Nemzeti Ujság, 1840. január-június (35. évfolyam, 1-50. szám)
1840-01-01 / 1. szám
tágítani kegyeskedett. Harmatozzon az ég ezernyi áldásaival méltóságot Irtaik minden lépteire, engedje, hogy mit az emberszerető keresztény indulat, nagyot ’s dicsőt élvez méltóságodban, annak mindig teljes szerencsés sikerét élhesse. A’ nagy lelkeket óvni szokott nemtő virasszon méltóságod becses élte felett, s tartsameg számos évekig hervadatlan férfias erőben a trónnak, hazának , ’s nyájas kormányával dicsekvő megyéjének; nekünk pedig ’s küldőinknek engedjen méltóságod, nagy lelkében, egy kis terjedelmű de szives helyetskét!—E’ kedves szózatok az azokat előadott jeles szoknács úrtól, hatalmasan meglepők püspöki méltóságát; arczain a' vissza-emlékezés szelíd sugarai könyektől ragyogó szemében törtek meg, mit a’ megilletődött kebelnek hálálkodó szavai követtek. De ki irja le e’ szépségben olly gazdag jelenetet? ki írja le azon méltóságos alázatot, mellyel a’megtisztelt naphős a’ vendégek mindegyike iránt viseltetett. Én úgy hiszem, művésznek is teljesíthetlen feladat, leírni az életben egy olly pillanatot, mellynek érzelmei hála, tisztelet, és vallás kölcsönös ihletésében gyökereznek.—Mind ezeket egy csin, gazdagság, és szívességben példátlan asztal rekeszté be, melly mellől a’ többször tisztelt aljegyző úr ajkairól több rendű jeles áldomások hangzanak. S. Kassa, dec. 19én szomszédos. Sáros megye 48 tagból álló fényes küldötsége első alispána. Péchy Benjámin úr vezérlete alatt m. Ocskay Antal kassai püspök úr ő nagyságának tisztelkedett, ugyan az nap a’ tisztelt püspök ur ő nagysága az egész küldötséget fényesen megvendégelte.— Jövő tavasszal aláirás utján lövöldöző házunk is leend, a’ polgárok forró részvétükben kételkedni nem lehetvén.—16án és 17én t. Puky Antal szeretve tisztelt 2od alispánunk elnöksége alatt polgári törvényszék tartatott; jövő 1840ik évi jan. 20án közgyűléseink, mart. 9én pedig, rabokat ítélő törvényszékeink leendnek. Nehány nap óta tartós nagy hideg napjaink vannak, havunk elég, de a’ számit még rossz. —g.—ó. Gyöngyös, dec. 27. Az idő nálunk’s vidékünkön egészen tavasz képbe öltözött, azért is szokatlan fekete karácsonynk van; —a’ kora gyümöltsöző fák élénkséget mutatnak ’s rigyeik telyesednek el annyira, hogy ha a’ természet jeleni állásában maradna, avagy még kedvezőbb idő járással, a’ nélkül hogy a’ tél zordon törvényeire vissza ugorjon, viditandná fel mátra-aljai jelen látkörünket;—alkalmasint beteljesedne a’ minapábani újság lapokban foglalt öreg kertész jóslata ;—a’ ki is—hihetőképen—azon időjárási jegyzetekből meríti jóslatait, midőn most épen 300 éve, 1540 ben a’ Rajna mellett ’s egész Németországon már májusban learattak , júniusban megszüreteltek; ’s akkor a’ tél is ollyan volt, hogy három királyok napján az oltárokat tavaszi virágokkal ékesíték. — Adná a’ teremtő, hogy igazat jósolna az öreg, ’s a’természet annyira kifordulna sarkából, hogy a’ magyar honban soha vagy legalább egykét pár századig tél ne mutatkoznék. A. A’ szathmár -megyei fiók gazdasági egyesület alaprendszabályai szerint m. év dec.ldén II.Károlyban tartott tisztújító közgyűlésén titkos szavazás útján első elnökké Fekete Márton, másodikká Rába Istv. választatott; főjegyzővé Horváth Dienes , aljegyzővé Brczanóczy Lajos, pénztárnokká Preisz Károly, igazgató tagokká: Becsky József, Dégenfeld Pál gr. Eötvös Mihály, Gabányi Sánd., Gerzon Ferencz, Korda Lőrincz, Kovács Lajos, Láner Antal, Luzénszky Alajos báró, Nagy Ignácz, Li falusy Miklós, Torrasy Tamás. Ez alkalommal a honi gazdasági egyesület „Mezei Naptár“ czímű kalendáriumából 300 példány rendeltetett szegényebb sorsú gazdák közötti kiosztásul meghozatni.—T. Hont megye rendei az említett kalendáriomból szinte számosabb példányt rendeltek a’ nemesi pénztár költségén vetetni, olly végre, hogy azok ismertetésül a’ helységek között a’ járásbeli tisztviselők által ingyen osztogattassanak szét. K. Olaszország1. Róma dec. Bordeaux hg, kinek tiszteletére az angol ’s orosz nemesektől még mindig nagy társaságok intéztetnek, rövid idő múlva Nápolyba fog utazni, ottani rokonit meglátogatandó. Ilir szerint négy hétig mulatna ott, ’s ekkor ismét ide visszaszándékozik. Az olasz határszélről azon hírre nézve, miként a’ franczia követ gróf Latour-Maubourg, Bordeaux hg megtiszteltetése miatt, útileveleit kikérni akarná, ezeket írják: A’ gróf, még minekelőtte a pápánál lett volna Bordeaux hg, már fenyegetőzött, hogy Rómát elhagyandja azon esetben, ha a’ hg ő szentségénél elfogadásban részesülne. Illy parancsolni hang által a’ pápai udvar sértve érzé magát, ’s a herczeg nov. 23án a’ pápánál egész kísérettel bemutattatok. A’ franczia követ azonban nem kívánta útileveleit, hanem kérdést ten kormányánál, mint viselje már most ez ügyben magát. Francziaország. A Revue des deux Mondes következő nézeteket fejteget: „A’ politikai láthatár egy pár hét óta nem igen derült fel. A’ministerium hizelge magának, hogy majd külpolitikájának valami fényes eredményével nyithatja meg a’ kamrákat, de aligha nem kell megelégednie, reményeinek ’s jószándékinak elbeszéllésével. Mondják azonban, hogy Oroszország végre elhatározó magát, lemondani kiváltságáról, mellyet magának a’ hunkiar-skelessii egyezkedésnél fogva tulajdonított. Minekutánna Oroszország az angol-franczia szövetséget Angliának tett ajánlata által, hogy nehány sorhajót a’ dardanellákba eveztessen—széttépni megkísérte, jelenleg elismerni akarja, hogy ha Konstantinápolyban fegyveres körbejárásra szükség volna, azon áldott tengerszorosbani bemenet minden hatalmak flottáinak egyenlőn nyitva álljon. Ez politikánk tiszteletére ’s érdekére nézve fontos lépés, mert elismertetik általa, hogy a’ portát Mehemed Ali megtámadásai ellen Europa ’s nem Oroszország protectoratusának kell védni. A’ franczia kabinet lépéseinek mindig az volt czélja, hogy a keleti kérdést Oroszország kizáró bíráskodása alól elvonja, s azt az európai politika határozata alá vesse. Egyébiránt meg lehetünk győződve, miként az orosz kabinet nem fog nyugodni ’s megszűnni ama nyilatkozatot erejétől ’s jelentésétől a’ mennyire lehet megfosztani. Oroszország illy' engedményt tenni, ’s talán a’ porta és az alkirály közti egyezésnek kedvezni csak azért fog, nehogy a’ franczia ’s britt lobogóknak okuk légyen, Konstantinápoly előtt megjelenni. Magunknak is kedves fogna lenni egy olly egyezés, miszerint Mehemed Ali mindazon engedményeket elnyerné, mellyeket a’ kelet érdekei ’s Európa békéje megkíván. Azonban igen jól tudjuk, hogy Oroszország minden alkudozás daczára egy új előforduló esetben az európai protectorátust Konstantinápolyban csak akkor fogná elismerni, midőn a’ félelmes flották, mellyek Toulonból és Máltából kieveztek, a’ középtengeren úsznak. A’ keleti dolgok uj kiisisének hallatára nem fognának a’ franczia zászlók Francziaország réveiben szunnyadni.“—Ezután Bordeaux éyre átmenvén, mondja: „Rómában különös dolgok történnek. Bordeaux hg eleinte igen roszul fogadtatott, ’s most ott egy pradendenshez illő helyzetet nyert. A’ pápánál bemenetet talált, mire az olasz ’s külföldi magas körűek nem készek a’ franczia legitimistához csatlakozni, sőt mondják, hogy még a’ nápolyi, sardiniai, ausztriai követ is a’ tisztelkedőket utánzó vagy példával előméne. Ez követünket olly helyzetbe téve, melly Francziaország méltóságához ’s jogaihoz nem igen illő. A’ júliusi trón ellenségeinek reményei Romában nyilván hirdettetnek. Bordeaux hg oda ment, hogy Francziaország partjaihoz közeledjék; Berry hgnő pártjának reményeivel egyik udvarból másikba költözik, az egész olasz félszigeten ’s illy módon köti a’ cselszövények lánczát, melly Francziaország középpontjától Olaszország legvégső déli részéig terjed. Reméljük, hogy kormányunk ezen előzményeket nem nézendette összetett kezekkel ’s kétségkívül teljes erővel, mint Francziaország nevében Szólló kormányhoz illik, kívánt nyilatkozatot ő szentségétől, a’ magaviselet illy hirtelen változása felől, ’s azon megelőző bánásmódról, mellyben revolutiónk nyilvános ’s fáradhatlan ellenségi részesültek. Ha a’ három szinti zászló még Ancona fellegvárán lobogna, úgy Bordeaux hg bizonyosan nem fogna Rómában egy praetendens szerepét nyilvánosan játszani. De a’ három szinti zászló ismét loboghat ott, hol az már egyszer loboga! Francziaország annál inkább követelheti a’ népjogi elvek szigorú megtartását, minél lelkiismeretesebben teljesíté mindig—hatalma ’s ereje daczára—az egyezési kötéseket. Az ármánykodások újólag mozognak, bonapartisták, republicánusok ’s carlisták kezet nyújtanak egymásnak a’fenálló megbuktatására. London, dec. 6. Huddersfieldben (egy posztógyárai által ösmeretes élénk kis városban York grófság nyugati részén) nov. 28 án közel 1500 chartista gyűlt össze, kiknek legközelbi czéluk a’ fogoly Jaim Frost védelmezése volt. Az elnökséget bizonyos Pilkethly vivé a’ városból, a’ főszónokok pedig Feargus O’ Connor és Rehardson úr Manchesterből voltak, mind kettő a’ feloszlatott nemzeti convent tagja, mellyet ismét feléleszteni iparkodnak. O’ Connor azt indítványozá, az országbeli különféle chartistaclubok kölcsönözzenek neki 6 procentre 1000 font sterlinget, melly egész eszeget Frost védelmezésére forditandaná. A’ nép, igy panaszkodék, olly szegény, hogy alig állíthatja ki a’legszükségesb eszközöket legjobb barátai védelmére. Az ország mostani kormányrendszere mellett nincs remény a’ dolgozóosztályokra nézve, a’ szegénység medusafeje mindütt előttök áll, mig Manchesterben és körűlte számos gazdag gyármíives lakik , kik elég gazdagok , a’ nemzeti adósság kamatait kifizethetni. O’ Connor megrótta—’s e’ panasz valóban nem alaptalan—a’ drága angol törvényszolgáltatást, míg a’ rendes törvényszékeknél a’ kormánytól kinevezett három törvénytanácsnok 18 guinea napolijt kap, különös választmányban, miilyen most a’ oallisi foglyok megítélésére kineveztetett, 500 guineát kapnak, t. i. a’ senior counsel 300at, a’ másik kettő százat százat. Nem kevesbbé mint a’ bírák, drágák az ügyvédek is. Frost és „honfitársai“ védelme, O’Connor’ számolása szerint, a’ népnek 1200 font sterlingnél többe kerülend, ’s azonfelül a’ törvénykezési költséget tevő 500 guinea is a’ nép zsebéből, szükség esetében szuronyok mellett fog kisétáltatni. ,,A’ dolgok ez állapotja—kérdő—nem ocsmány, nyomom, átkozott-e? ’s kik által gyámolittatik ? A’vohigek által, kik vérmunkájokat a’ dorchesteri munkások megítélésével kezdők meg, ’s kiknek nevét s minden , ki finomabb szaglótaggal bir, messziről büdösnek érzi. Sokáig fogják a’ munkásosztályok még e’ balságokat tűrni? (Nem, nem!). Nem, nem fogják. Átlátták tévedésüket ’s ezentúl önmaguk tanácsát követik ‘s Nivary Britannia. 3