Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-12-03 / 96. szám

9 Mutatványok „Trogel látván utazása keleten“ czimü munkából. Jelen munka már több magyar lapban emlittetett ’s fi­gyelmet gerjeszt annyira, hogy nem egy ajakról hallák az o­­hajtást, vajha megszabadulna kézirati bilincseiből, mik azt je­lenleg homályban tartóztatólag nyomják ’s látna minél előbb napvilágot, mit valóban őszinte szándékból kivánunk, mert fi­atal szerzőjében ritka dús tehetségű, szorgalmas önművelő­dés által egyik legkitűnőbb természetbúvárrá válható egye­­det, ’s utazót valódi értelmében, minőket újabb korunk csak a’ legműveltebb nemzetek kebléből mutathat, szemlélhetünk. Elszánt jelleméhez járul­sz. őszinte honszerelmü keble, melly magasb czélokért mindent feláldozni kész, képes a’ honvágy fájdalmával szivén, tova bolyongani szerte a’ nagy világon, hogy isméret és tapasztalat gazdagon egykor ismét hazai tűz­helyéhez térjen viszsza, ennek oltárára teendő fáradalmi gyü­mölcseit, képes viszontagságok, bajok, nélkülözések ’s ké­nyelmetlenségek ezreivel megküzdeni vágylángja csilapitásá­­ra, képes szüleit, testvéreit és rokonit itt hagyva a’ termé­szet lánczain tágítani, csakhogy annak nagyszerű szentélyé­be juthasson a’ havasok ormain ’s a’ zuhatagok dörgő mo­rajánál; szóval képes feledni önmagát, csakhogy hazájának dicsőséget ’s hasznot arasson. Alig hangzott még el a’ halotti gyászdal körösi Csorna Sándor sírjánál, még alig ért el hozzánk a’ szellemfuvallat, mellynek szárnyain az üdvözültnek lélekárnya Ossziánéként leng, már is örömmel értesíthetjük a’ hazát, miszerint fiai közt ismét egy ifjú sas támad, ki sem vész, sem részvét­lenség miatt, nem csüggeszthető szárnyakkal repülni merész távol határokra, ’s dús szellemi rakománynyal készül egykor térni övéji közé viszsza. Ott vergődik másik — Reguly a’Kaukáz vadon bérczol­­dalán, nem csekélyebb láng űzi ezt a’ sivatagok ’s bércze­­ken keresztül őseink hajdani lakhelye kipuhatolásában ’s ér­demes ezért a’ nemzet hálájára; de nagyszerű vállalatában szellemrokona lesz Nogel István, ki ha reménydus szép ter­vei sikerűlnek, nem épen azon irányban induland a’ nagy világba, hanem czélja szinte egyike leend a’ legnemesbek­­nek, hazája tudománygyű­jteményét a’természeti ritkaságok ’s jelességek ismerettárával szaporítandó. Ennyiben tudjuk legalább szándékát, melly hogy komoly ’s elhatározott legyen és sikerrel koszorúzza a’ vállalkozandó fáradozásit, a’ hazánkban még olly nagy mértékben elha­nyagoltan fekvő komoly élettudományok érdekéből óhajtjuk. Szerzőnk, mint már fenemlitők, dús természeti tehetség­gel van felruházva, mellyet benne a’ hires német utazó ter­mészetbúvár Wagner, kinek oldala mellett is egy ideig mű­ködött, több ízben nyilván méltánylólag ismert el, szép remé­nyű jövőt igérv én neki ’s kecsegtető biztatásokkal szólván felőle; de mellyet főleg a’ fenczimzett munkában tüntet ki szerzőnk, meglepő érdekességgel írván azt tapasztalati nap­lójából A’ munka kéziratban van ; szerzője igénytelen fiatal, ki annak közrebocsátásától jóllehet nem csekély hatást remélt czéljai létesítésére, de sokkal szűkebb állapotban van, ’s ke­­vésbbé ismerős a’ tekervényes utakkal, mellyeken óhajtása teljesüléséhez juthatna, ’s ennélfogva ismételve figyelmeztet­jük az illetőket: **) pártfogó vagy könyvkiadó urakat, szi- *­ veskedjenek tudomást venni e’ dologról ’s bírálati szigorral kísérni a’ mutatványokat, miknek közlését is ezennel meg­kezdjük: — Augustus 22k én hagyok oda Jaltát postakocsin, mel­­lyek itt igen kicsinyek és szükek annyira,hogy csak két sze­mély fér meg egymás mellett, azonkívül döczögésök képzel­­hetetlen, mit nem minden ember állhat ki. Utunkat Simphe­­ropolon keresztül, Baktseserailba vettük, melly völgyben fek­szik ’s egy Csorokszó nevű kis pataktól átfolyva, meredek ’s igen szép kövületekkel gazdag krétaszikláktól vétetik körül. Mi leginkább a’ kövületek gyűjtésével, mellyek közt sok ritka uj csiga, például a’Neptun koronájához tökéletesen hasonló, úgy nevezett kakastaréj-kagyló (Hahnenkammmuschel) találtatik, töltöttük el időnket­ Baktseserail lakosi tatárok, nagy részök mesterségeket űt, késeket, nyergeket ’s egyéb bőrmüveket készitnek. Különösek a’ házak kéményei: vékonyak és hegyesek, mint megannyi minaret en miniatűr. Mi a’ kháni palotában vol­tunk szállva, melly igen terjedelmes épület, több szökőkuttal díszítve. Ezek egyikét „könyezőnek“ nevezik, mellyen a’ viz márvány medenczéből apró lyukakon mindegyre csepeg a’ há­remben meggyilkolt Potovszky Mária emlékére. Nevezett hölgy egy lengyel gróf leánya volt, ki a’ tatárok fogságába esvén a’ khánhoz jutott 's bájival szerelemre gerjeszté őt, de szerelmet viszont nem érzett.A’ khán Máriának tulajdon laka mellett ada­tott szállást és tökéletes szabadsággal ajándékozta meg a’ szép hölgyet, ki ennélfogva szabadon járhatott mehetett a’mint neki tetszett, ’s nem kellett magát férfi szemektől elvonnia. Szerelmes seladonja legnagyobb gyöngédséggel viseltetett iránta’s e’ mellett többi nejét elhanyagolta. Mária nők társaságában keresett eny­hülést szülési és hazája elvesztéséért ’s a’ háremet gyakran meglá­togatta. Itt azonban az érzék uralta nők boszut esküdtek a­ frank (keresztyén) hölgy ellen, ki urok figyelmét tőlök elvonta ’s egy alkalommal, midőn a’ khán a’palotát elhagyta, Máriát megölték ’s testét a’ kertben egy gödörbe ásták el. A’ gyilkosság könnyen ment véghez, de a’ tett eltitkolása lehetetlen volt; a’ khánnak csakhamar értésére jutott, mi szomorúan múlt ki kedves Máriája ’s a’ gyilkosság elkövetőji hóhérpallos alatt vérzettek el. A’ ke­sergő khán Mária tetemeinek a’ palota falain kívül egy síremléket emeltetett és a’palotában egy „könyező“ kutat építtetett, melly mindig sirassa a’ vértanút, ha már a’khán könyei elszáradnak is. — A’palota nem rég láttatott el uj bútorzattal, de szintazon modorban mint az előtt volt; egy kis kertjében nyugosznak gömbölyű sírboltban a’khánokhoz tartozó rokonokért. Baktsese­rail lakosi száma mintegy tizenegy ezerre mehet vagy harminczöt mecsettel. Egy órányira Baktseserailtól fekszik Tsufutkale nevű zsi­dó vár, két völgytül védve ’s igen meredek sziklákra építve. Mig Krim a’ tatárok birtokában volt, a’ karaimi zsidóknak nem volt szabad Baktseserailban lakni ’s ama’ várba költöztek, de most már lassanként odahagyják azon bagolyfészket. Tsu­­fulkaletól keletdélre esik az úgynevezett Josaphat völgye,hová a’ zsidók temetkeznek ’s melly igen kellemes hely. Baktsese­­raik­ nyolcz nap múlva, mi alatt folyvást a’ khán palotában vol­tunk szállva, odahagyók’s postán Szebasztopolba utaztunk. Az orosz hadihajók egy része itt tanyázik; a’ kikötő igen tágas és bátorságos ’s párja alig van Európában. A’ város, mellyet ta­tárul Aktiárnak hínak, amphitheatrum-szerűn emelkedik ’s most igen épül, márig is csinos házakkal diszlik. Kitűnő a’ könyvtár, melly előtt Olaszországban készült két sphynxet láthatni fehér márványból. A’ lakosok, kivéve néhány kereskedőt és korcs­­márost, mind katonák; Szebasztopol ezen szegény emberekre nézve roszabb hely mint Szibéria; igen sok katona-fogoly van ott ’s az ember alig lát mást, mint barnaruhás rabokat, félig vagy egészen borotvált fővel, kik közül sok élte hoszszáig csőr- *) A’ netalán akadandó pártfogó vagy kiadó urak az iparegy­leti rajztanodéban vagy a’ Jelenkor szerkesztőségénél nyerhetnek bő­vebb értesítést a’ munka felől.

Next