Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-09-17 / 74. szám

Pozsonyból, Res­ch Antal soroksári, Balázs János sz. fejérvári, Deáki Manó budai, Nendtwich Imre kézsmárki Perzsan Zuzan­­na lőcsei, Tárnok Alajos kanizsai, Wiedner Patricz győri ta­kácsok különféle jeles szöveteket. Vásárhelyi Nagy Alojzia ok­leveles nevelőnő fehérített len- és kendermutatványok, Deáky Teréz Győrött reggeli főkötet, YVerlé harisnyatakács Pesten, Port Maria Budán fejkötő, ujaska, gyermek ruhák. Pestvárosi dologház: Csipkék, harisnyák ingek. Schmiedt Antal: fűzöny­­szabó (Mieder­­macher), Schwerdtner Kristóf Pozsonyból: Barchent, nanquin, piquet. Pestmegyei dologházból: vitorla­­vászoa zsákszövetek. Steinhoffer József pozsonyi, Szeisz Simon pesti, Magyar Károly mező komáromi takácsok matrácz-nad­rágszövetek, len­kender vászon. Madarász Károly muzslai pa­raszttól, paraszt keztjük. Cruciger, Klapper János, Viadár pesti keztyűsök , Kopsgutter özvegye Pozsonyból: nadrágfé­kek , kesztyűk . Szuszky lámpabélgyárnok, Pöltel pesti ka­lapos. Hatodik terem Valero selyemgyára, nagy mennyi­ségű ’s választékosságu selyemszövetei. Schonaug és Hecht pesti gyapot­kelmegy. Esche — Schütz József pesti szövet­­gyárnok, Hevesmegye,Pestm. Biharm.Tolnár, szederegylet Grauszg­ruber Eszékről, Spirt­a György Zimonyból Karap és Diószeghi zeleméri intézetük, Hagl és Kö­nig Temesvárról Lorencz Fehértemplomról Kaufmann, Lobe Károly Pozsegáról, Gorvetics Pál Eszékről, Stanitzer Farkas Sz. Annáról, ikervári, sopronyi selyemtenyésztők motalált selyempéldányi, Herzog Éva Verseczről, I. Pan­csó­váról, P­etr V­a­s­o­v­i­c­s S­i­m­o­n Fehértemplom­ról, Radalovits testvérek ugyan onnan, Csalagovics Boldizsár Eszékről, Maanok István Mitroviczról, Martinelli pesti selyem­festő, Bárczi — Zemplénből, Posta testvérek Karánsebesről, Viskovszky József Apátiából, Hacsi-Stojanovits Bavanisztáról, Bezerédy István, Georgovics Vunkovczeről, Cseh Antal Novo­­szellóról, Petrovics Pál Vukovárról, Ivancsits Eszékről: se­lyemdolgozatok , négy és hat szálas fehér sárga selyem, gombo­­lyitás sans mariage, hat szálas ikerselyem és különféle csepüse­­lyem. E­ rovat tanúsítványul szolgálhat, milly szép­ terjedelmet nyert újabb időkben hazánkban is a selyemtenyésztés, a leg­szebb kereseti ágak jegyike, melly fájdalom­ az előtt sokáig elha­nyagoltan hevert’s ha igazán elterjed, a’ gyapjúnál is busásab­­ban jövedelmezem­. — Továbbá: Hübner Károly nyitra-strá­­zsai Stekker Ferencz pesti gyapottakács, Bucher Aloiz egri szö­vetgyára: nőruhák, nadrágkelmék. Lovass István, Hajós Sándor budai, Farkas János. Roskövi nagyváradi kalaposok, Gervay Antal pozsonyi kalapostul: nemez-selyem-és szövetka­lapok. . (Vége következik.) Esztergom é­ ve­s Esztergom ? (Folytatása és vége)­Kevés szavat találunk a’ magyar nyelvben, melly eszter­rel kezdődik, ’s ezek is tót eredetűek, str betűkkel kezdődők ’s ugyanazon fogalmat kifejezőkből származva, u. m. latinul Tor­­neator tótul Struhár innen a’ magyar esztergái: „Calcar­ostru­­ha sarkantyú subgrunda- strecha eszteró- viz ellenvetett esz­­terha vagy eszterhaj igy Strigon vagy Stridon Esztergom. Nézze át a­ t. ez. olvasó közönség az itt kimutatott rendet ’s bátor vagyok remény­em „miszerint csekély véleményemet nem fo°ja tartani alaptalannak. És ezen reményem annál alaposabb, minél bizonyos­ előttem hogy ugyanezen elvitázhatlan szóke­letkezés nyelvemlékinkben is föltalálható Én mint falun lakó kézirattárokhoz nem juthatok; nyomtatásban megjelent adato­kat azonban, mellyek amazokkal mindig fölérnek, mutathatok e­­lő. Jó nemes Váradnak a’farkasok marása ellen gyenge or­voslása, mellyel gyógyitgattya sebed Bih­arvármegyének és ótalmazza­d szentirásról ’s ekklézsiáról irt könyved az esz­tergomi érseknek Szalay István pozsonyban 1630. (önök tisztelt uraim, ezt firkának nevezik, miért ? no mert Esztergo­mot használ) Pétsváradi Péternek váradi lelkipásztornak fe­leleti Pázmány Péternek esztergomi érseknek l­t könyvecs­kéire. — dedicalva 1626 eszt. kibocsátott, debr. 1629. Bár a nagy Pázmány majd mindenütt­e-t használ, mégis 1623ki november 14kéről szóló’s Bethlen Gáborhoz irt levelét igy vég­zi „Pázmány Péter esztergomi érsek.“ (I. Döbrentei r. m. nyelv­emlék III. köt. másodszor előkerült II. lapon.) Nagy volt ugyan tekintélye mint mindenütt úgy az irodalom mezején e’ valóban nagy férfiúnak, kinek képe alá ezt irá egy valaki: „Purpura virtutem, doctrinam scripta loquuntur, magnos magna de­cent, utraque summa fuit.“ ’S bár„Illyés András szebeni prépost és d tekintetes, és tiszteletes pozsoni káptalan a­­nyaszentegy­házának lector­a“ „A megrövidített ige44 czimü mun­kájában igy szól: „ama nagy Pázmány Péter kar­dinál írá­siból sok szép üdvösségek tanulságot kiszedegetvén: (ill.köt. az előszóban) mégis Pázmány gyakoribb írásmódját nem utá­nozza mindenütt Esztergomot használván igy: a II. köt­ 417 1 422 1. később II. Sylvester levele fordításában II. köt. 2*6. e’ munka „Bécsben nyomtattatott Sickowitz Mátyás által MDCXCII.“ úgy gondolom ezek is bizonyának annyit, men­nyit a’ borbély engedelem-levele, vagy Takács Éva 169$ írt hi­telezője. Továbbá van a dorogi kisded könyvtárban egy régi visitatio, mellyben ezek találhatók „aliud (pratura) Esztergomi ut mellett inter easdem vicinitates" másutt: „In calcatura au­tem Esztergom felé inter vicinitatem viae Bajnensdis etc. Esz­tendőszám nincsen rajta, mert táblája már leszakadódé hogy régi,abbul tetszik ki, mivel Csolnok helység mint Doroghoz tar­tozó fiók-egyház emlittetik, az pedig régen volt. Ezután Magda, Szászky,Páriz Pápai a’mult században egyre a-t használnak foly­vást. A’ jelen századot nem is kell emlitni; az esztergomi jegy­zőkönyv 1907tól mint tiszt, uraim mondják, m-t mutat, de­­ is csúszott be (tehát még is ?) pozsonyi könyvkötő Bucsánszky ur vagy tudós Horváth Mihály gyakorlata ellen régiségbuvár Döbrentei Gábor úr tekintélye mindenesetre fentarthatja az e­­gyensulyt Esztergomjával. A’t. n. vármegye pedig dicső em­­berszeretete legnemesebb kifolyásának eredményén a’ táti ta­karék-magtáron szinte Esztergomot szerepeltet. A’ jámbor u­­tas Tátról Esztergomba utasíttatik az országút mellett fölállí­tott oszlopon levő kéz által,Dorogról azonban, az ott levő út­­mutató­ fölírást követve,azt gondolja hogy Esztergomba megy, pedig csalódik, mert alig ér a’ városba, már is a’ balrészen létező legelső föliráson Esztergomot talál. (t. i. a’ mit kell is találnia.) Ezen adatokat nemcsak azért hordottam föl, hogy kitűnjék, miszerint e’ kérdésben nem lehet biró a’ gyakorlat, mert a’ gyakorlat mindegyik állítást pártolja, hisz illy' esetben csak a’ szónyomozás szerepel, mint imént megmutatám, ha­nem azért is hogy meggyőződjenek t. ez. esztergomi urak, miszerint irataikról nem igen lehetne elmondani: „Liber scrip­tus proferetur inquo totum continetur, unde mundus iudice­­tur.‘­ Nemcsak jövevények használják az ő-t, hanem ollya­­nok is kiknek szépapja is Esztergomban lakott, írjuk tehát oval a’ kérdéses város nevét, mert ezt mutatja a’ szónyo­­raozás ’s megerősíti a’ régi ’s jelenkori gyakorlat. Ha t. ez. esztergomi urak még ezután is Č-t használnak, én róla nem tehetek, ’s hallgatok.­) Si defendere, quam vertere malis: Nullum ultra verbum, aut operam insumamus vnanem, Quin sine rivali teque et tua solus ames. (Ног.) Én részemről maradok Esztergom mellett: Dorogon sept. .. ‘*846. Zalka János. A’ gonosztevő hazatérte. (Angol beszély) Midőn ezen faluba’jöttem letelepülni, minek most épen 25 éve, legrosszabb hírben álló személy vala híveim közt egy Ed­*) Legtanácsosabb is , mert akár Esztergomot akár Esztergo­­mot írunk mindegy; sem az a sem az , nem told akár a’ megye, akár a’ város dicsőségéhez egyhajszálnyit sem, nem ró abból el egy mákszemnyit; mindkettő használása mellett irás, nyomtatás, beszéd, szóval a’ szokás többé vagy kevesebbé harczol; azért biz­­ton divatozhat mindkettő, e’ miatt bizony nem fordul ki sarkából sem a’ ús megye sem a’ város­, következőleg iilyesmiről továbbá vitatkozni nem egyéb tenne hasztalan szószaporitásnál Szerk.

Next