Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-10-10 / 82. szám

327 ízet elfogtunk, 40 lovat, 200 puskát és több több tevét zsákmá­nyoltunk. Részünkről egy az elesett, ’s hat megsebesített. Algír tartomány csendes. Rónából a’ gőzös nem érkezett meg; az oran­­dóli e‘ pillanatban horgonyt vett.—A’franczia cabinet főaggodal­ma abban állván, miszerint némelly hatalmak zavarban halászandók a’ porta­rtalmazási ürügye megett önzési czélokat rejtenének ; ez aggály a’ londoni szerződés által felemeltetvén Thiers ur a hatal­mak ellenébeni sérelmének oka is megszűnt. A 'londoni szerződés közlése kellemes behatást tön az udvarnál. Nehányan tudni akar­ják , hogy Thiers urat e’rendelmény in­­tésén hangulatba hozá, de erről alaposan kételkedhetni. Paris, sept. 26. A'követekhez és Valevski úrhoz intézett ’s hírlapok utján nyilvánossá lett válaszon kiüli M. Ali Valevskit még inas titkos felelettel is megbízta. A mnál tudva levő válasznál lógva M. Ali Egy­ptus és az acrei basaság Adanaig terjedtével be­­elégülni kész. A­ titkos felelet föl­­iában igényei csupán Egyptusra szorítkoznak ’s vágy­át fejezik ki, miszerint fia Ibrahim a’ fel­nevezett terjedelemben vett acrei basasággal ruháztassék fel.Thiers ur erre küldnöket bocsáta Bécs és Londonba azon kérelemmel, elé­gednének be evvel a’szövetségesek. Azóta egy hírnök Bécsből Lon­donba ment s épen most hallani , hogy M. Ali­el válasza felett újólag tanácskozandnak Londonban. Ma ez való, akkor a’minister­­elnök előbbi állítása, miszerint Francziaországa­­l­ szerződés által sértve jön, üres helytelenség; sőt inkább kiviláglik, hogy Thiers ur a’ szövetségesek akaratára hagyja magát ’s cselekvők, mit azok Francziaországtól kívántak, t. i. basárai erkölcsi befolyása alkal­mazását , miszerint az alkirály őmnegadásra bizassék. Sept. 28-án délután 1 órakor vezettetének be a’ pakikamrai terembe a’ vádlottak: Bonaparte Lajos legelői fekete öltöny­ben, csillaggal mellén. Vele ment Berr­­er- A’ log mellett Montholon’sat. A­ perfelolvasás sokáig tartott, miközben bevezetettek a ta­nuk. A’ fővádlott alacsony termetű, szőke hajú szőke barkóval, vonalmas at nélkül, hogy összeillő hasonlatosságot lehetne találni ben­nük a’ császár arczvonásival, férfiasak, meglehetős szabály­osak, nem kellemetlenek, azonban különös kifejezés nélkül. Mai ülésben a­ legemlítésreméltóbb pillanat a’ vádlott kihallgattatása, vagy in­kább a’ nyilatkozás , mit kihallgattatásának előbocsátott. Én kép­viselek itt egy alapgondolatot, egy korszakot és egy bukást, a’nép­­felsőséget, császárságot és Waterloot; én egy mezőny­hez nyúltam, midőn láttam, hogy az­tónálló kormány tiz év u­tán a’ júliusi re­­volutio múltával mitsem tett a’ franczia nép kivánati ’s vára­kozási megny­ugtatásira. Ma vétkes vagyok, úgy az egyedül bará­tim ellenében lehetek, kiket e’helyzetbe hoztam; mindazáltal meg­vagyok győződve, miszerint közölök egysem vádoland , és nem is tudom meggondolni, hogy a’pak­kamra bűnösnek fog találni azért , mivel a’ császárság elveit és nagyságát felébreszteni törekvőm, minek közülük legtöbben szolgái valának. Többiben a’ vádlott ré­gebbi válaszira vonatkozik, és határzottan vonakodik felelni a’ többi kérdésekre, mellyek bű­ntársinak veszedelmesek lehetnének. Montholon állítja , miképpen a’ merényről csak néhány órával a’ partraszállás előtt vett tudomást. Voisin ezredes is ugyan ez érte­lemben felelt, ’s hogy csupa tisztelet és hódolatérzetből állt a’ hg részire. Az alsórajnai Courrier magánylevelek után hirdető, miképen a’ német kormányok megtilalmazák lovak bevitelét Francziaország­­ba. Ezen adat valótlan. 3000 ló tétetett szárazra Dünkirchennél, több ezret várnak, Mosel kerületen bejöendőt, több már uton van Hagenau felé. A’ német kormányoknak nincs érdekük Fran­­cziaországot kihívással fenyegetni. Azonban ha megtiltanák kivi­telét azon lovaknak, mellyeket a’ francziák a’ rajnántúli szerződ­­mények és törvényekben bízván összevettek, az mindenesetre el­lenségeskedés leendne ’s háboruüzenethez hasonlitna. Poroszország okosabb hogy­ sem a szerződés végrehajtásából eredendő viszálko­­dásokat e’ pontra emelné. — Commerce szerint a’ konsulokat il­lető alexandriai hirek ellenkeznek egymással. A’ Courrier francais valótlanak állítja , hogy­ a’ követek zászlóikat leverék. Csak Hod­ges az angol konsul hagyá el Alexandriát, Syriába menendő. Törökország. A’ Konstantinápoly­ban sep. i4én azon kérdés felett, ha vall­jon a porta bocsátkozzék e’ egy­ezkedésbe M. Alival , ’s általán fogva méltassék e a’ basa még némi kihallgattatásra­? tartott érteke­zés következményül e’ határzatot közöljük: ,,M. Ali ajánlati ne hallgatassanak ki, ő maga áldozó fel politikai állását, minden to­vábbi joga megszűnt.“ Az egyházszerű átok által, mit a’ stílián M- Ali fejére kimondott, nevetséget gerjeszt a­ francziaegy'pt­usi párt, minthogy" a török átok elvesztő már máguszi erejét. Fu­tólag említve M. Ali végajánlati imezek: Adana, Kandia sziget, Arabia szent városital, a’ porta közvetlen hatalma alá térjenek: Syriát élethoszáig. Egy piusz örökösen bírhassa. — Sept. 1­1 én volt Livién b. kihallgat­tat­ásán a’sultánnál, melly alkalommal az orosz követ czárja nevében ajánlá a’ padisebahnak a’ középten­gerre szánt hajóhad segedelmét. A’sultán kijelenté, milly hálával tartozik ezért a hatalmaknak különösen Oroszországnak, ’s bizo­­dalmát fejeze ki, mit az orosz szárazföldi katonaságban hely­ez , ha az egyptusiak Tauruszt áthágni merészelnék, mire Sivién b. Miklós császár ajánlatára nyilatkoztató , hogy az csupán a’ sultán parancsból függ, csak jelentse ki hol és mikor kell történnie . Miután M. Ali felett az összegyűlt ulemák tanácsában a' főpap el­nöklete alatt majd egy' hangulag kimondatott az átok, a’ Nyrrai basa kinev­ezésivel foglalkozott a’ porta. Izzet Mehmed Ali nevez­tetett acrei kormány­zóvá. Azonban minthogy a­ basa többi bir­tokai felett is rendelkezni kellett a’ portának, ennek folytában Iz­zót Egyptus ideigleni kormány­zójává, ’s a' syriai basaság seras­­kierévé neveztetett ki. Syria és Egyi­ou­. A’ franczia lapokban egy­ értekezés jelent meg Soliman b. és a’ beyruti angol követ közt. Soliman tudtára adja a konsulnak, miképen Anglia törvény elleni követelési, fenyegetés, és ellenséges végzemény­ei valónak okai az eddigi Nagybritannia és Egyptus közt létezett baráti viszony­ok bomlásának; erre nézve a­ konsul jelenléte Bejrutban felesleges ; és ő tanácsolja neki, miszerint egész csalá­­dával távozzék Bejrutból. Háború esetében, (mi igen valószínű, mi­vel az alkirály nem fogja odaengedni csupasz szavakra, mit erő- S hatalommal magáévá tett) tanácsot adjon al konsul többi alkonsul­i laknak és Anglia valamennyi ügynökinek minél hamarabbi távozás­­á­ra. Moore ar a’ követ válaszoló, miszerint kormánya parancsa,­­ hogy­ az egyptusi hatóság formaképi felszólítása nélkül oda nem­­ hagyhatja állomását. A’ követ emlékezteti a basát, miképen ő a’ népjog uralma alatt áll, és ha baleset érendi, Soliman leend felelős érte. Végt­re álmélkodását jelenti Moore úr, hogy­ a bejruti kon­­sulok közül egy­edül ő kapott illyn közlést. Soliman e­ végpontra felelő, hogy ő ennek okát csak az angol kormány ügy­viselőinek fedezi fel, kik zendü­letre bizgaták a hegylakókat. Soliman baja általán erőteljes rendszabályokhoz látszik nyúlni. Minden lázadási iratterjesztőt halállal, minden illyz irományok titkolóját, külföldi v­agy belszületés légy­en az,huszonötéves bilincsbüntetéssel lény­egese­n Timis és Tripolis. Tripolis a levelek szerint Tripolis kormány­zósága állapota vál­tozatlan. A’ törökök csak nehány­ városokat bírnak, többi az ara­­bok hatalmában van. A’fezzani hatalmas bei Abdelschelil s a ghu­­mai és tarhunai scheikok folyvást nyugtalanítják a’ basa sergeit. Nem régiben v­éres csatának valt tanúja Tripolis nyugati része. Mind két részről sok volt a’ halott és sebesült. Nem lévén reménység e' birtokot a’ porta részire megtarthatni, tunisi beynek akarják e’ kormány­zóságot adni bizony­os adó mellett. Hihetetlen, hogy a füg­getlenséget megszokott arab törzsű főnökök könnyebben fogják e’ bei jármát viselni, mint a’mostani basáét. Timisből a tudósítások sept. 1 -ig terjednek. A’ bei táborozásából tömérdek zsákmánnyal tért a’ tartomány­ belsejébe vissza. 7—8 millió frankra teszik az általa a’törzsöknél felvett adót; ezenkívül 50,000 juhot, 8000 te­vét ragadott magával. A’ préda 6000 tevén vala feltéve; a’ kato­nák is loptak saját részükre. Az ellenállott főnökök lánczczal nya­kokon hurczoltattak Tunisba. Sok időre el lesznek szegényülve a’ tájak, miken keresztül vonult a’bei. Jelenleg uj ezredeket alakit­­nak Tunisban, mivel sok katona ragály­ban veszett a’ táborozás ideje alatt. A’bei Goleta mellett fekvő palotájába zárult s az ottani fürdőket használja. Görögomán: Török határszélekről , sept. 19. A’ hajóhadával Phab­ruson ki­vili horgony­zó Hugón ellenadmirállal együtt Lalande admirál is váratik az ottani v­izeken. Egy­ angol tiszt kémlelő nemrég a mes­­seniai erőségeket, mi athenei levelek szerint nagy­ figyelmet gerjesztett. Görögországban általán hiszik a’ háború bekövetkezen­­dését. A’görög hírlapok vágy­okat fejezik ki, miszerint most Can­­dia Görögországgal kapcsoltassák egybe’s e kép vége leend az An­glia és Francziaország közti e’ sziget birtokát illető perkérdésnek. Az Albania, Macedonia és Epirusban lakó törökök még folyvást M. Alihoz ragaszkodnak részint gy­őzelmi hite miatt, részint azért, mivel őt izlám megvédőjének tartják. Mindenütt azon kivánatokat hallhatni, miszerint M. Ali ne engedjen; ha háborúba keveredik, győző legyen; főleg pedig ólhajtnak a’ törökök egy­ összeütközést Ibrahim és az oroszok között, kiknek összeütközésén már előre nagy­ bizodalommal örülnek. Poroszország*. Különös benyomást okozott Berlinben Esslin, a Németországban tisztelt könyvkereskedő gutenbergi ünnepélye alkalmával mondott áldomási köszöntőbeszéde, mivel ez egy­ ecsetvonal a’közönsége­sen legkedvezőbben nyilatkozó hangulat rajzához. A’ legszivesb szavak ekép hangzanak: „Én részesültetem a becses feladatban, fellépni t. i. az első áldomási mondattal ő felsége a király­ jólé­téért. Könny­ebb és háladatosabb feladattal nem szerencséltethe­­tem ez ünnep alkalmával. Nagy tünemény­eket mindig kevés sza­vakkal rajzolhatni ; nem szorulnak hoszadalmas körülírásra, hogy nagy gonddal dicséreteket keressünk számokra, így a’mi királyunk sem. Minden jó és érdemes önmagában dicsőül, azaz dicséretet talál a’ közméltány­lásban. Nekem itt csak saját vélemény­emet ke­l előadnom, és én bizonyos vagyok, miszerint abban a’jelenlevők közül mindenik résztveeni. Ha szabad lett volna a világ vala­mennyi koronaörökösei közül egy­et királynak választanom , egy királyt főleg nekünk poroszoknak, jobbat nem találhattam volna, mint épen őt. Ezt teendezték önök mindnyájan, a szemeikből olv­asom. De épen mik­ént soha nagy­obb igényekkel nem bírt va­­lamelly herczeg népe szeretete és bizalmára, úgy­szintén soha

Next