hol az aristokratia kezet fogva a’ műveit néposztállyal tehetné valódilag ’s képviselhetné a’ nemzetet—nem orsz.gyülésenn népképviseletet értve,— hanem szigorúan e’szóhoz „nemzet“ ragaszkodva, szándékáé’ vázlatnak megmutatni, hogy a’haza keblén létező minden ember ’s polgártársat öszszevéve képzelhetni csak egy egész nemzetnek. — Ha mi magyarok tizenkét milliót sorozunk országunk lakossága rovatába, mutassuk meg, hogy e’ sorozatba nem állatokat, mellyek eszközként használtatva ’s csak azért, mert külsőkép hasonlók hozzánk nevezzük embereknek, velők lakosságunk számát szaporitandólag— jegyzénk föl; hanem mutassuk meg hogy a’ lélek, melly működik e’ milliók keblében emberileg használva erejét, értelmiség akaratával foglalkozva —habár korlátok közzé szorittatva is, — kénye szerint cselekszik. Csak így lehet egy nemzet erős, csakigy a’ nép megelégülve ’s a’földes ur nyugodt lélekkel; ha tehát e’népet boldogítani akarjuk, ne kérdjük: mihez fogjunk—a’mi üdvöst képesint tálalunk ebbe, nem félhetünk,hogy a’ jól nem lakott embertömeg megcsömörlik,— nyugalommal fogja ő kiszemelni a’ könnyen megemészthetőt, és jót, mindaddig, mig megszokva e’szemelést, az egészet fölemésztendő Ez életből van merítve. Millió ember nem úgy gondolkodik mint egy magányos, azért ne féljünk, ha józanul mivel sénki a’ népet fölnyitjuk hoszszas álmából szemeit, feltámad ellenünk, kik eddig sorsukat képviselve, nem adók meg számukra még a’ kívántatokat; ne higyük azt, a’lélek ha kisimul durvaságából, nyájas, jóakaró és szelíd leszen, mint azon ács gyaluja alól kikerült deszka, melly ez előtt karczoló szálkákkal lepve vala, sima’s ártalmatlanná válik. Ingenuas didicisse fideliter artes emollit mores nec sinit esse feros. — Hanem mint már említve volt,ha eledelt tálalunk számukra, adjuk meg szükséges kellékeit, mert ha ezt nem teszszük, folyvást panasz és elégületlenség fog ülni a’ nép ajkain. — Nem kívánom én, hogy idő tűzessék ki, mellyben e’ nemzetnek valóban nemzetnek kell lennie, nem mondom jelenben azt, hogy egy nyelv tanittassék ’s e’ nyelvtanulásra kényszerittessék annyi millió; hanem szándékom az, hogy tanulja ismerni és szeretni embertársát ’s a’ földet, melly léte föntartására tápot nyújt; tanulja ismerni az életet, mint kútforrást, mellyből jövendőjére üdvös’s elérhető terveket készíthet; tanulja az élelmesség eszközeit megkülönböztetni tudni a’ siker nélküli butaság aljasságitól; ’s végre hogy értelmiségénél fogvást befolyva a’ hasznos ügyekbe, egységet formálhasson, — akkor leend a’ czél elérve, ’s az igy egyesült nemzet úgy fog tekintethetni, mint egy számtalan vékony szálacskából öszszefont kötél, melly hatalmas és erős leszen. Vegyünk föl egy nagy képcsarnokot, hol a’ művek egy ember ízlése szerint rendeztetvék el, ha ezren fogják nézni, szintannyi hiba leend majd a’fej’de symmetria ritka vagy halmozott öszszetételében, ’s ha már e’ sok néző ízlésének figyelembe vétele után újólag rendeztetnek el a’ művek, az emberi gyöngeségnél fogva ésrevehetőbb megelégülés fog hangzani a’ részvevposr /• A kiről,ez gyógyithatlan kórság kivált némelly nemzetbelieknél. — Ha olly ember találkoznék, ki számtalanok akaratával megegyezőleg tehetne— vagy ha épen nem is igy, legalább uralkodó hatalmánál fogvást akaratával megbarátkoztathatná az ellenkező véleményüeket, ekkor könnyen érhetnénk ezért, de illy embert csak egyet ismerünk, — legalább is ösmerénk’s példálózhatunk: „meghalt ő ’s oda az igazság.“—Mit azonban egy ember határtalan hatalmú parancsával létesíthet, ugyanazt bizonyosan létesítheti olly egyesület is, mellynek egység ’s béke lobog szent zászlóján. Illy egyesületeknek alakulni kell, ha egy nemzetet, mellynek jövendője van, süllyedni nem engedünk. De vájjon mikép munkálkodnának sikerrel illy országszerte létesült egyesületek. Mindennek alappal kell bírni, ’s minél hatalmasb ez alap, annál biztosabb lehet fenállása. A’ kertész jó földbe ülteti virágit, az építész mélyre fekteti a’ fölépítendő torony székpontját, igy egy társaság is ha munkálkodni akar a’ nép ügyében, állítson pénzalapot biztos tervéhez, mellyre reményit bátran építheti—ész,erő és szilárd akarat, fő kellékei illy egyesületnek, ezt ne feledjük. Üljön öszsze, tanácskozzék, hordja szivén társa sorsát’s működjék csüggedetlenül. Fő feladata leend illy egyesületnek szorgosan megvizsgálni kerülete fekvését, ’s lakosinak jellemzetét ehez illesztendvén majd a’gyógyszert. Magyar,német, oláh, orosz vagy bármilly nyelvű legyen is e’ nép, az mind egy; mert mint egyetlen imádságát tanulá meg nyelvén, miért ne tanulhatna ugyanazon meg más üdvös dolgokat is? továbbá képeztessenek tanítók, de nem gyermekek, hanem fölserdültek, sőt aggok, mint nők számára egyformán,’s ha ez lehetlenségek közé nem tartoznék, a’ már most létező, vagy ezután létezendő néptanítóknak anyagi hasznuk szaporításával, bízassék lelkiösmeretükre, nemcsak a’ gyermek, hanem az atya és anya tanítása egyszersmind. És hogy tanításuk ne legyen ollyan, minőhöz tapasztalt érett ész kivántassék, hanem életbe vágó, és természetes, például: szántás, vetés’s aratáshoz tartozó eszközök megismertetése ’s legrendesb időben használata, a’ földnek mi módom javítása, továbbá a’ széna legczélszerűbbeni elkészítése, a’ selyemtenyésztés hasznai ’sa’t ’sa’t, szóval minden, mellyek egy élelmes gazda hasznára válhatnak. Végre e’ tanítók oktatásaikat nem lakszobákban, hanem nyilványosan minden vasárnap isteni tisztelet után tartsák, hol világos és érthető szavakba fűzve, értesítsék a’népet a’teendőkrül, terjeszszék elő tanitásaikat, mint a’józan éz ’s valódi tapasztalás boldogkő parancsát, hogy azok egyenesen a’ nép javára lévén, kétszeresen hassanak — országgyűlések után különösen ismertessék meg a’néppel az ujan alkotott törvényeket ’s minthogy ezt elhanyagoltaim tapasztalják, bírják azon meggyőződésre a’ népet, hogy az ország népét alkotó milliók számába ők is bekapcsoltatvák. Józan felvilágositás’s czélszerű oktatás mellett a’nép háladatlan nem lesz, — áldani fogja a’ nemzetet, melly őt kiragadá hoszszas éléből, az életbe vezeté ’s tagjává emelé, hol számára ép annyi élvezet nyílik, mint keserv’s elégületlenségjuta ősei ’s elődeinek. Felvilágvett a válasz Schultz Auguszthoz. (múlt évi Társalkodó végszámaiban közlött bírálatára). Uram! önnek „Emberismeret elemei“ czímű munkámról irt bírálata ’s ismertetésében, néhány olly észrevétel ’s állításra találtam, miket a’tudományok’s igaz ismeretek terjesztése ügyében lehetlen szó nélkül hagynom. ’S mivel én lelkem mélyéből gyűlölök minden czerimoniát ’s előzvényeket, ezennel nyilványítom, hogy én Kantnak ön által fölhozott állításában egy, általában nem osztakozom ’s valamint kárhozatos paradoxonnak tajaítva ez említett észkirály érdeklett idézetét, miszerint: mi. ο* нД b ,■ V/ -A \ •‘fii