Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-10-22 / 84. szám

846. szám Pest, October 22 kép 1846. A­ felhők és tüneményei megismerteté­­séhez, A’ halandó természetében rejlik, közönyösnek lenni bár­­melly nagyszerű tünemény iránt, mihelyt az szokott minden­napi színben tűnik fel; kivált a’ természet szent titkaira vajmi csekély számnál rezeg meg a’ kebelben azon húr, melly a’min­­denség alkotójátul ■—emberi tehetségek iránytűjében megkü­lönböztetésül­­— adatott, mi nekiek utat nyithatna a’ természet titkaiba hathatásra ’s az önbecsnek magasbra emeléséhez. Ért­jük számos világpolgárnak a’ természettan iránti hanyagságát, kik megfutják csendes vagy borús életpályájokat a’ nélkül, hogy az általok gyakran hálátlanul tiprolt földgömböt ’s kinövéseit csak csekély figyelemre is méltatták volna. Illy tények közepett ki ne örvendne ’s ki ne fogadná tárt karokkal a’ „magyar orvosok és természetvizsgálók“ egyle­tét, melly magas hivatásában máris szép eredményeket idézett elő ; és ha a’ kissé rögös pálya idővel simuland, a’ természet mély ismerete ’s méltányos felfogásában, emberi rendeltetés,mél­tóság, és önbecs-nagyobbulást, közvetve honszeretetet is ter­jeszteni, öregbítni fognak. — Csekély ismeretimet a’ felhőkről e’ becses lapokban nép­szerűn iparkodandom előterjeszteni. E’ tárgyban úgy is keve­sen emeltek nálunk szót vagy tollat, noha megérdemlené a’ tárgy F­e­­­h­ő t­a­n nevezet alatti rendszeresítését. — Hogy a’ felhők iránti figyelem annyira semmi, mint mondám: a’ min­­dennapiság iránti közönyösség az oka, a mig a’ legközelítőbb távcsőn is alig kivehető bolygó csillag képes Európa minden tudósait fellázani. úgy vélem, senki nem vélheti fölöslegnek: a’ felhők ’s tüneményire lehető gyakran fordítni szemeit, — leg— kevésbbé a’ kereskedő és a’föld minden népeit kenyérrel ellá­tó gazda. Ennek többnyire a’ felhők tüneményeiben öszpontul reménye vagy kétségbe esése; a’felhő feltétezi a’nedves vagy száraz évet, ’se’szerint a’bő vagy terméketlent,’stb. De a’ kü­lönféle vegyületü, szinti ’s csoportulatu felhők szemlélete gyö­nyörködteti is a’nézőt; e’ mellett észrevétlenül tanulságos ta­pasztalatokat is gyűjthet. Most már a’ dologra. I. A’ gőzkör, köd, mint felhőalkotó. A' köd nem egyéb számtalan, végnélkül sűrűn egymás mellett lebegő párabuboréknál. Ezek belül üresek és ha na­gyobbak, jó szem által könnyen megkülönböztethetők egymás­tól. A’ jégben — feloszott láthatlan vizrészekből — ülepités (niederschlag) által származnak. Ez a’ vizrészek meghidegül­­tével történik ’s ekkor azonnal mint párabuborékok láthatók. Több természetbúvár azon hiedelemben van, hogy a’ légben megtalult gőz, nagyobbult légnyomás, ’s kevesbült melegség után megsürűdik ’s ekkor köd képében láthatóvá leszen. E’ vé­leményt annál is inkább helyeslem, mert csak ez után képeződ­­hetnek magasb légkörben felhők gőzfoltokból. — Légnyomás kevesbültével ’s öregbülő meleggel nap közepe felé elenyészik a’ köd; midőn egyik sem elég nagy, a’ köd felszáll ’s felhővé alakul. — А’ кос* jelentkezte, természete ’s terjedelme a) az év­szakhoz, b) a’ földgömb térszínéhez, c) a’ szélességi fokokhoz van kötve­a) . Az évszak. A­’ köd késő őszszel legtöbbször, e­­leinte estve’s reggelenként jelentkezik, később a’ nap mindin­kább­ rövidültével egész éjjel sőt napokig is eltart; ollykor dél­tájban ritkul, de legsűrűbb reggel és estve, midőn t. i. senki or­ránál tovább, alig láthat. Őszszel leginkább büdös a’köd, mert idegen részek vegyültek közé, mi okból az egészségnek ártal­mas. (Az igen büdös köd előjelnek tartatik.) b) . A’ földgömb területi színe. A’hegyeket in­kább lepi mint a’ síkot; gyakran midőn a’ síkföldi ködről nem is álmod, — a’ nap nagyobb részében vastag köd borítja a’he­gyek ormait, a’ mély völgyeket; ennek különösen a’ magas bér­ezek, havasok, hó és jégterek vannak kitéve, hol még nyáron át is esti’s reggeli ködök tanyáznak. — Sikföldön : mocsár, vizenyős helyek, erdők a’ ködtenyésztők; a’ tenger ’s ennek la­pos vagy igen erdős szigetjei­ Például szolgáljanak a’ német­­alföldi tartományok, Anglia, Dánföld, mellyek az egész éven át sűrű ködtől látogattatnak.Köztudomásu dolog a’ ködnek London felett azon megsürüdése, melly a’napi munka folytatását gyer­tya ’s lámpa világnál kívánja. Csak a’ nedves ködöknek köszön­hetik gyenge telüket e’ tartományok melly 10 fok R—1 a’ O-on alul, ritkán mutat többet. c) Szélességi fok. Az éjszaki és déli földsark körül örökös a’ köd, gyakran egyhuzamban több hetekig tart ’s igen sűrű. A’ mérsékelt égaljt megközelítve mindinkább ritkább; a’ déli tartományokban csak a’ hegyek közt, — az egyenlítő alatt, innen ’s túl — kivéve az igen magas bérczeket — nem is is­merik. — A’ köd a’ földszinen vékonyan elterülve képeződik, — lassú emelkedtével mindinkább vastagul; vagy a’ hegyek or­main kezdi, ’s mindinkább szétterülve a’ völgyekbe, a’ síkra e­­reszkedik; ez utóbbi eset esti köddel gyakoribb. (Midőn a’ hegyormokra köd ereszkedik, a’ nélkül hogy a’ völgyekbe, és síkra lenyomulna, eső jele). — Midőn a’ köd nap előhaladtá­­val légnyomás meleg, feltámadt szél, vagy egyéb még ismeret­­len indok miatt emelkedni kezd, — ez rézsut és szaggatott i­­domban veszi kezdetét; vagy újra feloszol egymásután több napokban; vagy a’ felső légkörnek lebeg. A’ földszinét elha­gyott ködöt a’ felhőtől megkülönböztethetni: a’szaggatott idom, színvegyület és tömöttség uj mutatókus lévén. A’ tulajdonképi ködnél más a’ szárazköd, (Höhenrauch), melly magával hordja nevét ’s igen finom részekből áll, nagy városok felett terjed el, de ollykor egész tájakat beterít; rajta keresztül a’ nap halvány, homályos. Hires az 1783diki száraz­köd , melly egész Európán elömölve volt. A’ szárazköd felhő— képeződésre legkevesb befolyású, ’s olly anyagból szerkezeti­nek mondatik, melly a’ meteorokat ’s bolygó-csillagokat ’stb. környezi. — A’ felhő tehát ködnél nem egyéb. Némi módosításai kö­zül legkitűnőbb a’ földszintes különböző távolság; a’ köd emel­kedtével ennek szaggatottsága, — külön színvegyület és vas­tagságban csoportulása, erősb szegélyzése a’ felhőnek. Vagy másszunk egy magas, felhőktől fedett hegycsúcsra, — sürü ködben vélnők magunkat ott lenni, a’ láthatár majd szűkül, majd ismét tágul előttünk, a’mint t.i. a’felhők jönnek ’s távoz­nak. A’ távozó ködben néhány percz múlva felhőre ismerünk. — Magas bérczeken lábaink alatt a’ zivatart, sűrű köd alakban, czikázó villámokkal szemlélhetjük, mig odafen nyugodtan és szárazon vagyunk. — A’ köd a’ felső légkörnek felhő alakban emelkedvén, mind inkább sürűdik a’ légkör közép tájáig, innen feljebb ritkul, szét­terül, mint azt némi jelekből következtetni bátorkodom. — Senki eddig bizonyosan nem állíthatja, melly erő központosít­ja, sürűsíti a’ párabuborékokat végkép felhővé, midőn az a’ fel­ső légkört elérte? — váljon légnyomás, a’ részek villanyos­sága, — vagy a’ léghiggadtság és fajlagos vonzalom (attrac­tio) okozza­­ ezt ? A’ felhők eredete csak ősz, télen át ’s kora tavaszszal tu­lajdonítható közvetlen felszálló ködnek. Tapasztalásból állítha­tom, hogy nyáron — kivéve az igen hegyes tájakat — köz­vetlen nem a’ felemelkedő ködből származik a’ felhő. Nagy szerepüek ugyanis nyáron a’ légkörben úszó kivehetlen köd­foltok, melyekről fentebb emlékeztem. Ezek naperő vagy szél­lengéssel öszpontosulnak és homályosan láthatók lesznek, míg

Next