Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-01-04 / 1. szám
gyikéhez azon udvariaknak, kik IV. Fülöp vetélytársaivá lenni ’s Calderonát a’ buen retiroi kert magányos ösvényein kísérni merészkedtek. A’ fiatal férfiak az Alhambrához fölvezető útón gyakran megállanak, csodálandók a’ pompás kilátást a’granadai vegára. Máris végig látták a’ várost; lábaik alatt, zöld mélységben, a’ Duero habjai zúgtak, mig fölöttük Alhambra falai ,s a’ torony emelkedik, mellynek csúcsára Granada bevételekor kereszt tüzeték föl. Lejtőjén a’ halomnak, mellyen Alhambra trónol, a’ pálma- és szilfák fris, homályos lombfödelet képeztek, melly alatt egész pompában virítottak a’ virágok, mellyek a’ mi zord téli viharainknak ellent nem állnak; mindenütt pompás oleanderbokrok jó illatú mirtuszokkal voltak öszszevegyülve. A’napot minden perczben könnyű fellegek födékel ’s a’ Sierra Nevadáról jött lágy szellő frisséget terjesztgetett és a’ pálmalevelek közt zúgott. E’ hires vidéknek, e’ mosolygó rónának, melly annyi sok véres harczot látott, ama’ falaknak, mellyek tanuji voltak a’ mór királyok megveretésének, meglátásakor föllelkesült szavakban fejezé ki csodálatát a’ franczia,mialatt a’ spanyol jó óranegyedig öszszekulcsolt karokkal némán állam ,Kedves Fernando, vidoran mondá végre a’ franczia, Granada ismét kibékéltet Spanyolországgal; a’ félszigetnek megbocsátom iszonyú utait, folyó nélküli hidait, hidak nélküli folyóit, híres vendéglőit, fölperzselt vidékeit, omladozó városait, koldusait és szerzeteseit, mindent megbocsátok neki Granadáért.4 — „Te igazságtalan vagy szegény spanyol honunk iránt.44 — ,Spanyolország örökké kék éggel? Igen. De láttam Barcelonát, Valenciát, Madridot, mennyei isten, minő vendéglők, minő kávé, minő színházak ’s minő nép! A’ spanyolokat, mióta otthon látám őket, nem szenvedhetem. Neked azt megmondhatom mivel bár Ó castiliában születtél, neveltetésed’s egész lényed által franczia vagy, mint én.4 — „ügy van !44 sohajta a’ spanyol, „azt azonban el kell felednem, mert most már Spanyolországban kell élnem és meghalnom. De bizonyossá teszlek,hogy igazságtalan vagy ezen ország iránt, mint magad is megváltod, ha jobban megismered azt.44 —:Granada külseje csodálatos, igen, de csak is külseje, mert meszszebb befelé ott sem lehet menni; vendéglőnk valamennyi spanyolországihoz hasonlít ’s azzal eleget mondtam.4—„Türelem! Néhány nap múlva Gibraltárban leszünk ’s ott egészen angol vendéglőket találandsz.44 — .Az angolokat még kevésbbé szeretem, mint a’ spanyolokat,4 élénken viszonzá a’ franczia ,én e’ hideg vérű arczokat nem szenvedhetem, ez okból a’ spanyol vendéglőkben is van reám nézve valami jó, azt. i., hogy bennök angolokat gyéren találni.4 — „Csitt!44 félben szakitátt a’ spanyol. „Alhambra kapujánál vagyunk.44 — Csakugyan a’ mór boltozat előtt voltak, melly alatt több mint három század előtt azon keresztyén lovagok mentek el, kik Gonzalez de Mendoza bibornok alatt az Alhambrába első ízben nyomultak be. Fernando megálla ’s a titokteljes jelképre tekinte föl, mellyet kőbe vésett az arab építész; az pedig: kulcs után nyúló kéz. ,A’ mór királyok e’ talány megfejtését magokkal vitték el,4 mondás ,most ki sem tudja megmagyarázni.4 A’főőrhelyen a’ boltozat alatt néhány katona kártyázva dohányzott. Egyik közülök átvevé az utazók engedelem levelét ’s mutatá nekik, hogy tovább mehetnek. Alig tettek néhány lépést az V. Károly által az arab mellett épített palota előtti udvarban, midőn egy kalauz lépett el ölökbe, mondván,miszerint ő azért van, hogy az idegeneknek nyissa fel ’s mutassa meg az Alhambra termeit. E’ férfi ciceróneféle volt ócska fekete köntösben. Az utazók arról értekeztek, miként szabadulhatnának az alkalmatlan kalauztól, ki gyanakvólag szemlélé őket, hallván, hogy francziául beszélnek, mert néhány nap óta Granadában suttogás volt a’ Francziaországban történt eseményekről. A’ szabadelvű párt a’júliusi forradalom hírére örömet és aggodalmat éreze, mert tudta, hogy most már bizonyosan kegyetlenül fog üldöztetni. A’ rendőrség már is megkettőztetett. Az alhambrai cicerone is ahoz tartozott, ez okból buzgóan fülelt mindenre, mit a’ két idegen beszéle. Csak azon boszankodott nagyon, hogy francziául nem értett, ez okból szaporán ’s némán ment előttük. A’ mór épület bejáratához érve Fernando két durót ada neki, jól spanyolul mondván: ,Ne fáradjon ön tovább; az Alcazar legtöbb teremén ajtó nincs, igy azokat nem kell felnyitnia. Mi egyedül akarjuk bejárni ’s mintegy két óra múlva viszszatérünk, ön szívességét megköszönendők.4 A’ cicerone vállat vontta ’s pillanatig gondolkodók. De az ajánlat nyilván nem tetszett neki veszélyesnek, mert a’pénzt eldugá, nyugottan leült ’s alázatosan mondá: „Mehetnek.44 Az utazók ekkor előbb egy homályos folyosón mentek át, azután az első térnek, mellyet csodálva szemléltek, küszöbénél álltak meg. Az nagy udvar volt,mellyet különös, csodálatraméltó épületek környeztek. Egy nagy viztár csendes vizében a’ tornáczok karcsú oszlopai ’s ékes boltozatai tükröződtek viszsza ’s márványkoszorúba volt foglalva, melly mellett a’Granada szelíd ege alatt egész évente virító szép bokrok mosolygó rendetlenségben növének. Az arabok, kik ültették azokat, e’ helyet mirtusudvarnak nevezték ’s ma is úgy hivatik. A’ jég, a’ lombok, a’viz, minden mozdulatlan volt; az illat-’s világdús térben legmélyebb csend uralkodott. Fernando, ki közepén állt a’tornácznak, melly a’ mirtusudvar csarnokát képezi, e’hires helyet néma csodálattal szemlélé. Kísérője az arabeszkek melletti feliratokat, mellyekkel födve voltak a’falak, törekvők megfejteni, felkiáltván azután: ,Barátom, mi itt rögtön három századdal a’ múltba, a’ mór királyok korába vagyunk viszszatetetve. Nem hihetnié, hogy a’ szultán királynő épen ezen ivcsarnok alatt fog megjelenni? Alhambrának még mindig hires halottai vannak, kiket ki sem pótolhat ki. Ilyen csalódás semmi más helyen nem lehet.4 Mig ezeket mondá, Leon szemei rögtön az ékes oszlopok egyikének talajára estek azon tornácz szögében, mellybe még nem léptek. ,Mi az ?4 kérdé. Barátja e’ felkiáltására Fernando oda lépett, megszemlélő a’ tárgyat, melly amazt annyira megijesztő, ’s hangos kaczajra fakadt. A’szultánkirálynő , Boabdil ’s minden költészeti álom eltűnt egy szép báb ’s egy vastag képes könyv, mellyek a’ mirtusudvar tornáczának egyik szögében hevertek, meglátására. ,Itt angolok vannak !4 nevetséges kétségbeeséssel kiálta Leon. — „Arról semmi kétség, hogy az Alhambrába angol család szállásozott be,44 nevetve ismétlő a’ spanyol; „gyermekei a’ mirtusudvarban játszanak.44 Arról nem sokára kételkedni sem lehetett; két fiatal leány ’s féltuczat fiú jelent meg egy öreg nevelőnővel, ki zöld napernyővel kezében, zöld kalappal fején és zöld szemüveggel orrán, méltóságosan mentutánok,Jer innen szaporán !– kiálta Leon, barátját magával húzva. Az épület más részeit járták be, de a’mirtusudvarbani történet kedvöket megháboritá, költészeti álmaikat szerte űzé, lelkesedésöket meghitté; de azon perczben , midőn szives kalauzukhoz akartak viszszatérni, Leon különös ötletre jött. .Hallgass rám,a mondá barátjának ,én nem látom át,miért nem lehetne nekünk azon jogunk, mint az angol családnak, melly itt házilag települt le. A’mór királyok palotájában bizonyosan számunkra is van hely. A’ négy napot, miket Granada megnézésére szántunk, itt töltendjük.4 —„Ha lehet, itt maradunk,44 viszonzá Fernando. A’ kalauz elejénte némi ellenvetéseket tön, vélvén hogy arra engedelmet nem adhat főkormányzótok felhatalmaztatása nélkül ’s ennek megkapásáig 8. nap is elmúlhatik.Fernando beszélni hagyá őt, azután két dublont von ki zsebéből, nyugottan felelvén: „Szerezze meg ön számunkra, a’ mi kell, hogy az engedelmet megkaphassuk ’s engedje meg azt itt bevárnunk. Hiszen jelenlétünket nem is kell észrevennie. Mi nagy igényeket nem csinálandunk; ha két szőrderekallunk, egy asztalunk és lámpánk lesz, megelégszünk. Vegye meg ön ezt számunkra ízlése szerint, mert önnek szándékozunk azt tovább utazásunkkor ajándékozni.44 A’ kalauz a’ két aranypénz megpillantásakor minden akadályról megfeledkezett ’s az utóbbi ígéret egészen megnyerő őt. A’ cicerone Figaróvá változott át. ,„Kész vagyok önöknek mindenben szolgálni,44, monda. ,„rendelkezésök alá nem adhatom ugyan valamennyi teremet, de helyet mutatandok önöknek, hol egészen magok lehetnek. Oda angolok még soha nem jöttek. Nappal csak egy öreg kertészt, ki munkájával foglalkozik, és napszállat után kit sem látandnak. Egy öreg pap annyi sok történetet beszélt az alteremekről, hogy igen .