Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-05-28 / 42. szám

Pest, május 28-án 42­. szám 1846. TARRALKOD­Ó. Népezetű vázlatok a’ lélektanból. (folytatás.­ 14 §.) Az eszmék társulatában­ lévén érzelmink anyafor­rása, ezek amazok társulási törvényessége szerint szinte külön­bözők ’s azok különösen, mellyek érzéki benyomásink által egyes rétegrészekben támadnak, kétfélék, u. m. 1. Kellemesek, mint például a’ tavasz langyszelének illatos fugalma, a’ lelkesítő italok élvezése, a’ zene bájos zen­­geménye ’stb. 2. Kellemetlenek, mellyek tudniillik fájdalmasan ’s ár­talmasan érintik testi érzelminket. Ilyen név szerint a’ túlizgult­­ságból származott kellemetlen érzés, keserű gyógyszerek ízlelé­se, az ütlegek érzése, ’stb. Ezen érzések általában függetlenek valamint kedélyhangulatunk ugyszinte egészségállapotunktól; e­­zek tudniillik csak azon tárgyakkal vannak viszonyán, mellyek által ébresztetnek. 15. § ) Vannak azonban olly érzelmek is, mellyek alapja ke­délyünk állapotában rejlik’s mellyeket általában alanyi érzelmek­nek nevezünk. Ezek ugyanis részint 1) valamelly testi mindet, (dispositio) részint 2) képletinknek öntudatunkkal öszszefolyam­­lásában alapszanak. Ilyen a’ gyönyör és jóllét érzelmének, — amollyan pedig a’ szorongás (Beklemmung) hatálya. Ezen érze­lem hatályával rokon a’fájdalom ’s kedvetlenség, amazzal pedig a’kedveskéj. E’két ellentermészetü lélekállapot,gyakran meg­­hasonlik önmagával, gyakran ellenkező hangulatot nemz ke­délyünkben. Sokszor az, mi ma kéj-’s gyönyöreivé vala lelkűnk­nek, másnap már utálat ’s kellemetlenség tárgya. Kedélyállapo­taink ezen önmagokkali meghasonlása ’s változékonysága legin­kább érzéki természetünk törvényességétől ’s testünk rétege kü­lönféle működéseitől függ. — A’ kedv és kedvetlenség érzel­meinek két különös osztályát ismerjük, ’s ezek az élet érzelmek,’s elszármazott kedélyállapotok. 16. §.) Az életérzelmek közvetlenül az életi szükségletek ki­elégítésében rejlenek, ’s a’ kellemes vagy kellemetlen kedélyálla­potot örömre vagy búra, kéjre vagy keservre aként ébresztik, a’mint a’testi jóllét egészség, betegség, vidámság kedvetlenség, éberség ’s levertség hangolják. Az életérzelmek ismertető bé­lyege, hogy azok idegen hatású érzelmekkel soha nem rokonul­­hatnak, öszsze nem férhetnek. Például egészségesnek és egész­ségtelennek, vidámnak és szomorúnak, komor és derült érzel­műnek lenni egyszerre lehetetlen. Ezen érzelmek és minden rokon fajaik bennünk tehát együtt soha nem, hanem csak egymás u­­tán működhetnek. 17. §.) Mindazáltal szép ezen érzelmek természetéről tud­nunk, hogy habár nem férhetnek is öszsze más külön nemű ér­zelmekkel a’ hatás ugyanazon pillanatában, mégis elszármazhat­nak vagy ellentétes természetűvé alakulhatnak, midőn t. i. a’visz­­szaemlékezés és képzelődés merő olly ellenkező benyomásokat idéznek elő kedélyünkben,hogy az előbbi hangulatot egészen elnyomják. Például midőn árongó kedvcsapongásunk, bizonyos véletlen esemény ’s az ebből származható rosznak félelme miatt szomorúságra vagy nyugtandó aggályra változik. 18 §.) Közös jellemök az életérzelmeknek, hogy létösz­tönüket az idegek érzékenységétől veszik, igen egyszerűek ’s ha­tó erőt részint a’ test részint a’lélektől kölcsönöznek, miért is a’ test és szellem egymásra ható viszonyaiban közvetítő szerepet viselnek. — A’ sajátlagos testi érzelmek vagyis azok, mellyek i­­degrendszerünkben támadván, lelkünk életére hatnak, bizonyos réteghez köttetvék’s az idegállapotban mindig változást eszköz­lenek. Ezen érzelmek kétfélék, vagy ollyanok t. i. mellyek a’kül­­érzékekkel vannak benső kapcsolatban, vagy ollyanok, mellyek nincsenek. Ezek szellemi, amazok pedig testi érzelmek. 19. §.) Szép ismerni az érzések sajátságát ’s eredetét.Lás­sunk ebből is valamit. Az ember érzelmeiben él, érzelmeiben bol­dog vagy boldogtalan, ’s mennél kevésbbé érzékeny valaki, annál kevésbbé részese üdvnek vagy kárhozatnak. A’ kevés ér­zelmű ember leginkább az egyszerű természet menete szerint él, ’s mint de la Metherie mondja, „il ne vit pas, il vegete“ — az nem él, csak tenyeg (teng),’s indulati vagy szenvedélyinek tehet­­len szendergéséből soha nem ébred magas pályára ’s emléke­zetes dolgokra. A’ nagy embereket szenvedélyeik, a’puha lelke­ket pedig a’ körülmények sodró rohama ragadja mindenre. Vizs­gáljuk meg ennek okait közelebbről, én úgy tartom , hogy azok érzelmink eredetében rejlenek. Köztudomású dolog ugyanis,hogy minden tetteink sarkantyúja vagyis indoka, valamelly elérendő gyönyör reménye vagy vágya, olly valaminek élvsorára tehát, melly nekünk kellemes érzelmeket szerez. Hogy ezen kellemes érzés eredete ’s hatásáról tisztában le­hessünk, szükség azt közelebb szemlélet alá vennünk ’s egész a’ szellem lénye­giségének kikémlésébe hatnunk. Erre nézve szük­ség először is a’ gondolkodó erőt vizsgálat alá vennünk, mivel gondolkodó erőnk az, mi szelleméletünk alapjául szolgál. A’gon­dolkodás öszszes munkálkodását vezető erő az ész, mellynek működése, ’s az érzést fölébresztő hatása történik a’felfogatok ’s eszmetársulat közremunkálása által. Erről következőket kell tudnunk: — 20. §.) Mindazok, kik az ember lélekéletének ismeretével foglalkoztak, utoljára is, mint végelemre, a’ felfogatok vagyis az, érzés közvetlen tárgyaira jutottak és jutnak. A’felfogat máskép szemlélődés ’s egyszerű igyekvésnek is (simplex nisus) monda­tik. Szemlélődésből alakulnak a’ képletek, ezek szülik az eszmé­ket; eszméink ösztársulási nemzik ösztöneinket indulatunk hajla­­mínk és szenvedélyinket, vagyis érzelmink mindenféle fajait. Az eszmék bámulatos folyama társulatáról, ha nem csalatkozunk, Locke tett először említést, de ő azokat csak azon szempontból szemléli, miszerint azok által a’ rokon- és ellenszenv természetét megfejthesse. Locke az eszmék társulatát a’ szellemélet műkö­désének ama’ folyama szerint, a’ mint azt, a’ benyomások túlsú­lya vezeti. A’ benyomások egymásutáni eszmékké átalakulási­ban rejlik az eszmetársulat. Ennek magyarázásában Gray még tovább megy ’s azt hiszi, hogy minden szenvedély, és hajlam, az eszmetársulat nyomán származik, kivévén a’ boldogság előszere­tetét, melly szerinte eredeti, benszületett törzs eszme. És valóban helyesen, mert nemcsak erkölcsi nézetink, hanem minden hajla­munk, ’s érzeményinket viszszavihetni azon forráshoz, honnét ön­érdekünk iránti vonzalmink, ’s érzelmink fakadnak. Ezen tárgyat Hartley úr is alaposan fejtegette,és mély vizs­gálódási közt azon hiedelemben állapodik meg, hogy nemcsak minden érzelmi gyönyöreink és fájdalmunk, hanem a­ képzeterő gondolkodás és ítélő képesség valamennyi tüneményei nem e­­gyebek az eszmék társulata különféle módosulatinál, úgyhogy az ember nem lenne más mint bizonyos érző elv, melly a’ körülmé­nyek által előidézett tüneményeket fölfogván, magában öszpon­­tositja. — Ujoncz bölcselő előtt természetesen, lehetlennek látszik az, miszerint a’ gondolkodás különfélesége viszszavitethetnék valami egyszerű elemre; de szintúgy lehetlennek kell látszani előtte,hogy a’népek közt fenlevő nagy nyelvkülönbség bizonyos a,b,c, sze­rint előadathassék. A’ természetnek nehézséget ’s villanyt illető tüneményei nem kevésbbé különfélék ’s öszszakapcsoltak; de mind a’ mellett mennél többet tudunk mi a’ természetről, annál kü­lönb és többféle lények és törvényeket vezethetünk viszsza bi­zonyos egyszerű ’s általányos törvényre, bár lehetlennek látszik is, hogy valami egyetemees (universalis) törvényt találhassunk föl, melly szerint mind a’ test, mind a’szellemélet mozgalmai kor­­mányoztatnak. Bizton hihetjük tehát, hogy a’ gondolkodó képesség életerő.

Next