Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-11-22 / 93. szám

(mig az oláhok egykori jogos állapota bebizonyítására ex the­si átmennénk, ezt jó lesz előre is megjegyezni) végre tüdős Ben­­kénk történetirata 1. köt. 478.1. illyforma emlékezését: ,,Fo­­garasvidékről a’ 12i. században nagyszámú oláh költözött ki családostul Negru vezérök alatt a’ barczasági havasokon. Volt tehát Erdélyben oláh a’ szászok bejövésekor és pedig nagyszá­mú.“ Ezek történetíróinktól vett erősségek. Lássuk a’ honi dip­lomatikából mentetteket: „1216 ban (1. 21.1.)II. Endre király a’ teuto-rendnek egy a’ blaccusok oláh szomszédságában levő helységet ad; a’kerczi apátság számára a’blaccusok földéből szakaszt ki egy bizonyos részt 1223ban ugyanazon király; az 1224beli Andreanum a’ blaccusok és bissenusok erdejét és vizeit engedi közös használata alá az uj teuto-telepnek ’s nem megfordítva; 1228ban (1. 22. 1.) Theodorik püspök cumanus püspökséget állitván fel, a’békétlenkedő székelyeket azzal nyug­tatja meg, hogy Isten az oláh és székely között különbséget nem csinál; egy 1231 beli oklevélben Bord földe mint ősi oláhföld viszszaadatik az oláhoknak; egymásban 1247ről, Béla király az Oltig te­jedő földet és havasokat, meg az oláh kenézsége­­ket, egypár kivétellel, a’ német lovag-rendnek adományozza; egy harmadikban 1252 től (lásd 23. 1.) Béla király Lék földét (a’ mai Hidvéget), melly a’ kerczi oláhok, brassói szászok és a’ sebusi székelyek földei között volt, Akadás Vinczének ajándé­kozza. 1260n (I. ugyanazon­­) Ottokár cseh király egy a’ pá­pához irt levelében azt mondja, miszerint Béla és fia magyar királyok ellen terhes háborút folytatott,kiknek sergeikben nagy­számú székelyek, oláhok ’stb. voltak; (értsük meg jól: 126ün, nagyszámú oláhok voltak!) Végre, hogy többet ne említsen sz., egy 1272rőli adománylevélben László király megjutalmazza László mestert, hogy az oltmelléki bolgárokat, más néven olá­hokat, engedelmességre téritette.Volt tehát szerző szerint Erdély­ben oláh a’szászok bejövésekor és pedig nagy számú . Sőt hogy néhol épen maguk az oláhok fogadták keblükbe, a’ Schlötzer szerint, von herumflandern Flandereknek (székelyföldön haj­dan Liflandereknek mondák) nevezett teuto-telepeket, az And­reanum azon pontján kívül, hol a’ blaccusok és bissenusok er­deje és vize bocsáttatik velök közös használatra (mégis most az ők használhatási jogát vonják kérdésbe) bizonyítja — úgy­mond szerző a’ 24,25. lapon — egy 1366beli itéletlevél, melly­­ben többek között mondatik, miszerint: ,,a’ sz. Péter villa­i blac­cusok rész néven vették, hogy ezer év óta birt és saját és elő­deik vévén sok ízben megváltott helységöket kérdés alá vonják, és hogy annak egy része a’ jövevény teutók számára kiszakitt­tassék, kívánják; igazságos tehát, hogy földeik határai még a’ hom­ok bejövetelekor kijelölve ’s változhatlanul megállapítva lé­vén, a’ fenforgó erdő maradjon a’ blaccusok birtokában, hová eleitől fogva tartozott; mindazáltal, hogy ezen szegény jövevé­nyek busulásra ne adják magukat, megengedik a’blaccusok vil­lája mellé részükről is egyet építhetni, mihez a’ blaccusok a’ szükséges fát meg is ajánlák ’s jövendőre is, mint szomszéd­­joknak, szolgálatjokat és barátságukat mindenekben igérék; a’ teutók pedig a’ blaccusoknak nagy hálákat mondának, ’s ba­rátságukat és szolgálatjokat viszont ajánlák.“ Lám, milly ne­­messzivü volt egykor e’ napjainkban annyira megvetett népfaj. Tesziké ezt velök szemben a’ szászok? Beh jó lenne az illye­­nekre megemlékezni. Lám mint megváltozott a’ világ, ’s a’ teu­tók és blaccusok ivadékainak mai sorsa mint különbözik az ez­előtt öt száz évitől. „Volt tehát Erdélyben oláh a’ szászok be­jövetelekor és pedig nagyszámú.“ Eddig az első tétel bebizo­nyítása. Áttérvén szerző a’ második kérdés bizonyítására: misze­rint az oláhok a’ szászok Erdélyben megtelepülése előtt (és u­­tán is jó darab ideig) jogos állapotban éltek, azt előbb törvé­nyes , azután történeti és diplomatikai adatokkal, végre pedig természetjogi és északokkal kívánja támogatni. Felhozza jele­sen (lásd a’ 17.1.) sz. István végzeményei I. k. 6. fejez. Kálmán végzem. I. k. 80 fejezetét, valamint Ulászló II. végzem. 45 czik­­két, mellyek egybevetett értelméből kijön, hogy azon nem magyarok (alienigenák) között, kik pro terragio et pro liberta­te a’ királyoknak bizonyos dijt fizettek, voltak a’ szlávok, ruthe­­nek és­ udvarnicusokkal együtt az oláhok is ’stb . kik Mátyás 1459reli végzeménye szerint szintúgy, mint a’ szászok katonás­kodni , a’ széleket őrizni tartoztak, szóval várvédek, libertinu­­sok voltak, földesurokut a’ királyon kívül senkit nem ismervén. (1­ 721.) Említi a’dézmát illetőleg Ulászló II. végzeménye 15. czikkét: vannak, szól az idézett czikk,több rendű helyek, külö­nösen az ország szélein, horráczok, ruthenek, oláhok ’stb. ke­resztyén földeken laknak, mellyektől ők semmi tizedet fizetni nem szoktak. . rendeljük tehát, hogy jövendőre is ezektől semmi tized ne vétessék. (1. 421.) Idézi Mátyás 1459reli vég­zeménye ezen szavait: a’ ruthenek, szlávok és oláhok, kik a’ lucrum camerae-t fizetni eddig sem szokták, annak fizeté­sére jövőre se kényszerittessenek, hanem mint királyi ka­tonák, az eddigi módszerint ezután is hadba menni tartozzanak. (1.­43­­.) Érinti az 1538 beli Kolozsváron alkotott azon I.czikket, mellyben az oláhok villicusai, kenézei külön szoríttatnak 1 fo­rint adózásra: (1­­511) az 1540 ki tordai­­ czikket, hol az o­­láh nemesre nézve a’ magyar nemessel egyforma törvényke­zési eljárás szabalik; az 1543an M.-Vásárhelyen hozottat, mellynek erejénél fogva az ollyan oláhra nézve, kinek nincs há­rom forint értéke, a’ kenéz előtt hitletételleli szabadulás volt ha­tározva; valamint az 1548ki tordai végzést, miszerint a’ quin­quagesima (adó­ faj Erdélyben azon korban) alól csak egy kenéz legyen ment, a’libertinusok pedig, kik hadi szolgálatot tesznek, adót (quinquagesimát) ne fizessenek; egy 1552 ki vég­zés szerint pedig a’ kenéz vagy is biró, hitlés mellett az adó a­­lól bárkit mentté tehetett. (1­ 521.) Miféle vándor, toleratus nép lehettek— kérdi sz. a’431.— ezen oláhok, kiknek javadal­mai, kötelességei, tartozásai illy tisztán meghatározva ’s körül­írva vannak’s nem szolgaságra, hanem nevezetes polgári jogok gyakorlatára mutatnak!! Nézzük a’történeti és diplomatikai erősségeket. Az 1291- ben Fehérváron tartott országgyűlésre, egy akkori itéletlevél bizonyítása szerint, az oláhok is meg voltak híva. Az Ítélet i­­devágó szavai ezek: Mi Endre király (III.) ’stb. Midőn mi az erdélyi részekbeli nemesekkel, szászokkal, oláhokkal Gyulafe­hérváron az ő állapotaiknak javítására­ egybegyültünk volna’stb. ’stb. (1. 261.) Lajos (I) egy 1366-i kiváltságlevelében kétféle oláhok emlittetvék: köz-és kenéz oláh, az elsők vajdai törvény­széken perlekedtek, az utólsóknak, ha királyi levél által voltak megerősítve, esküje egyerejü volt akármelly más nemesével. (1.27.) 1469 ben kir. edictum által nevezetesen Medgyes és Selyk székekbe szabad oláhokat telepit Mátyás. Egy 1494beli kir. jövedelemlajstromban pedig (1. 52­­.) az oláhok censusai együtt fordulnak elő a’ hátralékokban az egyházi nemesekéi­vel. Hát azon körülmény — kérdi szerző az 56­1. — miszerint a’ királyföld határ­ hoszszában levő ősi oláh lakosok, nem akar­ván a’ határszéli katonáskodás terhét 1764 ben elvállalni, föl­deiket oda hagyták, ’s ezért kárpótlásul a’ görög n. e. clerus harmincz ezer p. forintot kapott, nem az oláhok jogossága mel­lett szól­t ? Hol tulajdon földbirtok van, ott jognak is lenni kell, sőt olly országban, mint a’ miénk, már e’ birtoklás ma­gában is kimondhatlan becsű jog. Már — kérdi szerző — ha nem lett volna joguk ama’ földekhez (az elbujdosott oláhok­nak) vájjon kártalanittatnának é­s vagy ha nem övék lett volna, hanem a’ szászoké, és pedig (a’ mint ők alaptalanul állítják) földesúri joggal, vájjon oda engedendők­é ők, kik annyiszor és olly fenhangon kimondották, (1. 56.1.) miszerint abból, mi akár kiváltság, akár usus nyomán sajátjok, senkinek, annyival kevésbbé oláhnak egy hajszálnyit sem engednek. ’S hát az Appr.C.III.1. 5. czime 2. czikk. azon szavai: „mellyek szerint még a’ magyar és egyéb dézmaadó emberek is az oláhok ha­tárán majorkodni“ mondatnak, nem oda mutatnak­­, hogy az oláhoknak még 1559ben is volt külön földjük,külön határuk, mit nem a’ szászok adtak (kegyelemből) nekik. Még 1536- ban is alkudozik a’ szászság — mond­sz. az 51.1. —Zápo­lya Jánossal, ’s követelése az oláhokra nézve csak annyi, hogy a’ Szeben, Segesvár, Brassóhoz és ezek egyházaikhoz kap.

Next