Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-11-26 / 94. szám

Az erdélyi kenézségek. (Egyszersmind az érd. két oláh püspök igazolásául, felelet Trausch és főkép Schuller czáfolatira. Irta egy igazságkedvelő ne­mes hazafi, kiadták többen. Nagy-Enyeden 1846.) (Folytatás.) Lássuk már most,a’legfontosabbat, az erdélyi kenézsé­­gek hajdani ki-és mivoltából vont erősségeket. Ha ezenkét kérdésre: kik és mik voltak hajdanra Erdélyben a’ kenézek (Magyarországon scultétusok) és mi volt kötelességök? szer­ző feleleteit híven és bizonyos logikai sorban előadnunk si­kerül, világosan fog állani olvasóink előtt az oláhok őskori jogállapota, világosan a’ fenérintett tétel bebizonyítása. Az elsőt illetőleg azt mondja szerző (1. 28. és 29. l.), miszerint a’ kenézségek, mikre felosztva volt régente mind a’ székely­­ség, mind az oláhság, kerületi (districtualis) albiróságok vol­tak; következőleg a’ kenézek (Magyarországban scultétusok, hihetően ezen orosz szótól: kinázi főnök) alsóbirák, saját kerületeik hadbavezetőji és rendőrei voltak, kik az ispánoktól, főkapitányoktól függtek, a’ parancsokat kiadták és a’ saját kerületeikből járó kir. jövedelmeket felszedték és beszolgál­tatták. Ezen kenézeket (a’ 27. 1. szerint) királyi levelek által (per litteras regales) szokták megerősíteni, többnyire vár—­védségi kötelezettség és bizonyos taxák fizetése feltételei a­­latt, a’ mint bizonyítja Engel magyarországi történetíratának 813. és 359.1.az 1288dik év körül ezen szakban: „Magyar­­ország megnépesitésére scultellák állíttattak fel, azaz vala­­melly tehetős­nek egy darab pusztaföldet vagy erdőt adtak olly feltétellel, hogy azt megtelepitse, maga és maradéki pe­dig azon felett bíráskodjanak. Az oláhokra nézve ezen scul­tellák kenézségeknek neveztettek.“ Iily kenézségek nemcsak az oláh, hanem a’ székely és más kerületekben is léteztek folytatja sz. (34.1.) Első eredetűket sz.­István korára gon­dolja felvihetőnek; különben nem tudja, hol fogjuk keresni és megtalálni azon népeket, mellyekről azon király és utó­dai olly gyakran rendelkeztek; igy p. o. sz.-István II. vég­zem. 2 fej. „senki a’ nemesek közül szabad személyt szol­gaságra ne vessen.“ II. Endre 19. ez. a’ várjobbágyok tar­tozása legyen a’ sz.-István által nekik engedett szabadság szerint; Posth. László II. végzem. 9 ez. a filisteus, kun, oláh és tatár egybeszámittatott, és hadi szolgálatot tett, valamint a’ szászság is. A’ kenéznek még csak tartozásai is szabad ál­­lapotuságra mutatnak, igy tartoztak p. o­ (1. 37. l.)az őrser­­get,a’ vigyázókat a’vár szolgálatára kiállítani, minden telek­től (mansio) egy köböl búzát, zabot és fél—fél.forintot pén­zül beszolgáltatni a’ tárházba. Várvédők, végőrök és taxalis­ták voltak ők, de úrbéri tartozás alatt nem voltak, a’ mint ezt 12­4., 1251., 1252., 1279. és 1289 től­ többrendű ado­mányozások, valamint egy 1516beli oklevél is bizonyítják, mellyben brandenburgi Marchio György, Lajos király (II) gyámja némelly kenézségek népeit még a’ taxák fizetésétől is felmenti, mit II. János király is megerősít 1512ben. Fel­hozza még sz. (lásd 36. 1.) Bárdossy Annalisait, (lásd 12., 13., 15., 70., 71. és 96. számok alatti adományleveleket) hol a’ scultetiák (nálunk kenéziárusok) mind bíráskodási, mind más­nemű polgári jogai világosan meg vannak mondva. Ilyen o­­láh kenézségek, hogy számtalanon voltak Erdélyben, már csak a’ fönebbieknél fogva is alig lehet kétleni. Hiszen hogy még a’ székelység ősfészkében is volt, t. i. a’ ma úgynevezett Oláhfalu, (1. 30­­.) bizonyítja egy 1301beli adománylevél, mellynek ide tartozó szavai ezek: Mi László (máskép Venczel) király ’stb. Ursus nevű kenéz, saját és udvar­helyi székelység közepében levő oláh villa-nak (Oláhfalu) lakosi nevében je­lenté­s stb. megemlékezvén azon engedelmes és hű szolgála­taikra, mellyek tekintetéből erdődinktől, Magyarország kirá­lyaitól megajándékoztattak, és szabadságukban máig megha­gyattak ’stb., hogy ezen villá­nk az említett várhoz (Udvard­­hely) eleitől fogva tartozott és szolgálatokat tett lakói sza­badságukból ki ne essenek, parancsoljuk, nehogy valaki e­­zen várvédeink felett ítélni, vagy őket bárminemű szolgálatra kényszeritni merészelje, kivévén azon villánkban lakó birto­kos székelyeket, kiket a’ kenéz (ki kétségkívül oláh volt) ha­tósága alól kivevén, akarjuk, hogy azután is a’ többi szabad székelység módja és szokásaként,saját grófjok zászlója alatt hadakozzanak; de az (oláh) kenéznek megadják a’ mega­­dandókat. Sőt hogy Bereczk is oláh kenézség volt, bizonyít­ják (a’ 38 lapon felhozott) 1426róli kiváltságának im­e’ sza­vai: Mi Zsigmond király ’stb. Királyi felségünk elibe lévén Bereczkfalvi János kenéz ’stb. nyilványitották, miszerint szé­kelyeink földének moldvai határok felőli részében van egy Bereczfalva nevű oláh villa ’stb parancsoljuk, hogy őket senki más, mint saját kenézök, a’ mondott villa elöljáróival együtt, ítélhessék meg eddigi szokásuk szerint ’stb. kik azon­ban a’ Moldva felőli határokat őrizni és kémleléseket tenni tartozzanak. Hasonló oláh kenézségek voltak a’ Szeben kör­nyékében levők: Hyuhalom és Keresztyénsziget, (1. 491.) va­lamint egy 1361 iki adománylevél szerint az Ozonföldén levő is, mellyben az illetők utódai Mária királynő által is mege­­rősittettek 1404 ben- ilyen kenézség volt (l. 33 I.)egy 1409- beli oklevél szerint Achinusvilla, Sebesvára ’stb. ’stb. Miféle vándor, toleratus vagy advena népek lehettek ezen oláhok,kik­nek illy szép kötelességök volt: védelmezni a’ várakat, őriz­ni a’ határokat, kiknek földtulajdonuk, külön kerületeik ’s e­­zekben saját bíróságuk volt?! Ha lehetséges lenne, igy ír­sz a’ 59­­. minden Erdélyben volt kenézséget, várvédeket, királyi várakat elősorolni, "kér­dést sem szenved, hogy nagyobb részét a’ várvédeknek, ki­vált Oláhország felől, mind oláhok tették, kik a’ király sza­badjaihoz (populis regalibus) számíttattak a’ régi időkben. Az illy népek, hogy egészen jogtalan állapotban éltek, csak képzelni sem lehet. Hogyan lehetett volna a’ hon­védbástyáit nyomorult szolga-csoportra bizni? Többször bebizonyítva volt már, hogy a’ várjobbágyok ős­ magyar királyaink alatt igen szép szabadságokkal bírtak , mikből később egyesek önké­nye, irigy féltékenység vagy mostoha körülmények által ki­vetkeztetve lőnek. Ha Erdély széleit körültekintjük —Kővár­tól kezdve Hátszegig — hány várat találunk, ’s a’ várvédők nemde többnyire oláhok voltak ? ’s hát Hátszegtől kezdve fel Brassóig — az egy Törcsvárt kivéve, mert itt ki tudja, minő körülménynél fogva, székelyek vannak — kik a’ határőrök, nemde az oláhok? kik régi ’s általunk már idézett históriai bizonyítások szerint a’ székelyekkel kezet fogtak; ’s ma a’ Hátszegig levők jobbágyok, végőrök de az úrbéri hivatal és birtokképességi törvények ma holnap segitni fognak rajtok; azon innen Brassóig levők, a’ szászok hatósága alá estek vagy szorultak; kiken hogy mi fog segíteni, ha még csak a’ folyamodókra is anathemát kiáltunk, ’s a’ törvény útjáról tör­vényhozási útra, erről ismét amarra relegáljak, a’ jó isten tudja ?­­ (Folyt.) IRODALMI KALAUZ. (Kenézy Lajos Versei 1846. Debreczenben Csáthi Lajos bizom­ányában.) (folytatása és vége.) Verseidet, mi okon, nem tudom, három részre osztod: s­z­­­v­v irány, Gyász és Vegy; szerintem legczélszerűbb vala a’ közbensőt meghagyni; lett volna „GYÁSZ“ halva született gyermekeid fejfája. — De szükséges fölállított né­zeteim igazolására példákat idéznem. De mit hallok? zörgés zárt ajtómon, És hang, a’ melly bebocsáttatást kér, Ki az, a’ ki zord est homályában Békét nem hagy és háborgatni mér? Oh miért nem hagyták, hogy mint bús árva Itt emésztődjem magamra zárva, Ismét másutt: ’S az óta sok nap reggelén Sétáltam szép ’s nagy kertben én.. És mély ábrándba is merültem el Talán azért? 374

Next