Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)
1846-11-26 / 94. szám
Az erdélyi kenézségek. (Egyszersmind az érd. két oláh püspök igazolásául, felelet Trausch és főkép Schuller czáfolatira. Irta egy igazságkedvelő nemes hazafi, kiadták többen. Nagy-Enyeden 1846.) (Folytatás.) Lássuk már most,a’legfontosabbat, az erdélyi kenézségek hajdani ki-és mivoltából vont erősségeket. Ha ezenkét kérdésre: kik és mik voltak hajdanra Erdélyben a’ kenézek (Magyarországon scultétusok) és mi volt kötelességök? szerző feleleteit híven és bizonyos logikai sorban előadnunk sikerül, világosan fog állani olvasóink előtt az oláhok őskori jogállapota, világosan a’ fenérintett tétel bebizonyítása. Az elsőt illetőleg azt mondja szerző (1. 28. és 29. l.), miszerint a’ kenézségek, mikre felosztva volt régente mind a’ székelység, mind az oláhság, kerületi (districtualis) albiróságok voltak; következőleg a’ kenézek (Magyarországban scultétusok, hihetően ezen orosz szótól: kinázi főnök) alsóbirák, saját kerületeik hadbavezetőji és rendőrei voltak, kik az ispánoktól, főkapitányoktól függtek, a’ parancsokat kiadták és a’ saját kerületeikből járó kir. jövedelmeket felszedték és beszolgáltatták. Ezen kenézeket (a’ 27. 1. szerint) királyi levelek által (per litteras regales) szokták megerősíteni, többnyire vár—védségi kötelezettség és bizonyos taxák fizetése feltételei alatt, a’ mint bizonyítja Engel magyarországi történetíratának 813. és 359.1.az 1288dik év körül ezen szakban: „Magyarország megnépesitésére scultellák állíttattak fel, azaz valamelly tehetősnek egy darab pusztaföldet vagy erdőt adtak olly feltétellel, hogy azt megtelepitse, maga és maradéki pedig azon felett bíráskodjanak. Az oláhokra nézve ezen scultellák kenézségeknek neveztettek.“ Iily kenézségek nemcsak az oláh, hanem a’ székely és más kerületekben is léteztek folytatja sz. (34.1.) Első eredetűket sz.István korára gondolja felvihetőnek; különben nem tudja, hol fogjuk keresni és megtalálni azon népeket, mellyekről azon király és utódai olly gyakran rendelkeztek; igy p. o. sz.-István II. végzem. 2 fej. „senki a’ nemesek közül szabad személyt szolgaságra ne vessen.“ II. Endre 19. ez. a’ várjobbágyok tartozása legyen a’ sz.-István által nekik engedett szabadság szerint; Posth. László II. végzem. 9 ez. a filisteus, kun, oláh és tatár egybeszámittatott, és hadi szolgálatot tett, valamint a’ szászság is. A’ kenéznek még csak tartozásai is szabad állapotuságra mutatnak, igy tartoztak p. o (1. 37. l.)az őrserget,a’ vigyázókat a’vár szolgálatára kiállítani, minden telektől (mansio) egy köböl búzát, zabot és fél—fél.forintot pénzül beszolgáltatni a’ tárházba. Várvédők, végőrök és taxalisták voltak ők, de úrbéri tartozás alatt nem voltak, a’ mint ezt 124., 1251., 1252., 1279. és 1289 től többrendű adományozások, valamint egy 1516beli oklevél is bizonyítják, mellyben brandenburgi Marchio György, Lajos király (II) gyámja némelly kenézségek népeit még a’ taxák fizetésétől is felmenti, mit II. János király is megerősít 1512ben. Felhozza még sz. (lásd 36. 1.) Bárdossy Annalisait, (lásd 12., 13., 15., 70., 71. és 96. számok alatti adományleveleket) hol a’ scultetiák (nálunk kenéziárusok) mind bíráskodási, mind másnemű polgári jogai világosan meg vannak mondva. Ilyen oláh kenézségek, hogy számtalanon voltak Erdélyben, már csak a’ fönebbieknél fogva is alig lehet kétleni. Hiszen hogy még a’ székelység ősfészkében is volt, t. i. a’ ma úgynevezett Oláhfalu, (1. 30.) bizonyítja egy 1301beli adománylevél, mellynek ide tartozó szavai ezek: Mi László (máskép Venczel) király ’stb. Ursus nevű kenéz, saját és udvarhelyi székelység közepében levő oláh villa-nak (Oláhfalu) lakosi nevében jelentés stb. megemlékezvén azon engedelmes és hű szolgálataikra, mellyek tekintetéből erdődinktől, Magyarország királyaitól megajándékoztattak, és szabadságukban máig meghagyattak ’stb., hogy ezen villánk az említett várhoz (Udvardhely) eleitől fogva tartozott és szolgálatokat tett lakói szabadságukból ki ne essenek, parancsoljuk, nehogy valaki ezen várvédeink felett ítélni, vagy őket bárminemű szolgálatra kényszeritni merészelje, kivévén azon villánkban lakó birtokos székelyeket, kiket a’ kenéz (ki kétségkívül oláh volt) hatósága alól kivevén, akarjuk, hogy azután is a’ többi szabad székelység módja és szokásaként,saját grófjok zászlója alatt hadakozzanak; de az (oláh) kenéznek megadják a’ megadandókat. Sőt hogy Bereczk is oláh kenézség volt, bizonyítják (a’ 38 lapon felhozott) 1426róli kiváltságának ime’ szavai: Mi Zsigmond király ’stb. Királyi felségünk elibe lévén Bereczkfalvi János kenéz ’stb. nyilványitották, miszerint székelyeink földének moldvai határok felőli részében van egy Bereczfalva nevű oláh villa ’stb parancsoljuk, hogy őket senki más, mint saját kenézök, a’ mondott villa elöljáróival együtt, ítélhessék meg eddigi szokásuk szerint ’stb. kik azonban a’ Moldva felőli határokat őrizni és kémleléseket tenni tartozzanak. Hasonló oláh kenézségek voltak a’ Szeben környékében levők: Hyuhalom és Keresztyénsziget, (1. 491.) valamint egy 1361 iki adománylevél szerint az Ozonföldén levő is, mellyben az illetők utódai Mária királynő által is megerősittettek 1404 ben- ilyen kenézség volt (l. 33 I.)egy 1409- beli oklevél szerint Achinusvilla, Sebesvára ’stb. ’stb. Miféle vándor, toleratus vagy advena népek lehettek ezen oláhok,kiknek illy szép kötelességök volt: védelmezni a’ várakat, őrizni a’ határokat, kiknek földtulajdonuk, külön kerületeik ’s ezekben saját bíróságuk volt?! Ha lehetséges lenne, igy írsz a’ 59. minden Erdélyben volt kenézséget, várvédeket, királyi várakat elősorolni, "kérdést sem szenved, hogy nagyobb részét a’ várvédeknek, kivált Oláhország felől, mind oláhok tették, kik a’ király szabadjaihoz (populis regalibus) számíttattak a’ régi időkben. Az illy népek, hogy egészen jogtalan állapotban éltek, csak képzelni sem lehet. Hogyan lehetett volna a’ honvédbástyáit nyomorult szolga-csoportra bizni? Többször bebizonyítva volt már, hogy a’ várjobbágyok ős magyar királyaink alatt igen szép szabadságokkal bírtak , mikből később egyesek önkénye, irigy féltékenység vagy mostoha körülmények által kivetkeztetve lőnek. Ha Erdély széleit körültekintjük —Kővártól kezdve Hátszegig — hány várat találunk, ’s a’ várvédők nemde többnyire oláhok voltak ? ’s hát Hátszegtől kezdve fel Brassóig — az egy Törcsvárt kivéve, mert itt ki tudja, minő körülménynél fogva, székelyek vannak — kik a’ határőrök, nemde az oláhok? kik régi ’s általunk már idézett históriai bizonyítások szerint a’ székelyekkel kezet fogtak; ’s ma a’ Hátszegig levők jobbágyok, végőrök de az úrbéri hivatal és birtokképességi törvények ma holnap segitni fognak rajtok; azon innen Brassóig levők, a’ szászok hatósága alá estek vagy szorultak; kiken hogy mi fog segíteni, ha még csak a’ folyamodókra is anathemát kiáltunk, ’s a’ törvény útjáról törvényhozási útra, erről ismét amarra relegáljak, a’ jó isten tudja ? (Folyt.) IRODALMI KALAUZ. (Kenézy Lajos Versei 1846. Debreczenben Csáthi Lajos bizományában.) (folytatása és vége.) Verseidet, mi okon, nem tudom, három részre osztod: szvv irány, Gyász és Vegy; szerintem legczélszerűbb vala a’ közbensőt meghagyni; lett volna „GYÁSZ“ halva született gyermekeid fejfája. — De szükséges fölállított nézeteim igazolására példákat idéznem. De mit hallok? zörgés zárt ajtómon, És hang, a’ melly bebocsáttatást kér, Ki az, a’ ki zord est homályában Békét nem hagy és háborgatni mér? Oh miért nem hagyták, hogy mint bús árva Itt emésztődjem magamra zárva, Ismét másutt: ’S az óta sok nap reggelén Sétáltam szép ’s nagy kertben én.. És mély ábrándba is merültem el Talán azért? 374